Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
Gyermekek Jézus közelében Tanulás közben kikapcsolódásként - egy kis játék Egy szülő mesélte, hogy ötéves kisfia boldogan újságolta neki az egyik óvodáshittan után:- Anyu, képzeld, a Zoli bácsi is nagyon szereti Jézust, és Zoli bácsinak Jézus a barátja! Ennek a kisgyermeknek élményt jelent hitoktatója szóbeli tanúságtétele. Mi szülők is, mint gyermekeink elsődleges hitoktatói arra törekszünk, hogy közös Isten-élményeken át egyengessük hívővé válásuk útját. Néha ez nagyon könnyűnek látszik, néha nagyon bonyolultnak. Egy édesapa - akivel egy budai, külső kerületi plébánián az ovis-hittan előtt találkoztam, így beszélt erről:- A családban már a kicsi gyerekkel is próbáljuk felfedeztetni, hogy Isten velünk van és szeret minket. Mindig az motoszkál bennem, hogy hívő életem milyensége példa gyerekeim számára is. A közös családi ima, amelyben a kicsik is a saját szavaikkal szólnak az Úrhoz, mindig nagy lelki élmény számomra. A gyerekek Isten-keresése, kérdései sokszor nehéz helyzet elé állítanak. El kell ismernem, hogy a feleségem ügyesebb, ő könnyebben talál megfelelő választ a számukra. De érdekes módon, az ilyen beszélgetések által mi is újra megerősödünk a hitben.- A kisgyermek legtöbbet az utánzással tanul eleinte. De csak akkor tud Istennel beszélni (imádkozni), ha már sokat meséltünk neki, beszélgettünk vele 10 HARANG A legkisebbek is képesek nagy átéléssel imádkozni Istenről - veszi át a szót egy édesanya, aki szintén óvodás-hittanra hozta a kislányát. Lassanként gyülekeznek a kicsik, akik a kezdésig (még kb. 20 percig) együtt játszanak. - Nálunk — folytatja - az utóbbi napokban a halál volt a fő téma. Kislányomat ez rendkívül izgatta, mindig visszatért rá. Talán sikerült valamennyire megértetni vele a feltámadást, az örök életet és a mennyországot, mert úgy tűnik megnyugodott.
