Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
lassan üres bölcsődéket eredményez gazdasági helyzetünk. Ki vállal ma gyereket?- Tehát a rossz gazdasági helyzet megkönnyíti a munkát?- Ez a látszat, de a tények mások. A fogyó csecsemők ellenére a gondozónők mintegy fele máig is képesítés nélkül dolgozik. Sok a fiatal leány, akik a bölcsődét „vendégszereplésnek" tekintik. Ugródeszkának, amíg valami jobb nem akad. S ezen nem kell csodálkozni. Egy képesített gondozónő 6-7 ezer forint fizetést kap, több éves munka után - ha már 30 éve dolgozik, talán eléri a nyolcezer forintot is. Ebből következtethet, hogy mit fizetnek egy képesítés nélküli gondozónőnek. A baj nemcsak a rossz fizetés. Kísért a múlt is. A vezetők jelentős részét a párt nevezte ki. Tisztelet a kivételnek, legtöbbjük 8 általánost végzett, vagy ápolónő volt valahol és soha nem foglalkozott csecsemőkkel. Ez a tény nemcsak politikai igazságtalanságot takar, de rámutat arra, hogy rosszul képzett vezetőkkel nem biztosítható egy intézmény fejlődése. A nevelés intelligencia kérdése. S minél érzékenyebb az alany, annál bonyolultabb a nevelés módja. Régen hangoztatjuk, hogy felesleges a tekintélyen alapuló rendszer, a képzettség a döntő mindenütt. Nem szabad a gyermeket kitenni annak, hogy a vezető, vagy a gondozó bajai, adódó rossz kedve vagy idegessége határozza meg az egész nap hangulatát és jellegét.- Nem beszélt arról, hogy hol az alapvető rossz ebben a szükségszülte intézményben.- Ez a rossz, áttételes. Nekünk kell vállalnunk az anya pótolhatatlan szerepét. Nagyon lehangoló esetekről beszélhetnék. A kormányzat annak idején kiemelt kedvezményeket ígért a háromgyermekes családoknak. Sok gyerek életre hívását segítette elő ez. a rendelet, csak éppen teljesülhetetlen maradt. Növekedtek a lakásgondok, nehezebb lett a megélhetés. Sokan nyíltan megmondják, hogy gyermekvállalásukkal a kormány becsapta őket. Most gondolja meg, mennyi szeretet jut egy ilyen „becsapottal! szült" gyerek számára. Azon se csodálkozzon. hogy sok fiatal szülő nem tud mit kezdeni gyermekével. Nem tudja 14 HARANG mennyi folyadékra, szénhidrátra, fehérjére, vitaminra van szüksége. Tőlünk mindezeket szakszerűen megkapják. Sok kicsi viszont nem tud rágni, csak itt a bölcsődében tanulja meg. Az esténként gyorsan belékanalazott bébiételt nem kell rágni, ezért olyan sok a fogprobléma a mai gyerekeknél. De beszélhetnék a reggel itt fürösztött és tisztába tett gyerekekről, akikről nem gondoskodtak othon, van olyan is, aki úgy jön ide reggel, ahogyan este elvitték, mert valahol otthon elaludt, ágyba tették ugyan ahogy volt, reggel hozták vissza. Vagy megemlíthetem a gyógyszerrel láztalanított gyerekeket, akiket így hoznak hozzánk és nekünk kell orvoshoz vinni. Lehetetlen helyzetnek tartom, hogy a többgyerekes kismama otthon marad GYES-en. de a kicsinyét bölcsődébe adja. Ennyivel is kevesebb a gondja. De ne higgye, hogy talán dolgozik vagy tanul otthon. Sajnos igen sokan átunatkozzák a GYES-időt. Nem engedném meg a GYES és a bölcsőde együttes igénybevételét. Felnéz - elgondolkodik és így folytatja. - Különös dolgot tapasztaltam. Általában a középső gyermek a hátrányos helyzetű. A legidősebbre büszkék, a kicsit elkényeztetik, a középsővel alig törődnek. Mindegyikükön pontosan látszik az otthoni környezet, azok a körülmények. melyeken nti változtatni nem tudunk. Igaz, a bölcsőde a ma már napi 33,- Ft-os árával komoly tehertétel a szülőknek. De máig többet kap a kicsi nálunk, mint otthon. Nem kell csak zsíroskenyéren élnie. Négy étkezést biztosítunk, teljes mosást és ágyneműt, s ez nem kevés. — Beszéljen kérem a nevelésről. Elmosolyodik. - Nehéz feladat. Én máig minden kicsinyemnél környezettanulmányt végzek, s úgy érzem, csak a szülővel közösen érhetünk el eredményt. Bár ez az együttműködés nem mindig sikerül. Annak ellenére, hogy ma már nem kell számolnunk a „kettős nevelés” hátrányaival. A régi tanterv sablonos és elavult. Szerencsére nem kell már mereven ragaszkodnunk hozzá. Az ilyen korú gyerekeknél nem lehet kötött órákat betartani, nem rajzoltathatok 10 kicsinyt egyszerre, mert a ceruza veszélyes eszköz és kettőnél többre egy személy nem tud vigyázni. De amint mondtam, az alapbaj nálunk a sok képesítés nélküli gondozó. A reformok sem érintették a bölcsődéket. Az elmúlt évben az egyik kicsinyem karácsony után elénekelte a „Mennyből az angyalt”. Örültem és elénekeltettem a többiekkel is, akik boldogan tanulták a szöveget. A vezetőnő leállított, mondván, hogy nem minden szülő örülne, ha ezt az éneket hallaná vissza a gyermekétől. Jó lenne, ha a szülők világnézetük szerint választhatnának bölcsődét. A gyerekek nyíltak és fogékonyak én pedig tudom, hogy a keresztény kultúrát és világnézetet már itt, a bölcsődében kell beléjük plántálni. Egy 3 éves gyermek emlékezete egész életére kihat és emlékeit nem törülhetik ki később.- Mit javasolna, ha megkérdeznék?- Szerencsésnek tartanám a határozott világnézetű, keresztény erkölcsi alapon álló iskolarendszert, mely a bölcsődétől a gimnáziumig egyetlen közösségben tartaná a fiatalok csoportjait. Úgy ahogyan az apácák tették egykor. Így megkönnyíthetnénk azoknak a fiatal házasoknak a gondjait, akik a lakás, bútor, megélhetés nehéz hajszája közepette nem foglalkozhatnak eleget utódaikkal, a nemzet legnagyobb értékével.- Megoldható lenne ez a jelen körülmények között?- Szent őrültekkel - talán. De rossz képzéssel, kis fizetéssel, ebből adódó kicsiny igénnyel, alig. A gyereket teljesen a gondozónőre bízzák. Ezt a nagy felelősséget anyagilag és erkölcsileg is méltányolni kellene. Azért, hogy ne fásuljon el a gondozónő, hogy munkájából mérhető eredményt lásson. Higgye el, a szabály, a bölcsőde „rendje” kevés. Minden csecsemő kis egyéniség és csak egyéni nevelés hozhat eredményt nála. Ez a hatalmas, hömpölygő monológ szinte egyetlen hullámban szakadt ki belőle. Mint aki már sokat töprengett és vívódott önmagában. A kávé kihűlt az asztalon. A távolba nézett, túl az ablak nyújtotta kilátáson. Hangja nem bizakodó és nem reménytelen. Olyan emberé, kinek szembe kell néznie a holnap feladatával. MÁRKUS LÁSZLÓ
