Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-14 / 7. szám
Szimbólumofi nyomában csillag héber pecséten, vagy Leon ben David Kr. u. III. századi tarantoi sírján, szcrencsejelként értelmezett, illetve egy csillagtisztelő zsidó eretnekséggel vonható kapcsolatba.) Kezdetek óta használta a kereszténység a hatágú csillagot, annak dogmatikai vonatkozása miatt. A római Laterán-múzeumban látható Severa katakomba sírlapja, ahol a három napkeleti bölcs és Szűz Mária fölé hatágú csillagot helyeztek cl. E jelet különösen a templárius lovagok illesztették előszeretettel rendi címerükbe. Az általuk épített templomokban mindenütt előfordult. Tőlük vették át a középkori kabbalisták. Először Bizáncban, ahol varázsformula lett az óbabilóniai szerencsejelzés alapján („boszorkányláb”). Az alkímiában a Bölcsek Kövének tudományos jelzésére használták. A kabbalisztikus értelmezés szerint a hat ág a négy világtájat jelentette s a le- és fölfelé mutató irányt. Továbbá a planétákat s a befolyásuk alatt álló hétköznapokat. Több rétegű jelentése szerint még az istenségből kiáradó és az anyagi világot létrehozó tíz szférát - s magát a Messiást (az eljövendőt) is ki lehetett belőle olvasni. Ám a Kabbalán kívül a zsidó irodalomban sehol sem szerepel a hatágú csillag - sem művészi, sem vallási szimbólumként. A Kabbala népszerűsége folytán azonban belekerült a zsidó folklórba. A karaita Juda ben Elija 1148-ban megjelent „Eskól hakófer” című művében fordul elő először a hatágú csillag, ahol „mogén David”, azaz „Dávid-pajzs” a neve. Ezen értelmezés alapja a 17. zsoltár szövegével támasztatott alá: „Mentőpajzsodat nyújtottad nekem” (Zsolt 17, 36). Juda ben Elijánál angyalokkal együtt szerepel, akiket a karaiták levegőből és tűzből származtattak és az állatkörbe (zodiákusba) rajzolt hexagramm egy-egy háromszöge a levegő, illetve a tűz csillagképeit társítja. Az arab-zsidó kabbalistáktól vették át a spanyol zsidók a hatágú csillag ornamentikáját, de sohasem azért, hogy azzal megkülönböztessék magukat a keresztényektől. Annyira nem, hogy azzal a német folklórban is gyakran találkozunk. Mivel a pythagoreosuknál a hatágú csillag a vendégszeretet jele volt, a platonizmus mellett újraéledő pythagoreus elképzelések nyomán az egész középkorban, de még az újkor kezdetén is - például a bajorok körében - a vendéglők cégéreként használták. A zsidóság kedvelt szimbólumává a Kabbala kiemelkedő népszerűsítője: Lurija Izsák tette 15. század második felében. Ettől fogva használták a zsinagógák díszítésére is. Később a Dávid-pajzs jelvénye: a hétágú gyertyatartó, a „mcnóra” vált a zsinagóga jelvényévé (Kiv 31, 8; 39, 37). Ezért tilos a katolikus egyházban hétágú gyertyatartót használni istentiszteleti célokra, mert a keresztény egyházzal szemben álló zsidóság szimbólumaként tartották azt. Ugyanakkor a keresztény művészet a templomon kívül, mint egyházművészeti omamenst, különösen a román kori templomokban, felhasználta. A mai Németország nyugati felén lévő Gmünd híres Szent Kereszt katcdrálisában a főhajó mennyezetén láthatók a „zsidócsillagok” a mennyezetbordázatba illesztve - hatszor egymás után. A szentély közepén a hetedik csillag a hitleri időkben is megmaradt. Firenze - Amolfo di Cambio építette - San Croce temploma (1924), mely Giotto freskóin kívül Michelangelo, Dante, Machiavelli, Galilei, Leonardo Bruno, Pietro Aretino, Alfieri temetőhelye s pantheonja, főhomlokzatának hatalmas körablaka sugárküllői szintén óriási hatágú csillagot képeznek. Századunk egyházművészetére rendkívüli hatással lévő beuroni német bencések megkülönböztetett omamensként használták az ún. „zsidócsillagot”. A reformáció évszázadától kezdve a zsidóság körében is elterjedt alkalmazása. Hamburg városának könyvtárában őriznek egy 1564-ből származó kéziratot, ahol az aláírás mellett „mogén David” látható. A hitközségi pecséteken is mind gyakoribb. Érdekes kortörténeti adat, hogy a Dávidpajzs mellett a Salamon-pajzs: „mogén Selómó” is előfordul, mely ötágú csillag. Ilyen Salamon-pajzs először az „Élija Rabba” című műben szerepel, melyet még 1073-ban „adtak ki”. IV. Károly német-római császár 1354- ben elrendelte, hogy a prágai zsidók vörösszínű zászlót használjanak, amelyen már a hatágú „mogén David” s az ötágú „mogén Selómó” tetszés szerint szerepelhet. Mátyás királyt 1476-ban, Beatrixszel jobbján, Budára vonulván ilyen vörösszínű zászlóval fogadta a budai zsidóság, de azon hatágú feketeszínű csillag díszlett. A hatágú csillag „karrierjét” a zsidóságon belül nem mint vallási, hanem politikai szimbólumként futotta be - a 19. század utolsó évtizedeiben kibontakozó cionizmus jeleként. A baseli kongresszus határozata nyomán megalakul az Állandó Zsidó Alap - Keren Kájjemet le-Jiszrael, mely a Palesztinái zsidóság számára támogatást nyújt - s ez a szervezet hivatalos jelvényévé teszi a hatágú csillagot. A nevezetes Balfourdcklaráció. mely 1917. november 2-án Palesztinát szabad Zsidóállamnak jelentette ki. hivatalos nemzeti jelvényévé fehér zászlót jelölt ki, amelyen készínű hatágú csillag látható. Palesztinában 1947-ig a Vöröskereszt hivatalos jelvénye a Vörös-mogén-Dávid: a Mogén David Adóm. Hogyan került a zsidóság megkülönböztető jeleként századunkban is ruhájukra a sárga folt s karszalag? I. Theodosius császár rendelete, az immár államvallássá lett kereszténység századában kötelezte a zsidóságot, viseljenek megkülönböztető jelet: a sárga foltot. Miért éppen ezt a színt? Valószínű, hogy a IV. század arénájában folyó lóversenyek fogadói közül a zsidó származású nézők a sárga sarokban (szektorban) helyezkedtek el, s ellenlábasaik pedig a zöldben. Innen vehették a hely „színötletét” a zsidóság kirekesztői. - III. Ince pápa által 1215-ben összehívott IV. lateráni zsinat a zsidó kereskedőktől, bankároktól való elhatárolódásjelévé teszi atheodosiusi példát. Dávid csillaga, a hatágú csillag olyan egyetemes jele az emberiségnek, mely túlmutat Izrael népe történelmén - a főként aktuál-politikai értelmezésén. Dávid csillaga - ugyanis - közöttünk járt s feladatot hagyott ránk: csillogóvá kell tennünk világunkat, melyet ittlétével megérintett... RÁSZLAI TIBOR A Dávid csillag egy szemmelverés elleni amuletten, Németalföldről, a 17. századból HARANG 29
