Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
az véleményünk szerint nem lenne helyes sem a jelent, sem a jövőt illetően.- A katolikus egyház politikai képviselete az eddigiek szerint a magukat ebben a tekintetben tehetségesnek valló-hívő hívő embereken keresztül valósulhat meg, s nem szervezett formában?- Nem, én azt gondolom, hogy a szervezett képviseletnek is vannak előnyei, de egyben nagyon sok hátulütője, manipulációs vonatkozása is lehetne. Éppen ezért, - noha ez is felmerült félhivatalos formában -, ez a variáció nem kedvező. Az volt az általános vélemény, hogy a keresztények, illetve katolikusok majd minden pártban vannak. Az ő feladatuk - s erre kérjük is őket -, hogy felkészültségük, lelkiismeretük szerint érvényesítsék az egyház tanításait, szándékait. Más dolog, hogy ilyen nagy váltás, ami megítélésem szerint most következik, nem tud még tiszta képet kikristályosítani.- Hány választás szükséges a tiszta kép kialakulásához?- Nem tudom! A pesszimisták azt mondják, hogy március 25-én csak próbaválasztás lesz, s majd április 8-án választunk igazán. Azt gondolom, hogy még az elkövetkező négy év is a kísérletek, próbálkozások időszaka lesz, hiszen eddig nem demokratikus berendezkedésben éltünk, s így a politikai kultúrát is nagyon-nagyon tanulnunk kell. Különösen azt, hogy ne érzelmi, hanem észérvekkel képviseljük-érzékeltessük álláspontunkat.- A politikai élet középtávú terve tehát adott. Szüksége van-e az egyháznak is gyorsításra? Eddigi történetére gondolva nem jellemző, hogy rögtön a legkisebb szellőre mozduljon.- Úgy gondolom, az egyháznak nem is a politika irányába kell elmozdulnia, hanem a politika és az alkotmány megteremtette feltételek között a lehető leghatékonyabb módon kell hogy kifejtse küldetését. Ennek érdekében a legfontosabb területeken - személyi, strukturális, intézményi, szeretetgyakorlási - rendezni kell a sorait, meg kell újítania gondolkodását, hogy egyrészt a saját célkitűzéseinek, másrészt a közjó érdekeinek megfelelhessen.- Az emberek általában azt hiszik, hogy most nagyon megnövekedtek az egyházak lehetőségei. Püspök úr is így érzékeli ezt?- Az egyházak lehetőségei már másfél éve igen nagyok, s úgy látom hogy napjainkra sem merültek ki. Sajnos - a változások nagyon gyorsnak bizonyultak - s nem tudtunk velük lépést tartani; megfelelő választ adni. Annyira legyengült az egyház, hogy gyors válaszra, tempós kibontakozásra nem volt képes. Úgy gondolom., hogy a „maradék” rendelkezésre álló erő is olyan, amit mindannyiunk javára feltétlenül fel kell szabadítani.- Ez a - viszonylagos - lemaradás nem azért tűnik olyan nagynak, mert a környezet, az élet más területein robbanásszerűek a változások? Hiszen azért történt egy s más: felbomlott az állam és az egyház közötti régi szerződés, feléledt a diplomáciai kapcsolatunk a Szentszékkel, rehabilitálták Mindszenty bíboros-érseket...- Úgy mondanám, hogy megteremtődtek azok a jogi, alkotmányos feltételek, amelyek alapján az egyház saját magát újjáélesztheti, újjászervezheti, gyanakkor sok területen nem teremtődtek meg azok a gyakorlati feltételek, amelyek a tényleges újraindulást lehetővé tehetnék. A szerzetesrendek például egy-két eset kivételével nem kapták vissza épületeiket, de ugyanez a helyzet az egész egyház vonatkozásában is. Budapesten nincs egyetlen olyan épületünk, amely lehetővé tenné, hogy egyházkormányzati események, más rendezvények európai módon, kulturáltan lebonyolódhassanak. Egyedül a Központi Szeminárium épületére hagyatkozhatunk, amely a nagy igénybevétel miatt sürgős felújításra szorulna.- A gondok egyik része tehát anyagi természetű...- Igen. Ugyanakkor nagyon reálisan figyelembe kell venni a személyi feltételeket is. Ahhoz, hogy az egyház valóban az elvárásoknak megfelelően működhessen, megújult gondolkodású, vállalkozó emberekre van szükség. Az egyház statisztikai adatok alapján saját sorain belül is kisebbségben van. Határainkon belül ugyanis vallásszociológusok szerint 7,2 millió katolikus él, de közülük egymillió a templomba járó, vallását gyakorló hívő. így értem, hogy a nagy egyház kisebbségben van saját berkein belül is. Ezért mindenképpen keresni kell azokat a lehetőségeket, hogy az egyház a tájékozódókat, keresőket magába tudja fogadni.- Ugyanakkor a papság átlag életkora magas. Nem lehetne megoldás a jól képzett, éppen ebben az épületben végzett világiak bevonása, fokozottabb szerephez juttatása? Ennek egyházjogi vagy inkább s/.okásjogi akadálya van?- Csak szokásjogi akadálya van elvben ennek az egyre sürgetőbb szélesítésnek. Ugyanakkor a félelmen kívül - ami a világiakkal szemben kétségtelenül létezik - megint csak az anyagi korlátokhoz érünk. Egyházközségeink - különösen vidéken - szegények ahhoz, hogy főállású katekétát vagy diakónust el tudjanak tartani. De már Pesten is vannak olyan plébániák - legutóbb a Táltos utcai -, amelyek nem tudnak főállású kántort alkalmazni. Egyre inkább a világiak önkéntes szeretetszolgálatára kell számítanunk. Mi is érezzük, hogy szegényednek az emberek, s híveink többsége szegény ember. Nem arról van szó, hogy holnap éhen halunk, hanem arról, hogy sem egy nagyobb építményt, sem egy központi létesítményt önerőből nem tudunk létehozni. vagy felújítani. Segítésre szorulunk. így vagyunk mi szegények.- A külföldi támogatások emelkedő, vagy csökkenő tendenciájúak?- A múlt évi lassabb tempó ezen a területen is esélyveszteséggel járt. Időközben elsősorban a német egyháznál más, a demokratizálás útjára lépett Kelet-Közép-Európai országok egyházai is jelentkeztek. Ma már mi is csak egy vagyunk ebből a kórusból minden jóindulatúan elismert korábbi érdemünk mellett is. Éppen ezért mindennél fontosabb a hazai erők koncentrálása, a valóság felmérése. Nekem ez - a valós kép kialakítása - vesszőparipám. Ehhez elengedhetetlen világi szakemberek bevonása. Nemcsak a plébániák rendszere elavult ma már, de az ott dolgozó papok terhelése is minden képzeletet felülmúl: 3^4—5 főplébániát kell ellátniuk esetenként. Ilyen körülmények között csak a minimálisra csökkentett tevékenységi körrel számolhatunk: szentségek kiszolgáltatása, temetés. HALÁSZ LAJOS (Interjúnk második része „Új bor új tömlőbe való” címmel következő számunkban jelenik meg.) 4 HARANG
