Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-28 / 9. szám

Régi törvények a szitkozodas ellen

Tilos volt a bizony

Még aznap délután a városháza dísztermében fogadott bennünket és meleg szavakkal köszöntött Lehmann úr, a város főpolgármestere. Jelen volt és beszédet mondott Berg stuttgarti főrabbi is, - aki egyébként Magyarországról származik.

A következő napok a találkozások jegyében teltek. Részt vettünk egy beszélgetésen az evangélikus nőegyletben. Legalább kétszáz érdeklődő kérdéseire feleltünk a helyi népfőiskola nagy előadótermében. Valamennyien elmentünk a calwi kereskedelmi szakközépiskola egy-cgy osztályába, ahol diákokkal találkoztunk, beszélgettünk velük, feleltünk részvéttel teli, kicsit csodálkozó, kicsit hitetlenkedő kérdéseikre. A találkozók megszervezéséért, előkészítéséért őszinte elimerés illeti tanáraikat.

Kiemelkedő eseménye volt találkozónknak egy autóbuszkirándulás. Vendéglátóink végigvittek bennünket azon a négyszáz kilométeres útvonalon, amelyen az SS gyalogmenetben hajtott végig 1944 áprilisában, amikor a francia csapatok közeledése miatt Calwból elvezényeltek minket. Az úton, Kustcrdingenben megálltunk egy pajtánál, amelyik a gyalogmenet idején egy éjszakára szállásunk volt. Akkor egy páran a pajta falára véstük a nevünket. A feliratok ma is ott vannak, tulajdonképpen ezek voltak azok a „dokumentumok’', amelyek nyomán Seubert professzor kutatásai elindultak. Itt találkozott velünk Kusterdingen mai polgármestere.

Alkalmat kaptunk arra is, hogy Stuttgartban részt vegyünk a szombati istentiszteleten. Megható figyelmesség volt német barátaink részéről, hogy rendeztek a tiszteletünkre egy nagy látogatottságú hangversenyt. ahol egy fiatal német művész önmagát gitáron kísérve jiddis dalokat énekelt és jiddisül tréfákat adott elő. Végül résztvettünk a calwi evangélikus templom vasárnapi istentiszteletén. A lelkész melegen üdvözölt bennünket, prédikációjában arról beszélt, hogy a zsidók és keresztények közötti válaszfalnak úgy kell ledőlnie, ahogyan a berlini fal összeomlott.

Ott-tartózkodásunkat a helyi sajtó és rádió végig nagy figyelemmel kísérte. Cikkeket és interjúkat közölt a Stuttgarter Zeitung, a Schwarzwalder Bote és más lapok, beszélgetést folytatott velünk a stuttgarti rádió munkatársa. Megindító és elgondolkoztató volt az a hét, amit Calwban töltöttünk. Ezalat az idő alatt, amikor számos német pedagógus, lelkész, újságíró, helyi politikus foglalkozott velünk, annyi kedvességgel, figyelmességgel és szeretettel találkoztunk, hogy annak jellemzésére nehéz szavakat találni. Egy biztos: idehaza ennek sem 1945-ben, sem azóta töredékét sem tapasztalhattuk.

W. Á.

Csontos Jolán felvétele

A magyarok mindig híres káromkodók voltak. Herberstein egyik latin nyelvű útleírásában 1551 -ben a ruthénekről azt írja, hogy a magyarokhoz hasonlóan káromkodnak, rendesen az „anyádat a kutyával hozzák kapcsolatba". Úgy látszik, hogy elharapódzó káromkodás ellen az államhatalom is megpróbált a maga eszközeivel valamit tenni. Az 1563-as pozsonyi országgyűlés XLI1. cikke ezzel kapcsolatban a következőket mondta ki: „És minthogy a közelmúlt években borzasztó szokásba jött az Istennek és szentéinek átkozódó szidalmazása és káromlása; nehogy ezáltal az Isten haragját magunkra ingereljük, elrendeltetik, hogy azok, akik a teremtő Istent, keresztséget és lelket szidalmazzák, vagy más módon káromolják, feladatván illetékes bírók által elsőízben megvesszőztessenek, másodízben megpálcáztassanak. harmadízben pedig mint emberelők, vagy más gonosztevők halállal büntettessenek. Azok pedig, akik hallják és be nem vádolják, három márka bírsággal illettessenek.”

Úgy látszik, hogy a múlt már akkor is megszépítő volt. Apor Péter Metamorphosis Transsylvaniae című munkájában, mely 1736-ban jelent meg, így szólt a múltról: „Bezzeg régen, mivelhogy nem valának ezek az éktelen, Istent méltó haragra indító káromkodások, még penig híre-helye sem valá, édes hazánkon is vala az Isten áldása. (...) Minden szitkozódások az férfiaknak, uraknak, nemeseknek, alábbvaló rendeknek ez volt: Aha bustya vére, lelketlen kurva fia. pogány kurva fia, szamár kurva fia. Az asszonyoknak penig ez volt: Aha hamis életű, tűzre való, tűz kénjáró való; most penig férfi, asszony, leány, ifjú legény székében mondja az adtát, teremtettét, hunefutot (bezzeg az húsz fontot értettek vona régen, de mi az a hunefut, inkább elfutottak volna előle), ördög szánkázzék az szegény telkeden stb., még az gyermek is, mikor szólam kezd, azokat tanolja legelsőbben meg.”

Apor Péter azt is leírja, hogy a bizony szót is tiltotta aXVII.sz. végi, XVIII.

sz. eleji illem. így emlékezik: „gyermekkoromban nékem sem engedik valameg, hogy bizony szót mondjak, sőt más sok olyan úri, főnemes asszonyokat is ismértem sokat, az kik soha bizonyszót nem mondottanak, hanem mikor bizonyt kellett volna mondani. így szólott: Én ugyan nem, elhigyjc kegyelmed, úgy vagyon, nincs különben, igazán mondom s a többi. Most penig, úri asszonyokról nem szólok, de nemes asszonyok, nemes leányok is elegen vadnak, az kik szélűben minden szemérem nélkül szaporán elmondják: Isten engem úgy segéljen, s úgy esküsznek, mint akármely nyíri pajkos katonák,,. (Metamorphosis Transsylvaniae, Kriterion, Bukarest 1978. 138-140.)

Hívő családban nőttem fel. A bizony szó gyakori mondásától engem is óvtak szüleim. Puritán indítékú indoklásukban arra figyelmeztettek, hogy Jézus urunk a Hegyibeszédben arra tanított, hogy „legyen a ti beszédetek úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” (Máté evangéliuma 5:37). így hát nincs szükség az esküdöző bizonygatásra. Sajnos, ezt a bölcs intelmet lassan alámossa a bennünket körülvevő trágár káromkodások áradata. Pedig még XVIII. századi sátoraljaújhelyi „Város könyve” is így tiltalmazta a trágár beszédet. A következő, 1761- ből származó bejegyzést találjuk benne: „... Maria Therezia Felséges Koronás Királyné Asszonyunk Intimatuma... hogy senki Városunkban ne káromkodjék, úgy, mint Ebatta, Ördögatta, Disznó avagy Kutyattával, akár paraszt, akár Nemes Ember légyen, mert ha paraszt tapaztaltatik az ilyetén káromkodásokban vagy, hogy még ezeknél nagyobbaknak is, először 50 páleza büntetésekkel bűnhődik... másodszor életét is elveszítheti. Ha pedig Nemes Ember tapasztaltatik... először a Ttes. N. Magistratus által 12 Ft büntetés alatt fog bűnhődni, másodszor sem kerüli el törvényes büntetését... Melly Parantsolat Városunk mind a három Temploma előtt Publicaltatott.”

GAALPÉTER HARANG 19