Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
ágyai! kus hólyaghurutban szenvedve az ürge a csendes éjszakán bepisil. Előfordult már. Aztán az is mindennapos eset, hogy lakótársa ővele mit sem törődve mászik az emeletre: amikor már lefeküdt alul, szundít valamelyest, álmos képibe dugja a lábfejit, direkt előtte lép fel a büdös csülkivel, na persze az is tény, hogy hol másutt lépjen fel? És hiába mos lábat az ürge - mos? - melegvíz-szolgáltatás hétfő, szerda, pénteken este hattólnyolcig; a bakancsok, a vastag cipők, a csizmák szagát magába veszi a láb; mínusz tíz fokban, plusz harminc fokban többnyire bepállik, összeizzad a lábujj, na meg a nem mindennap váltott tiszta zokni, a férfikéz mosta zokni féltisztasága; ugye ezek nem - teszik lehetővé, hogy illatos és finom legyen a bütykös láb a levegőben, ahogy előtte elkalimpál kényszerű álomként... Az is meggondolandó persze, hogy ő akarjon fölülre feküdni, mert abban az esetben - az előbb említett esett ARANG 15 mények esetleges előfordulása miatt - a másik hőbörög őrá. Másrészt, odafent mindig elhasznált a levegő. Odalent még nem kell tátott szájjal aludni oxigénért, habár az se nevezhető szagtalannak, de odafent? Erősek a szagok. A meleg is felhúzódik, aztán melegben a büdös még büdösebb. Ablakot nem enged nyitni az, aki az ablak közelében fekszik, ő se engedne, már tíz éves korában nézeteltérése volt ebből, megpokrócozták miatta, másszor kidobták a kertbe a srácok, mégis ragaszkodott elhatározásához. Aztán az ablaktól függetlenül is akad a szobában fázós. Valaki mindig fázik ebbe a rohadt világba. Ezért nem tudja eldönteni, melyik lenne a jó ágy, ezért fél felnőtt lenni. Hallott olyan szállóról, ahol nincsenek emeletes ágyak, de ahogy a szerencséjét ismeri, neki nem jut olyan. Övé lesz a legutolsó emeletes ágy! Rohadt dolog. Ezért lett volna jó kicsinek maradni, akkor talán még ma is féltenék... (SIKLÓS)