Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-14 / 11. szám
Mohácsi-Regős Ferenc rajza most vagyunk itt, legalább látjuk a nép ünnepét. És ez is az istenek rendelése, akik helyeselték utazásunkat. Nem gondolod, hogy a názáreti próféta is Jeruzsálembe jön? — Biztos vagyok benne. Sőt, az az érzésem, már itt is van — hangzott a válasz. S ha te isteni végzésről szóltál, ez utóbbi sem lehet más. Akkor pedig még szerencsésnek is tarthatod magad: nem kell Galileába menned. Fausztina néhány jövevényhez fordult, és a próféta felől érdeklődött. — Itt szokott lenni minden esztendőben - mondta az egyik - és el sem tudom képzelni, hogy most ne jönne el. Jámbor és igaz ember. Egy asszony kinyújtotta a kezét, és a várostól keletre domboruló halmokra mutatott: - Látod azt az olajfaligetes oldalt? A galileaiak sátortanyája. Ők talán tudnak hírt felőle. A z öreg dajka kísérőjével leereszkedett a kanyargós ösvényen a völgymélybe, majd fölkapaszkodott a Sión hegyére, ahol a város elterült. A meredek utat alacsony falak szegélyezték. Ezen üldögéltek a koldusok, a nyomorékok és alamizsnáért könyörögtek. Lassan haladtak. E Lal gy zsidóasszony Fausztinához lépett.- Nézd csak, az ott galileai - mondta miközben a falon ülő koldusok egyikére mutatott. Emlékszem, a próféta tanítványai közt láttam. Majd ő megmondja, hol keresd. Szulpiciusszal az oldalán odalovagolt. Nyomorult öregembert talált, hosszú, ősz szakállal. Arca barnára sült a napon, keze durva munkáskéz volt. Ő nem kiáltozott alamizsnáért. Gondolataiba mélyedt, s föl sem pillantott az arra járókra. Azt sem hallotta, amikor Szulpiciusz szólt hozzá, ezért néhányszor meg kellett ismételnie a kérdést:- Barátom, az imént valaki azt mondta, hogy te galileai vagy. Nem tudod, a názáreti próféta most merre van? A galileainak mondott meglepődött, és zavartan fölnézett. Aztán hogy ismételten kérdezték, dühbe gurult: - Miért éppen tőlem érdeklődtök afelől az ember felől? Semmit se tudok róla! Én nem vagyok galileai! Közben a zsidóasszony is odaért, és hallotta a választ.- Igenis láttalak vele - szólt rá de emiatt nem kell megijedned. Mondd csak meg bátran ennek a római nőnek, aki különben a császár barátja, hol találhatja meg leghamarabb a prófétát? A %./. előbbi hang elkeseredetté vált: - Ma mindenki megőrült? Vagy megszállta a gonosz, hogy hozzám jönnek arról az. emberről kérdezősködni? Miért nem hiszik el. hogy nem ismerem? Nem az ő földjéről jöttem! Sosem láttam öt! Indulata magára vonta a többiek figyelmét, s néhányan a falon tanyázó koldusok közül rákezdték: - De bizony a próféta tanítványaihoz tartozol! És azt is tudjuk, hogy Galileából jöttél! Erre ő kezeit az ég felé emelte és úgy kiabált: - Ma egész, nap amiatt az ember miatt háborgattak a városban. Ide jöttem, gondoltam, a koldusok közt nyugtom lesz. És tessék! Higgyétek el végre: sohasem láttam őt! Fausztina vállat vont: - Hagyjuk, gyerünk innen. Ez az öregember meghibbant. Tőle ugyan semmit se tudhatunk meg. Azzal tovább mentek, fölfelé a hegynek. A zsidóasszony velük tartott. Alig két lépéssel a városkapu előtt az asszony figyelmeztette Fausztinát, vigyázzon, mert közvetlenül a lova előtt egy férfi fekszik az úton. A legnagyobb tolongás közepette kinyújtózva hevert a porban. Csoda, hogy eddig is el nem taposta az ember- és állatsereglet. Hanyatt feküdt, és üres tekintettel bámulta az eget. Nem mozdult, jóllehet nehéz léptű tevelábak dobbantak mellette. Öltözéke szegényes volt, portól, sártól szennyezett. S mint aki rejti magát, valósággal homokba bújt, hogy könnyebben rátapossanak.- Miért hever ez az ember a földön? - kérdezte Fausztina. S akkor szokatlan hang ütötte meg a fülét: — Könyörüljetek rajtam, testvéreim, szánjatok meg, nővéreim! Gázoljatok át rajtam lovaitokkal, öszvéreteikkel! Ne kerüljetek ki! Tiporjatok a porba, mert elárultam az igaz vért! Szulpiciusz megragadta Fausztina lovának kantárját és az útszélre vezette.- Egy bűnös, aki így akar vezekelni — felelte. De ne mi legyünk elégtétel adói. Furcsa szokásaik vannak az ittenieknek. Menjünk, nem a mi dolgunk. Fordította: TÓTH SÁNDOR (Folytatjuk) HARANG 25
