Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-14 / 7. szám
- Perjel úr! Miben látja az egyházi iskolák jelentőségét a jövő magyar társadalmában ?- Egyházi iskolákra szükség volt, szükség van és meggyőződésem szerint szükség lesz. A mai magyar társadalomban nagyon sok a hívő ember, és minden iskola arra vállalkozik, hogy azt öntözze, amit a szülők elvetettek, tehát a családban megkezdődött munkát kell az iskolának kiteljesítenie. A szülők ma már joggal várják el, hogy gyerekeik ne legyenek kitéve az úgynevezett kettős nevelés buktatóinak. Szükség van tehát egyházi iskolákra, és igény is van rá.- Az elmúlt évtizedek során az egyházi iskolák tevékenysége megtűrt tevékenység volt. Most új lehetőségek nyíltak az egyházak, és így az egyházi iskolák számára is. Milyen tapasztalatokat kell kamatoztatni a jövőben a már meglévő, és az újonnan alakuló iskolák működésében?- Az egyházi iskolák nagyon nagy anyagi megterhelést jelentettek a fenntartó szerzetesrendek számára, de azoknak a szülőknek is, akik vállalták, hogy gyermekeik ezekben az iskolákba járjanak: tulajdonképpen duplán adózó állampolgárok voltak. Az állami támogatás nagyon minimális, nagyon szerény volt, így az iskolák rá voltak szorulva a szülők jelentős anyagi hozzájárulására. Reméljük, hogy a jövőben érvényesülni fog az úgynevezett szektor-semlegesség elve. Eszerint mindegy, hogy az egyháziak, a világiak vagy az állam végzi el a munkát, amelyre a magyar társadalomnak szüksége van — ez lehet oktató, nevelő, szociális, kulturális tevékenység - ugyanaz a támogatás illet meg minden intézményt, egyformán, megkülönböztetés nélkül. Ha ezt nemcsak remélhetjük, de valóban meg is kapjuk, akkor az egyházi iskolák fenntartása nem fog különösebb gondot jelenteni, sőt nyugodtan gondolkozhatunk a meglévő iskolahálózatunk bővítésén, hiszen erre van reális igény.- Az elmúlt évtizedekben az egyházi iskolák társadalomtól elzárt környezetben éltek. Ez most megszűnik. Milyen hatással lesz ez az eddig elzártan működő iskolákra?- Nehéz volna megjósolni. A zártság jelentett egyfajta védettséget. Megszűnése bizonyára azt is eredményezni fogja, hogy nem lesz többé hátrányos megkülönböztetés, és számolhatunk az esélyegyenlőséggel is a gyakorlati életben. Ennek már voltak kézzelfogható jelei az elmúlt években. De jelenteni fogja azt is, hogy nem leszünk már többé különlegesek - valamiféle egzotikum - a magyar társadalomban. Hogy úgy mondjam, az egyik lehetőség leszünk az oktatásnevelés „piacán”. „Szabadon választható” iskola voltunk eddig is, de a jövőben jobban érvényesülhet majd a választás szabadsága, hiszen a szülők nem fognak érezni semmiféle visszatartó kényszert. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy negyven éves szorítottság szűnik most meg. És amit évtizedekig módszeresen zsugorítottak, az máról holnapra nem fog virágzásnak indulni. Évekre, talán évtizedekre van szükségünk, hogy kiépüljön egy működőképes, valóban erős egyházi iskolahálózat.- Az új magyar oktatáspolitikai koncepcióban igen jelentős szerepet játszik az ideológiai nyitottság igénye, mondhatni követelménye. Hogyan jelenik ez meg az egyházi iskolákban?- Semmiképpen sem gondolhatunk bármiféle világnézet érvényesülésére akármelyik iskolában. Elegünk volt a világnézeti diktatúrából. A tolerancia manapság divatos fogalom, de az elkövetkező években kulcsfogalommá keli válnia. Hiszen nemcsak el kell viselnünk, hanem el kell fogadnunk egymást.- A nyitottság új lehetőségei további kérdéseket is felvetnek. Az Ón véleménye szerint hogyan fog megjelenni az ökumenizmus gondolata az egyházi és felekezeti iskolákban?- Reményeim szerint legalább annyira, mint amennyire jelen volt az a háború előtti bencés iskolákban. Oktatási intézményeinkben mindig voltak más vallásúak, akik hitüket szabadon gyakorolhatták. Irtózunk mindenféle ideológiai, világnézeti terrortól.- Ha megengedi Perjel úr, tovább kérdezném a problémáról. Nemcsak arra gondoltam, hogy az Önök iskoláiba más felekezetűeket is fölvesznek, hanem arra, hogy az oktatásban, a nevelésben hangsúlyt kap-e az okúmé né gondolata?- Biztos hangsúlyt fog kapni, ahogy hangsúlyt kap most is. Hittanóráinkon, magyaróráinkon. Az irodalomoktatás például elképzelhetetlen nyitottság nélkül. Adyt nem sajátíthatja ki magának a református egyház, istenkeresését mi is magunkénak vallhatjuk. És biztos vagyok abban, hogy a katolikus Babitsot, Babits katolicizmusát a szó legtisztább és legigazabb értelmében a református iskola is magáénak tudja vallani. Nem hinném, hogy ilyen problémák adódhatnak akkor, amikor majd egymás mellett léteznek katolikus, református, evangélikus és ki tudja még hányféle egyházhoz, felekezethez tartozó iskolák.- Az egyházi iskolák iránti fokozódó igény újabb kérdéseket is felvet az oktató-nevelő munkában. Az egyházi iskolákba eddig jobbára olyan szülők küldték gyerekeiket, akik maguk is az egyház közelében éltek, és gyerekeiket hitoktatásban részesítették. A jövőben számítani lehet majd olyanok jelentkezésére, akik a katolikusság, az egyetemesség, az ökumené szó teljes értelmében tágabb körből közelítenek az egyházi iskolák felé.- Új kérdést nem fog fölvetni, hiszen meggyőződésünk, hogy a hit mindig is Isten adománya. A hitet, mint tudásanyagot tovább tudjuk adni. De hogy kiben, milyen módon, hogyan alakul át személyes meggyőződéssé, az minden ember legbensőbb titka. Új problémát az fog jelenteni, hogy olyanok is keresnek majd bennünket, akik szellemileg-lelkileg távolról érkeznek. Eddig is kopogtattak, csak nem tudtuk megnyitni ajtóinkat 4 HARANG
