Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
Csak egy zsemle? Szomorú dologról ad hírt G. M„ 12 éves fiú mamája. A gyerek - anyjától a legszigorúbb titoktartást kérve - elmondta neki, többször megtörtént, hogy tanítás után három osztálytársával, két fiúval és egy lánnyal, bementek a közeli ABC-be ezt-azt vásárolni. G. M. a pénztárnál mindent kifizetett, azt hitte, a pajtásai is. Csakhogy, amikor már az utcán voltak, a másik három diadalmasan mutatta: az egyik egy zsemlét, a másik kis tábla csokoládét, a harmadik valami cukorkát csent el az áruházban. G. M. megpróbált lelkűkre beszélni, ez helytelen, máskor ne tegyék, milyen kínos, ha észreveszik és különben is, ilyet egy becsületes gyerek nem csinál. Jól kinevették és meg is fenyegették: ha valakinek szólni mer, ellátják a baját. Az első esetet több is követte; a gyerekek, felbátorodva a „sikeren”, egyre több árut csentek el. Levélírónk fia könnyes szemmel kérdezte a mamáját, most ő mit csináljon? A mama pedig tőlünk kérdezi: ő mit csináljon? Kinek szóljon? Hogyan szóljon, ha a gyerekének megígérte a titoktartást és kicsit fél is, nehogy baja essék? Mit tanácsoljon becsületes kisfiának? Ez bizony nehéz kérdés. Ám nem vitás: a gyerekek lopásait nem lehet, nem szabad szó nélkül hagyni. Hiszen, aki 12 évesen csak egy zsemlét lop, sikerrel, mert nem veszik észre, az húsz éves korában valószínűleg jól képzett tolvajjá válik, ha addig le nem fülelik. Félő az is, hogy nemcsak a közértben, hanem az iskolában is gyakorolják majd a tolvajlást. Nem tudom, milyen G. M. osztályfőnöke, jó-e vele a szülők kapcsolata? Elsőnek ugyanis rá gondolok. Levélírónk, fiával előbb megbeszélve, keresse fel őt. Próbálja megértetni a gyerekkel, mennyire fontos, hogy valami történjék, s éppen a kis tolvajok érdekében fontos. Az osztályfőnököt meg kellene kérni, hívjon össze egy szülői értekezletet, ahol közölné, nevek nélkül persze: panasz érkezett a közeli ABC-ből az ott vásárló gyerekekre. S miután az osztályfőnök tudja, kikről van szó, látná azonnal, jelen vannak-e a lopós gyerekek szülei. S ha éppen ők hiányoznak, az osztályfőnök talán külön behívhatná őket, ugyanezzel a kifogással: az ABC-ből érkezett panasz és minden szülővel beszél. Mindenképpen vigyázni kellene, hogy fél is, nem is akar „áruló” lenni. Persze, mindehhez az osztályfőnök közreműködése szükséges. Ha nem sikerül megszerezni, az iskola igazgatójával, vagy helyettesével kellene megpróbálni, esetleg a vallást tanító valamelyik pedagógussal. Ha ez sem sikerül, akad talán olyan szülő, akivel levélírónk barátságban van, s akit meg lehetne kérni a kegyes csalásra: tegyen úgy, mintha ő vette volna észre ABC-ben a gyerekek tolvajlásait. Nem lesz könnyű a végére járni az ügynek, de a gyerekek érdekében minél előbb lépni kell! Várjuk levelét, mi lett az eredmény? PONGRÁCZ ZSUZSA A muzsika barátai a Richard Wagner Társaságban A múlt századba vezet vissza a közelmúltban megújhodott Richard Wagner Társaság krónikája. 1872. február 25-én a Hungária Szállóban tartották meg alakuló gyűlésüket a zenebarátok, - a német zeneköltő alkotásainak népszerűsítésére. Elnöknek Mihalovich Ödön zeneszerzőt, a Zeneakadémia későbbi igazgatóját, titkárnak Apponyi Albert grófot választották. A századfordulóra már nemcsak Pesten, a vidéki színházakban is törzsközönsége alakult ki a Wagnerműveknek, meghódították az ifjúságot, őszinte, tudatos értékelőivé váltak és lelkes wagnerizmusok széles körben követőkre talált. Az újkor művészeti mozgalmai közül a wagnerizmus volt a legjelentősebb és hatásában felülmúlta a kor művészeti irányzatait. A német nyelvterület után a magyar színpadokon játszották a legtöbb operáját, zenedrámáját. A másfél évszázad emlékei lassan feledésbe merülnek. A bayreuthi mester pesti látogatásainak, hangversenyeinek eseményei, az Ünnepi Játékokon közreműködött magyar művészek a zenerajongók élményei, az egykori feljegyzések figyelemre és megmentésre méltó dokumentumokat tartalmaznak, amelyekből még feldézhetők a hajdani Nemzeti Színház, az operaház, a vidéki színpadok, előadásainak, neves művészek, rendezők, karmesterek, énekesek produkciói. E hagyományok szellemében kívánja népszerűsíteni a komoly zene értékeit, szépségeit a Richard Wagner Társaság. Programjában kulturális rendezvények, eszmecserék, a hazai és a külföldi produkciók megismertetése, értékelése, a Wagner-kultusz múltjának feltárása, gondozása szerepel.A romantikus zene géniuszának életműve tükrében bizonyítva, hogy nem is olyan „nehéz” az az út, amely a komolyzene kozmoszába vezet! Tanúik között idézik Thomas Mannt, aki azt állította: „Senkinek sem kellett tudni valamit ahhoz, hogy megértse - mert Wagner még a botfülűeket is rábeszélte a zenére!” Napjainkban világszerte, minden földrészen társaságot alapítottak Wagner alkotásainak tisztelői. Tagjai évente nemzetközi kongresszuson találkoznak, Wolfgang Wagner, Richard Wagner unokájának elnökletével. Kelet-Európábán elsőként a magyar zenekedvelők élesztették fel az egyesület eszméjét és soraikba szívesen fogadják a muzsika barátait. ERDŐSI MÁRIA 34 HARANG
