Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-14 / 7. szám

Szimbólumofi nyomában csillag héber pecséten, vagy Leon ben David Kr. u. III. századi tarantoi sírján, szcrencsejelként értelmezett, illetve egy csillagtisztelő zsidó eretnekséggel vonható kapcsolatba.) Kezdetek óta használta a kereszténység a hatágú csillagot, annak dogmatikai vo­natkozása miatt. A római Laterán-mú­­zeumban látható Severa katakomba sírlap­ja, ahol a három napkeleti bölcs és Szűz Mária fölé hatágú csillagot helyeztek cl. E jelet különösen a templárius lovagok il­lesztették előszeretettel rendi címerükbe. Az általuk épített templomokban min­denütt előfordult. Tőlük vették át a közép­kori kabbalisták. Először Bizáncban, ahol varázsformula lett az óbabilóniai szeren­csejelzés alapján („boszorkányláb”). Az alkímiában a Bölcsek Kövének tudomá­nyos jelzésére használták. A kabbalisz­­tikus értelmezés szerint a hat ág a négy világtájat jelentette s a le- és fölfelé mu­tató irányt. Továbbá a planétákat s a be­folyásuk alatt álló hétköznapokat. Több rétegű jelentése szerint még az istenségből kiáradó és az anyagi világot létrehozó tíz szférát - s magát a Messiást (az eljöven­­dőt) is ki lehetett belőle olvasni. Ám a Kabbalán kívül a zsidó irodalom­ban sehol sem szerepel a hatágú csillag - sem művészi, sem vallási szimbólumként. A Kabbala népszerűsége folytán azonban belekerült a zsidó folklórba. A karaita Juda ben Elija 1148-ban megjelent „Eskól hakófer” című művében fordul elő először a hatágú csillag, ahol „mogén David”, azaz „Dávid-pajzs” a neve. Ezen értel­mezés alapja a 17. zsoltár szövegével tá­masztatott alá: „Mentőpajzsodat nyújtot­tad nekem” (Zsolt 17, 36). Juda ben Elijá­­nál angyalokkal együtt szerepel, akiket a karaiták levegőből és tűzből származtattak és az állatkörbe (zodiákusba) rajzolt hexagramm egy-egy háromszöge a leve­gő, illetve a tűz csillagképeit társítja. Az arab-zsidó kabbalistáktól vették át a spa­nyol zsidók a hatágú csillag ornamentiká­ját, de sohasem azért, hogy azzal meg­különböztessék magukat a kereszté­nyektől. Annyira nem, hogy azzal a német folklórban is gyakran találkozunk. Mivel a pythagoreosuknál a hatágú csillag a ven­dégszeretet jele volt, a platonizmus mel­lett újraéledő pythagoreus elképzelések nyomán az egész középkorban, de még az újkor kezdetén is - például a bajorok köré­ben - a vendéglők cégéreként használták. A zsidóság kedvelt szimbólumává a Kab­bala kiemelkedő népszerűsítője: Lurija Izsák tette 15. század második felében. Ettől fogva használták a zsinagógák díszítésére is. Később a Dávid-pajzs jelvénye: a hét­ágú gyertyatartó, a „mcnóra” vált a zsina­góga jelvényévé (Kiv 31, 8; 39, 37). Ezért tilos a katolikus egyházban hétágú gyer­tyatartót használni istentiszteleti célokra, mert a keresztény egyházzal szemben álló zsidóság szimbólumaként tartották azt. Ugyanakkor a keresztény művészet a templomon kívül, mint egyházművészeti omamenst, különösen a román kori temp­lomokban, felhasználta. A mai Németország nyugati felén lévő Gmünd híres Szent Kereszt katcdrálisában a főhajó mennyezetén láthatók a „zsidó­csillagok” a mennyezetbordázatba il­lesztve - hatszor egymás után. A szentély közepén a hetedik csillag a hitleri időkben is megmaradt. Firenze - Amolfo di Cambio építette - San Croce temploma (1924), mely Giotto freskóin kívül Michelangelo, Dante, Ma­chiavelli, Galilei, Leonardo Bruno, Pietro Aretino, Alfieri temetőhelye s pantheonja, főhomlokzatának hatalmas körablaka su­gárküllői szintén óriási hatágú csillagot ké­peznek. Századunk egyházművészetére rendkívüli hatással lévő beuroni német ben­cések megkülönböztetett omamensként használták az ún. „zsidócsillagot”. A reformáció évszázadától kezdve a zsidóság körében is elterjedt alkalmazása. Hamburg városának könyvtárában őriznek egy 1564-ből származó kéziratot, ahol az aláírás mellett „mogén David” látható. A hitközségi pecséteken is mind gyakoribb. Érdekes kortörténeti adat, hogy a Dávid­­pajzs mellett a Salamon-pajzs: „mogén Selómó” is előfordul, mely ötágú csillag. Ilyen Salamon-pajzs először az „Élija Rabba” című műben szerepel, melyet még 1073-ban „adtak ki”. IV. Károly német-római császár 1354- ben elrendelte, hogy a prágai zsidók vörös­­színű zászlót használjanak, amelyen már a hatágú „mogén David” s az ötágú „mogén Selómó” tetszés szerint szerepelhet. Mátyás királyt 1476-ban, Beatrixszel jobbján, Bu­dára vonulván ilyen vörösszínű zászlóval fogadta a budai zsidóság, de azon hatágú feketeszínű csillag díszlett. A hatágú csillag „karrierjét” a zsidó­ságon belül nem mint vallási, hanem poli­tikai szimbólumként futotta be - a 19. szá­zad utolsó évtizedeiben kibontakozó cio­nizmus jeleként. A baseli kongresszus határozata nyo­mán megalakul az Állandó Zsidó Alap - Keren Kájjemet le-Jiszrael, mely a Palesz­tinái zsidóság számára támogatást nyújt - s ez a szervezet hivatalos jelvényévé teszi a hatágú csillagot. A nevezetes Balfour­­dcklaráció. mely 1917. november 2-án Palesztinát szabad Zsidóállamnak jelen­tette ki. hivatalos nemzeti jelvényévé fe­hér zászlót jelölt ki, amelyen készínű hat­ágú csillag látható. Palesztinában 1947-ig a Vöröskereszt hivatalos jelvénye a Vö­­rös-mogén-Dávid: a Mogén David Adóm. Hogyan került a zsidóság megkülön­böztető jeleként századunkban is ruhá­jukra a sárga folt s karszalag? I. Theodosius császár rendelete, az im­már államvallássá lett kereszténység szá­zadában kötelezte a zsidóságot, viseljenek megkülönböztető jelet: a sárga foltot. Miért éppen ezt a színt? Valószínű, hogy a IV. század arénájában folyó lóversenyek fogadói közül a zsidó származású nézők a sárga sarokban (szektorban) helyezkedtek el, s ellenlábasaik pedig a zöldben. Innen vehették a hely „színötletét” a zsidóság kirekesztői. - III. Ince pápa által 1215-ben összehívott IV. lateráni zsinat a zsidó ke­reskedőktől, bankároktól való elhatároló­dásjelévé teszi atheodosiusi példát. Dávid csillaga, a hatágú csillag olyan egyetemes jele az emberiségnek, mely túl­mutat Izrael népe történelmén - a főként aktuál-politikai értelmezésén. Dávid csil­laga - ugyanis - közöttünk járt s feladatot hagyott ránk: csillogóvá kell tennünk vilá­gunkat, melyet ittlétével megérintett... RÁSZLAI TIBOR A Dávid csillag egy szemmelverés elleni amuletten, Németalföldről, a 17. századból HARANG 29

Next

/
Thumbnails
Contents