Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

az véleményünk szerint nem lenne he­lyes sem a jelent, sem a jövőt illetően.- A katolikus egyház politikai kép­viselete az eddigiek szerint a magukat ebben a tekintetben tehetségesnek valló-hívő hívő embereken keresztül valósulhat meg, s nem szervezett for­mában?- Nem, én azt gondolom, hogy a szervezett képviseletnek is vannak elő­nyei, de egyben nagyon sok hátulütője, manipulációs vonatkozása is lehetne. Éppen ezért, - noha ez is felmerült fél­­hivatalos formában -, ez a variáció nem kedvező. Az volt az általános vélemény, hogy a keresztények, illetve katolikusok majd minden pártban vannak. Az ő fel­adatuk - s erre kérjük is őket -, hogy felkészültségük, lelkiismeretük szerint érvényesítsék az egyház tanításait, szán­dékait. Más dolog, hogy ilyen nagy vál­tás, ami megítélésem szerint most kö­vetkezik, nem tud még tiszta képet ki­kristályosítani.- Hány választás szükséges a tiszta kép kialakulásához?- Nem tudom! A pesszimisták azt mondják, hogy március 25-én csak pró­baválasztás lesz, s majd április 8-án vá­lasztunk igazán. Azt gondolom, hogy még az elkövetkező négy év is a kísérle­tek, próbálkozások időszaka lesz, hiszen eddig nem demokratikus berendezke­désben éltünk, s így a politikai kultúrát is nagyon-nagyon tanulnunk kell. Külö­nösen azt, hogy ne érzelmi, hanem észérvekkel képviseljük-érzékeltessük álláspontunkat.- A politikai élet középtávú terve tehát adott. Szüksége van-e az egyház­nak is gyorsításra? Eddigi történetére gondolva nem jellemző, hogy rögtön a legkisebb szellőre mozduljon.- Úgy gondolom, az egyháznak nem is a politika irányába kell elmozdulnia, hanem a politika és az alkotmány meg­teremtette feltételek között a lehető leg­hatékonyabb módon kell hogy kifejtse küldetését. Ennek érdekében a legfon­tosabb területeken - személyi, struktu­rális, intézményi, szeretetgyakorlási - rendezni kell a sorait, meg kell újítania gondolkodását, hogy egyrészt a saját célkitűzéseinek, másrészt a közjó érde­keinek megfelelhessen.- Az emberek általában azt hiszik, hogy most nagyon megnövekedtek az egyházak lehetőségei. Püspök úr is így érzékeli ezt?- Az egyházak lehetőségei már más­fél éve igen nagyok, s úgy látom hogy napjainkra sem merültek ki. Sajnos - a változások nagyon gyorsnak bizonyul­tak - s nem tudtunk velük lépést tartani; megfelelő választ adni. Annyira legyen­gült az egyház, hogy gyors válaszra, tempós kibontakozásra nem volt képes. Úgy gondolom., hogy a „maradék” ren­delkezésre álló erő is olyan, amit mind­annyiunk javára feltétlenül fel kell sza­badítani.- Ez a - viszonylagos - lemaradás nem azért tűnik olyan nagynak, mert a környezet, az élet más területein robbanásszerűek a változások? Hi­szen azért történt egy s más: felbom­lott az állam és az egyház közötti régi szerződés, feléledt a diplomáciai kap­csolatunk a Szentszékkel, rehabilitál­ták Mindszenty bíboros-érseket...- Úgy mondanám, hogy megterem­tődtek azok a jogi, alkotmányos feltéte­lek, amelyek alapján az egyház saját magát újjáélesztheti, újjászervezheti, gyanakkor sok területen nem teremtőd­tek meg azok a gyakorlati feltételek, amelyek a tényleges újraindulást lehe­tővé tehetnék. A szerzetesrendek pél­dául egy-két eset kivételével nem kap­ták vissza épületeiket, de ugyanez a helyzet az egész egyház vonatkozásában is. Budapesten nincs egyetlen olyan épületünk, amely lehetővé tenné, hogy egyházkormányzati események, más rendezvények európai módon, kulturál­tan lebonyolódhassanak. Egyedül a Központi Szeminárium épületére ha­gyatkozhatunk, amely a nagy igénybe­vétel miatt sürgős felújításra szorulna.- A gondok egyik része tehát anya­gi természetű...- Igen. Ugyanakkor nagyon reálisan figyelembe kell venni a személyi felté­teleket is. Ahhoz, hogy az egyház való­ban az elvárásoknak megfelelően mű­ködhessen, megújult gondolkodású, vál­lalkozó emberekre van szükség. Az egy­ház statisztikai adatok alapján saját so­rain belül is kisebbségben van. Hatá­rainkon belül ugyanis vallásszociológu­sok szerint 7,2 millió katolikus él, de közülük egymillió a templomba járó, vallását gyakorló hívő. így értem, hogy a nagy egyház kisebbségben van saját berkein belül is. Ezért mindenképpen keresni kell azokat a lehetőségeket, hogy az egyház a tájékozódókat, kere­sőket magába tudja fogadni.- Ugyanakkor a papság átlag élet­kora magas. Nem lehetne megoldás a jól képzett, éppen ebben az épületben végzett világiak bevonása, fokozot­tabb szerephez juttatása? Ennek egy­házjogi vagy inkább s/.okásjogi aka­dálya van?- Csak szokásjogi akadálya van elv­ben ennek az egyre sürgetőbb szélesítés­nek. Ugyanakkor a félelmen kívül - ami a világiakkal szemben kétségtelenül lé­tezik - megint csak az anyagi korlátok­hoz érünk. Egyházközségeink - különö­sen vidéken - szegények ahhoz, hogy főállású katekétát vagy diakónust el tud­janak tartani. De már Pesten is vannak olyan plébániák - legutóbb a Táltos ut­cai -, amelyek nem tudnak főállású kán­tort alkalmazni. Egyre inkább a világiak önkéntes szeretetszolgálatára kell szá­mítanunk. Mi is érezzük, hogy szegé­nyednek az emberek, s híveink többsége szegény ember. Nem arról van szó, hogy holnap éhen halunk, hanem arról, hogy sem egy nagyobb építményt, sem egy központi létesítményt önerőből nem tudunk létehozni. vagy felújítani. Segí­tésre szorulunk. így vagyunk mi szegé­nyek.- A külföldi támogatások emel­kedő, vagy csökkenő tendenciájúak?- A múlt évi lassabb tempó ezen a te­rületen is esélyveszteséggel járt. Idő­közben elsősorban a német egyháznál más, a demokratizálás útjára lépett Ke­­let-Közép-Európai országok egyházai is jelentkeztek. Ma már mi is csak egy va­gyunk ebből a kórusból minden jóindu­latúan elismert korábbi érdemünk mel­lett is. Éppen ezért mindennél fontosabb a hazai erők koncentrálása, a valóság felmérése. Nekem ez - a valós kép ki­alakítása - vesszőparipám. Ehhez elen­gedhetetlen világi szakemberek bevoná­sa. Nemcsak a plébániák rendszere el­avult ma már, de az ott dolgozó papok terhelése is minden képzeletet felülmúl: 3^4—5 főplébániát kell ellátniuk eseten­ként. Ilyen körülmények között csak a minimálisra csökkentett tevékenységi körrel számolhatunk: szentségek kiszol­gáltatása, temetés. HALÁSZ LAJOS (Interjúnk második része „Új bor új tömlőbe való” címmel következő számunkban jelenik meg.) 4 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents