Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
A JL JL / ünnepség a szellemi visszafoglalásnak szólt. Kommersz dolognak tűnhet az ilyesmi manapság, a folytonos emlék-rehabilitációk idején. de ebben az esetben (is) többről van szó. Batthyány-Strattmannt ugyanis nem kell visszahozni a feledésből. Folyton jelen van az „áldott orvos” szívé-munkája a még élőkben, akiket gyógyított. Már nincsenek sokan. de - vannak. S ismertté vált az utóbbi években azok vallomása is, akik írásban hagyták „dicséretüket”. Kusza és egyenletes betűket, töredékes és összefüggő jellemzéseket láttam ezekben a levelekben Ausztriában, Magyarországon, amelyekhez még hozzá kell adnunk a körmendiek kivételes szeretetét, akik el sem tudják képzelni, hogy a Szentatya ne menjen el hozzájuk, ha itt jár. A kórház új neve csak erősíti ezt a vágyat. A domborművet Dr. Illés Béla miniszterhelyettes leplezte le, Dr. Németh Lajos, a kórház főorvosa köszöntő szavakat mondott. Amikor felhangzott a boldogemlékű orvos „titkos imádsága”, egyszerre világos lett, mit jelenthet a név-visszaadás: „Szeretem az embereket, a létért kiáltó vak szemeket..." Erről van szó. A magatartásról, az orvosi etika, morál komolyan vételéről, amely ha egy gyógyító intézetnek ereje, csak „csodákat” tehet; s manapság annyira hiányoznak az efféle „csodák”. Ennek a gondolatnak a jegyében folytatódott a kastély színháztermében az avató ünnepség. A helyi kórus Rátkai Ferenc (volt körmendi zenetanár) igényes művét énekelte („Nyisd fel szemedet, és láss...”) Sabári Lászlóné vezényletével, és felhangzott a hercegorvos korán elhunyt fiának: Ödönnek Ave Maria-ja. (Különös sors: Ödön, a muzsikus, vakbélgyulladásban halt meg 21 évesen, apja nem vette észre a betegségét.) Az előadók tanúságtevők voltak, mindhárman: Dr. Széli Kálmán és Dr. Rácz Péter szombathelyi főorvosok, valamint Dr. Györki László kanonok, plébános. Jelen volt Batthyány Ferenc gróf. a szegények orvosának fia. A herceg szellemi örökségének értékét jelezte már a három nappal korábban megtartott szombathelyi ülés, amikor megalakult a Keresztény Egészségügyiek Batthyány László Társasága az alábbi célkitűzésekkel: „A keresztény elveket valló orvosok és egészségügyiek világnézeti alapon szerveződő közössége elhatárolja magát minden politikai párttól és mozgalomtól. Szem előtt tartják Batthyány László példáját, aki a betegben Krisztust látta és Istent szolgálta nemre, fajra, vallásra vagy világnézetre való tekintet nélkül. Embertársaik életének védelmében elítélik a magzati élet elleni támadást, és szakmai felkészültséggel, lelkiismeretességgel vesznek részt a betegségek megelőzésében, gyógyításában. Védelmezik az Isten akarata szerinti családi életet. Segítik a kórház lelkipásztori munkáját...” Ezek a gondolatok is jelen voltak az egyes előadásokban. Széli főorvos jogosan emelhette ki az alábbit: „Batthyány doktor orvosi munkájában megvalósította az ideális orvosképet, amennyiben az orvos-beteg kapcsolatban ott érezte az Istent. Ezt a kapcsolatot a szeretet, a segíteni akarás motiválta, nem a pénz. Nem titkolt szégyennel és keserű kritikával kell ezt megállapítanom, amikor nálunk, sajnos, a beteg-orvos viszonyába befurakodik a pénz, amely nemegyszer irányító vagy akár megrontó, akadályozó eleme lehet ennek a mélységesen humanitárius kapcsolatnak. Hazánkban egyedülálló módon és mértékben alakult ki az ún. boríték-medicina, amelyről eredetileg magam is azt gondoltam: csupán kakukkfiókaként került a „szocialista” egészségügy fészkébe, ahol aztán a szocializmustól idegenül, paradox módon hatalmas, és világviszonylatban is szinte egyedülálló közgazdasági és morális problémává dagadt.” „Persze mondhatná valaki, hogy Batthyány könnyen kikapcsolhatta az anyagiakat, hiszen jelentős vagyona volt. Ez csak részben igaz. Meg kell fontolnunk azt is. hogy éppúgy tehette volna másként: például elutazza a jövedelmét, fényűző életet él, értékes tárgyakat gyűjt stb. Nem ezt tette. Sokszor erején felül, belső elhivatottságból, szinte kényszerből, vagyona apasztása árán is dolgozott. Napi egy-két beteg ellátása még felfogható hobbinak, de a rászoruló nincstelenek ezreinek ellátása már nem szórakozás, hanem önfeláldozó munka, valamiféle missziós tett, amelyhez bizonyára egyfajta karizmatikus személyiség is kellett.” Rácz főorvos adatokkal „megtámogatta” az iméntieket; a szem-szakorvos belső látásával beszélt elődjéről, aki nem egy olyan műtétet hajtott végre, amely a mai sebésznek is dicsőségére válnék. Batthyány humorát, komolyságát naplóidézetekkel illusztrálta. jelezvén: a tudós orvos teljes emberi képéből kiszakíthatatlan a magánélet, az elkötelezettség meggyőző felmutatása, és Batthyány nem volt híján emberi elkötelezettségének orvosként, szemészként, családfőként. Batthyány, az ember „összeforrt a magyar néppel” - mondta Györki László kanonok, s hogy a Batthyánycsalád a történelem során mit tett a körmendiek (de általuk a magyarság) gyógyításáért, példákat hozott: „Batthyány Lajos gróf 1727-ben Körmend idős betegei számára ispotályt létesített. Ez volt Körmend első kórháza, betegháza. Amikor az új kórház létesült, 1833-ban, a család jelentős összeggel járult hozzá. A mai kórház helyét az döntötte el, hogy Batthyány- Strattmann Fülöp a kórház céljára adományozta egyik (ötholdas) ingatlanát. A kórház helyzetén sokat segítettek Batthyány-Strattmann László rendszeres pénzügyi adományai, valamint az a tízholdas terület, amelyet térítés nélkül átengedett a kórháznak. Nem véletlen, hogy a körmendiek most újra róla nevezték el egészségügyi intézményüket...” A szegények orvosa emberi karakteréről már köteteket írtak. Csupán egy 1923-ban kelt nunciusi jelentést idézünk (Gyürki László jóvoltából), amely a reményt táplálja: az utókor emlékezetében valóban oltár-magaslatot érdemel ez a példamutató keresztény orvos: „A magyarok azt tartják, hogy szent ember, de én biztosíthatom Szentségedet, hogy valóban az is” - hangzik a pápai követ véleménye. TÓTH SÁNDOR 4 HARANG
