Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
Rehabilitáció és megállapodás Személyes följegyzések —. Ha még Mindszenty Dj József hercegprímás A. jogi rehabilitációja árat is magára, az er|^v kölcsi rehabilitációja most megtörtént. Egy embertelen diktatúra által, koholt vádak alapján életfogytiglanra ítélt egyházfő bebörtönzésével 1949-ben az egész magyar kereszténységet, az egész magyar népet ítélték lassú, kegyetlen kihalásra. Az elítélt Mindszenty azonban szívós volt, erős hitét, emberségét a legaljasabb kínzások, megaláztatások sem törték meg. A börtönben, az amerikai követségi belső száműzetésben és a fölöslegesség érzésének terhe alatt a nyugati emigrációban mindvégig hitt abban, hogy egyszer győz az igazság, tehát semmi áldozat sem hiábavaló népünk hitben való megőrzéséért. S bár kishitűségünk sokszor elárulta őt, neki lett igaza. A minden emberséget nélkülöző, a természet és a társadalom törvényeit semmibe vevő materialista utópia ugyan másfél évtizeddel túlélte őt, de a hercegprímás és az általa vallott eszmeiség végülis győzött. Ez a győzelem azonban ne tegyen önhitté! Nem mi győztünk. Mi csak átvészeltük valahogy, túléltük ezt a négy és fél évtizedet. Mi nagyon keveset tettünk azért, hogy a mostani napokat megérjük. Azt is mondhatnám, hogy szinte már jól éreztük magunkat abban az évek során egyre elviselhetőbbé váló börtönben, amelybe hajdanán Mindszentyvel együtt az egész magyar egyház került. Ha rajtunk múlik, ma is csak azon fáradozunk, hogy napról-napra kicsit komfortosabbá tegyük kényszerlakhelyünket. Hozzászoktunk ugyanis, hogy felelősségünk nincs, tiltó és tűrő táblácskákkal behatárolt mozgásterünk már szinte elegendő volt. Amikor tőlünk független okokból rácsaink elkezdtek rozsdásodni és kitöredezni, s az őrség ébersége lassan lankadt, elkezdtünk kitekinteni a szabad világba, azonban az éles, kontrasztos fénytől megijedve önként vissza is húztuk a fejünket. (Tisztelet a kivételeknek). Úgy gondoltuk, jobb itt bent, ahol nagyjából kiszámíthatóak a dolgok, megmondják mit szabad és mit nem, míg ott kint senki sem segít nekünk az eligazodásban. Ahol felnőttként, döntések sorát kellene meghoznunk minden nap, anélkül, hogy bármire is támaszkodhatnánk. Egyszer csak végleg leszakadtak a falak, eltűntek az őrök, és ha el sem mozdultunk a helyünkről, akkor sem vagyunk már ugyanott, ahol eddig. Itt tartunk most, ez történt velünk. A magyar egyházat igazságtalanul csukták börtönbe, de ott -Mindszentyvel ellentétben - annyira sikerült minket megnyomorítani, hogy a szabadságvágy, az önálló gondolkodás szinte teljesen kihalt belőlük, s most kiszabadultunk. Csak meg ne méressünk hirtelenjében! Legyen egy kis időnk, hogy rendezhessük gondolatainkat, erőinket, sorainkat. Felkészületlenül ért minket ez az állapot. Van mentségünk persze, nem is kevés. Csupán az a baj, hogy a világ erre nem igazán kiváncsi. Imádkoznunk és dolgoznunk kell, most már igazán, hogy ismét méltók legyünk, méltók lehessünk egyházunk alapítójához, népünk nagy szentjeihez, vértanúinkhoz, a magyar egyház legszebb hagyományaihoz. S Az ideiglenes államfő, dr. Szűrös Mátyás megkoszorúzza Mindszenty bíboros emléktábláját ez csak úgy lehetséges, ha egyik szemünk arra figyel, mire köteleznek nagy elődeink, múltunk, a másik pedig arra, hol kellene ma tartanunk, ha nem töltjük az elmúlt négy és fél évtizedet kényszerű vakvágányon. Csak e kétirányú, egyidejű figyelem segíthet hozzá, hogy a magyar kereszténység rátaláljon az egyetlen járható útra, • amely nem egy végérvényesen letűnt keresztény kurzust céloz meg, sem pedig egy nálunk gyökértelen külföldi mintát kritikátlanul lemásolni. Úgy érzem, ehhez garanciát ad az új megállapodás is a Vatikán és a Magyar Köztársaság között. < SZERDAHELYI CSONGOR Emlékezetes misét celebrált Paskai László bíboros érsek az esztergomi bazilikában. A szertartáson résztvett Agostino Casaroli bíboros, a Szentszék államtitkára is Tamaska Gyula felvételei 8 HARANG
