Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-07 / 10. szám

Takaró 1945-ből: „Ezt a biennálédíjas munkámat a Savaria Múzeum őrzi. A pokróc létezik. valahonnan hozzánk keveredett, ma is megvan. A második világháború emléke. Amint a katona készült felgöngyölni, átlőtte egy golyó. A félbemaradt munkát felkiáltójelként rögzítettem képpé, hogy a rettenet emlékeztessen."

A vágás: „Az anyaország és a diaszpóra-magyarság szakadása, magára hagyása ihlette darab ez. mert ahogyan már említettem, több évet éltem távol a hazától és az emberi küzdelem élesebben rajzolódott ki számomra idegenben." agyása ihlette darab ez. mert ahogyan már említettem, több évet éhem távol a hazától és az emberi küzdelem élesebben rajzolódott ki számomra idegenben."

Ablakok: „A többféle embertípusból azt ii kétfélét jelképezi, amelyik nyitott és beengedi a világot, a másik zárkózott, s a roló résén át is csak önmagát látja."

Esernyő: Apámé volt. A tárgy emlék, amely túlél bennünket. "

Székely mellény: ..A nemzet identitás sokat foglalkoztat A belsejében látható felhéík utaló ég régebben készült Apám erdélyi származású és az őelbeszéléseiből meg a magam külföldi tapasztalataimból tudom, milyen nehéz az „étranger” -sors, nehezebb, ha a fundamentumot i \ megtagadjuk.

HARANG 15