Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
// Ősi evangélikus templom Nyugat-Dunántúlon A Bécs-Balatoni műút mentén, Soprontól alig 30 km-nyire, pár száz méteres bekötőúlra letérve találjuk magunkat a magyar evangélikusság vvTvv egyik ősi fészkében: Nemeskéren. A 17. század vallási eseményei tették nevezetessé akkor, gyönyörű műemlék-temploma teszi kiemelkedő szent hellyé ma. Képoldalunk is mutatja, hogy egy dunántúli autós sétát érdemes néhány órára Nemeskéren megszakítani. A falu és környéke ura a reformáció magyarországi elterjedése idején a Nádasdy család volt. Viszonylag korán - már 1535 táján -, a család is és a birtokon élők az evangélikus egyházban hallgatták az igét. A Nádadyak gondoskodtak arról, hogy Wittenbergben tanult prédikátorok álljanak a templom szószékén. Ez a templom korábban katolikus volt, de mivel a környéken is szinte mindenki az evangélikus hitre tért, hát megtartották továbbra is templomukat. A baj csak akkor következett be, amikor 1643-ban Nádasdy visszatért a katolikus egyházba, megindult a templomok visszaszerzése is. Az 1681-ben tartott soproni országgyűlés intézkedett az evangélikusok vallásgyakorlatáról és megyénként két helységet jelöltek meg, ahol templomot, papot tarthatnak és gyakorolhatják vallásukat. Ezeket a községeket név szerint bejegyezték a törvényben, innen a nevük: becikkelyezett helyek, vagy inkább az akkori szóhasználat szerint „artikuláris helyek” (articulus = cikk, törvénycikk). Sopron megyében a két artikuláris hely Vadosfa és Nemeskér volt. Sajnos a törvény sem óvta meg a nemeskérieket attól, hogy templomukat el ne vegyék, pedig mintegy 30-33 gyülekezet, ill. község tartozott ide, ami kb. 3000 evangélikust jelentett. Sokféle próbálkozás után 1732-ben vették el a templomot, paplakot és az iskolát a gyülekezettől. Még az év májusában kaptak telket, melyen felépíthették templomukat. Az engedély kikötötte azt is, hogy milyen legyen a templom. Alacsony, nem emelkedhet a házak fölé, külső képében olyan legyen, mint egy granárium (magtár), kicsiny ablakokkal és nem épülhet hozzá torony sem. Az előírások miatt azt a kényszermegoldást választották, hogy kettős hosszirányú nyeregtetőt építettek, középen vízfelfogóval, emiatt a templom gyakran be is ázott. A sok megkötés eredménye az volt, hogy fél év alatt felépült a templom. Nem volt bonyolult a terv, nem kellett külföldről építőmestereket hozni. Ezt a konstrukciót nagyon jól meg tudták építeni falusi kőművesek és ácsok. így történhetett meg, hogy karácsonykor már istentiszteletet tartottak benne. Ez a templom a jelenleginél alacsonyabb volt. Tudunk arról, hogy 1766-ban kicserélték manzárdtetőre, 1862-ben kissé megemelték a falakat és a maihoz hasonló nyeregtetőt húztak fölé. Ugyanekkor a keleti bejárat elé tornyot építettek. A templom belső tere harmonikus, berendezése az evangélikus templomok hosszanti beosztású térfelhasználása szerint készült. A két hosszanti falon és a torony felőli oldalon karzat fut végig, mely teljes egészében fából készült. A karzatot is, de a mennyezetet is hatalmas fadúcok tartják. Erre a karzatra minden bizonnyal szükség volt a korábban említettek miatt, hiszen pl. nagy ünnepeken, amikor a környező helyekről is bejöttek ünnepelni, több százan tölthették meg a templomot. A nyugati oldalon a fenyőfából való oltár 1736-ban készült, valószínűleg helyi asztalosmester és egy nürnbergi faragó asztalos munkája nyomán. A szószéket később építették egybe az oltárral, ez nem itt készült. A legvalószínűbb a sok feltételezés közül, hogy Németországból került ide, valószínűleg adományként. Arról már nem tudunk, hogy azért bontották le korábbi helyén, hogy a nemeskérieknek gondjain segítsenek és odaadják templomuk számára, vagy a már lebontott és feleslegessé vált szószéket küldték el Nemeskérre. Mindenesetre a szószék szobrászati díszítése olyan mesterek kezére vall, akik a 17. század fordulóján, a 18. század elején dolgoztak. A stílusjegyek alapján a drezdai faszobrászati iskolákkal rokon, lehet, hogy valamelyik szászországi templomban állott korábban. A díszítő faragások is az említett kor típusára hasonlítanak. A négy evangélista képe látható a szószék oldalán jelképes figuráikkal: János a sassal. Lukács az ökörrel, Máté egy kis angyallal és Márk az oroszlánnal. Az oszlopon álló szószéket az oltár fölé illesztették, így eltakarva maradt sok szép részlete és a faragott oszlop is. A templomot 1976-78-ban teljes műemléki helyreállítással újították fel, a szószéket különválasztva az oltártól, hogy díszítő elemei, teljes szépsége látható legyen. Tamaska Gyula felvétele TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY HARANG 19
