Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
A fjókxw-cteAJeéAA&k, Most, amikor újjászerveződnek a cserkészcsapatok, újítsunk fel néhány emléket a zsidó cserkészek múltjából, talán ez is segíti dr. Illy elnökségi tag munkáját, aki az ú j jászervezésben munkálkodik. ..Jókai■esi'}'kész. ne viseld a cserkésznevei hiába!" - zengett a sajátos cserkészinduló a Városliget felé menet az Andrássy úton. Befordult a csapat a Munkácsi utcába és véget ért az ének az, iskolában, ahol az 1930-as években a zsidó cserkészek otthona volt. A saját cserkésznótájuk tudtunkkal nem jelent meg gyűjteményben, de van még, aki szívesen emlékezik vissza a szövegre és dallamra fél évszázad távlatából is. Zsidó vallású cserkészek szép számmal voltak Karácsonyi Sándor úgynevezett központi kísérleti csapatában az 1920-as években. Öreg cserkészeink neveket is emlegetnek: Pláner Iván, Pásztor Emil, cserkésznevén a „Busman”, Braun Sándor, a „Csibi” és a „kis Fridmann”... 1924-ben jelent meg Bartók Béla: A magyar népdal című főműve. Mi, budai képz.ó'sök, 1925-ben már abból tanultunk, de a szemfüles cserkészek — Bárdos Lajos és Karácsonyi Sándor jótorkú ifjai - az utcán már abból énekeltek: Állal mennék én a Tiszán ladikon. ladikon, de ladikon. Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. Erdei, érdéi, érdéi, marosszéki kerek érdéi... A pécsi kiránduláson mosolyra derítették az utca népét azzal, hogy a legmagosabb cserkészfiú a legkisebbet, a kis Fridmannt a nyakába ültetve cipelte végig a városon, oldottabbá téve a katonás vonulásokat. A válogatott ifjúsági népdalgyűjtemény, a 101 magyar népdal 1929-ben jelent meg Bárdos Lajos, Karácsonyi Sándor és Matthia Károly gondozásában. Világszerte a magyar cserkészek ma is ebből tanulják a népdalt és gyakorolják az anyanyelvet. Önálló zsidó cserkészcsapatok voltak például a zsidó gimnáziumban a Városligetnél, a 297-sek. Polgár Géza vezetésével, a Munkácsi utcában a 310-sek, a „Jókai-cserkészek”, Kápolnai Jóska bá’ keze alatt, aki a cserkészhagyományok lelkes gyűjtője, följegyzője volt.- Mi tette vonzóvá, felejthetetlenné a cserkészéletet?- A táborozások!... Galambősz öreg cserkészek emlegetik a kirándulásokat, amikor cserkésznótáktól volt hangos a táj: - Közeleg az idő, mikor táborozni kell, mikor sátorozni kell, ne felejts hát semmit el! / Csomagolj össze mindent, mi hosszú útra kell, mi hosszú útra kell, ne felejts hát semmit el! Odakint a hegy-völgy-bérc ölén ifjú szívünknek óh mi, óh mi jó!... / Indul már a csapat, szedd a lábod szaporán. és légy mindig vidám, ha az erdő mélyén jársz!... És folytatódtak a tábori nóták, humorral, jókedvvel: - Nagy táborba indulunk, nem bírja a hátam. / Mindent összepakoltam, amit csak találtam./ Hej, édes-kedves zsákocskám. én csak attól félek. / Hogy összenyomsz, és kiszáll belőlem a lélek... / - Kész már a tábor, csak a zászló nem, / Most faragják a rúelját, én is emelem, / Mégsem bírjuk el, oly nagyon nehéz, / Hiába iparkodik, erőlködik a sok cserkész!... Az esti tábortűznél mintegy összefoglalásként szólalt meg egy ének a cserkész daloskönyvből, Bölcskey Sándor verse, Agócsy László zenéje: Forrjon össze dalban ajkunk, úgy amint szívünk is egy. / Hogyha vígan összetartunk, munka, harc sikerre megy: / Váll a vállhoz, kéz a kézben, / Egy a cserkész jóban—vészben!... És kifogyhatatlanul csordult az ifjúság humora: - a falusi tűzoltóbálok nyitócsárdása dallamára: - Egy vég, két vég, három vég kanavász, bolond cserkész, ki bújában fára utász! / János bácsi felmászott. Leesett és szétmálott. / Három hétig ápolgattuk, rakosgattunk a hasára umslágot. Visszatérve a Jókai-cserkészek indulódalához.. méltán választották ők Jókai Mór nevét, hiszen a nagy mesemondó közismerten emberbarát és filoszemita volt. második feleségével, az ifjú Nagy Bella színművésznővel kötött házassága is emellett bizonyít. A sajátos cserkészindulójuk négysoros, miként a legtöbb népdalunk. A formája északi, szláv népdaltípus, mely a magyar népzenében is meghonosodott, ahogy ezt Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 1934 c. könyve hirdeti. Az alkotó kétségkívül ismerhette Kárpátalja és Szlovákia népzenéjét, és annak hatására, példájára komponálta a dallamot. A második dallamsor terccel magasabban szólal meg, a harmadik dallamsor kiszélesedik és visszavezet a kezdősorra, a sorvégeken megjelenik a magyaros „bokázó” záró-ritmus. Sz. Ervin volt zsidó cserkészvezető és színházikórus-tag, jól emlékezik még e cserkészindulójukra. A sajátos szerzemény alkotójáról azonban semmit sem tudunk, mindössze feljegyezhettük a szöveget és zenét az utókor számára. Az 1930-as évek végén - az üldözések bekövetkezésekor - még pár évig szólt a zsidó cserkészek sajátos indulódala, amikor be kellett szolgáltatniok a cserkészigazolványaikat, a társaik kisegítették, befogadták az üldözötteket. Napjainkban a híressé vált szegedi cserkész-kiállításon látható egy volt zsidó cserkésztiszt - talán az utolsó - írása, vallomása, hogy „mitéíliink elveszik a cserkészigazolványunkat, de mi a szívünkben mindig cserkészek voltunk és maradunk". VOLLY ISTVÁN HARANG 29
