Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
CSILLAGBÚCSÚZTATÓ Változó politikai közállapotaink jeleként leszerelték a tíz méter nagyságú vörös Csillagot a Parlament tetejéről. Helyére - szélkakas került. A változó politikai divatok nyarán a lassú csillaghullás gyárainkat, középületeink homlokzatát is elérte. Van, akinek a vörös csillag „ötágú elakadásjelző” volt csupán, ami csak az erőlködéstől vörös, másoknak tisztelt forradalmi jelkép, olyan, mint Krisztus követőinek a kereszt. Az ötágú csillag - ősi jelkép. Története a történelem előtti idők távlataiba vész. Kevesen tudják, hogy nem 1917-ben találták fel az orosz forradalmárok. A szimbólumoknak is megvannak a maguk regényei. Korok, kultúrák új meg új tartalommal töltötték meg a közismert motívumot, mértani nevén pentagrammát. Mértanilag három egymásba kapcsolódó háromszög képezi az egyetlen vonallal megrajzolható formát, melynek közepén egy új, csúcsával lefelé álló ötszög adódik. Ez a különös forma már elég régen megragadta az emberek képzeletét. A mértan ,/eltalálása” előtt előbukkant díszítőelemként az újkőkorban, edénymintaként Indiában, Mezopotámiában. Óvó amulettként is alkalmazták. Falus Róbert szerint „bizonyos, hogy ennek a vizuális különösségnek is része volt a pentagramm tekintélyében a szimbólumok között, minthogy az ötágú, vagy -sugarú csillag a tudományos mértan kialakulása előtt lett mágikus jellé (az ókori Keleten), s ördögűző szimbólum maradt akkor is (a középkori Európában), amikor mértani tudás nélkül rajzolták meg”. Az európai kultúra alaprétegeiben már szerepe volt az ötágú csillagnak. Gyakori ábra volt például az ókori Hellászban, ahol a természet minden jelenségét számszerű viszonyokra visszavezető püthagoreusok a világ egy jellé sűrített titkát látták benne. Ők terjesztették el az ókori világban. A hellenista, majd a császárkori pénzérmékén eleinte önmagában találjuk. Később valamelyik isten, például Zeusz vagy Izisz vagy egyenesen az istenített császár szimbóluma. De ennél kevésbé tekintélyes felhasználásáról is tudunk. A római ipartestületek szimbólumai között is ott találjuk. Az északi germán mitológiában szereplő boszorkányláb, a jóindulatú boszorkányok, a drudák kecskelábszerű, szétálló ujjainak lenyomata is ötágú csillag. Goethe Faustjában is szerepel ez a motívum. A tudós Faust doktor például egy pentagramma segítségével próbálta dolgozószobájától távol tartani Mefisztót, ám a kísérlet azért nem sikerült, mert a „lidércláb”, a „boszorkányszög” egyik csúcsa kissé nyitott volt. Itt szökött be az ördög. A spliti katedrális keresztelőmedencéjének X. századi márványlapja. Virágfonat övezi a pentagrammot, az üdvösség jelét Ennek nyomán a középkori festők tanulmányai között is sokszor találunk széttárt karú-lábú, ötszögbe foglalható testű embert, hiszen az egészséges emberi testre is emlékeztet az ötágú csillag. Talán azért ábrázolják szinte mindig „fejjel” felfelé. Ebben a helyzetben a két alsó szög a széttárt lábakat jelképezhette. Ezeknek a különös, misztikus ábrázolásoknak a nyomán került ez a szimbólum a szabadkőművesek jelvényei közé. Azt kevesen tudják, hogy az ötágú csillagnak biblikus jelképrendszere is van. A zsidó kultúrában a hatágú Dávid-csillagot követte Salamon ötágú csillagja, vagy pecsétje. A magyarázat szerint a sarkok csökkenő száma, a két király értékkülönbségét jelzi. A kereszténység is előszeretettel alkalmazott, értékelt át pogány jelképeket. Ilyen volt a tökéletességet szimbolizáló négyzet és a kör. A pentagramma is több nyugat-európai katedrális díszeként szerepel, többek közt Brémában, Hannoverben és Nümbergben. Az Isten napját köszöntő Hajnalcsillagot ábrázolják így. Senki nem gondolt itt arra, hogy ősi pogány szimbólummal dicsérik az Urat. A spliti katedrális keresztelőmedencéjének X. századi márványlapján virágfonat övezi az ötágú csillagot, az üdvösség jelképét. Az ötágú csillag keresztény értelmezését az 1360-70-es évekre datálható „Sir Gawain és a zöld lovag” című angol eposz magyarázza. Salamon király jelvénye volt, „az igazságot ő evvel jelképezé”. Ezért fejezte ki a lovagi erényeket is, mivel „ö Krisztus öt Szent Sebe fent a keresztfán Folyton-buzgó forrás, honnan ő hitteI megtöltekezhet;”. (Vajda Miklós fordítása) / GAALPÉTER 12 HARANG
