Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-07 / 6. szám

gyerekneveléssel? Más kismamák örülnek, ha a közértbe vagy a fodrászhoz eljutnak a gyerek mellől, nemhogy dolgozzanak?- Sokszor magam is csodálkozom, hogy jön össze mindez. Pedig, amit csak lehet lemondok, hiszen legfontosabbnak a családot tartom.- Ehhez képest még öthónapos sem volt Zsófi, s már vidéken próbált, emellett játszott a Madáchban is...!- A nagyobbik lányom, Nóri már 9 éves, sokat tud segíteni, és az édesanyámra és a férjemre is mindig számíthatok. Nélkülük valószínűleg nem mertem volna elvállalni a szolnoki vendégszereplést Kálmán Imre Ördöglovasában. De amikor lehetőség nyílott arra, hogy leköltözzem a próbaidőszakra az édesanyámmal és a picivel, úgy gondoltam, nem hagyhatom ki ezt a szerepet.- A próba és a premier rengeteg feszültséggel jár együtt. Nem félt attól, hogy ez valamilyen formában visszahat Zsófira?- Az édesanyám mellettem volt, tudtam, hogy amíg a színházban vagyok,

nem lesz semmi baja a babának. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam hazafelé, történt-e valami otthon.- Én mégis kockázatos dolognak tartom a színpad miatt a szülés utáni első hónapokat feláldozni ahelyett, hogy minden időt a kisbabával töltené az anya. Gondolom ezért sem véletlen, hogy sok nő inkább a karrierjével törődik, s ha nem szült viszonylag fiatalon, akkor késeibb már nem is vállal gyereket.- Szép dolog sikereket elérni, de ha munka után nem várnak otthon a gyerekek, akkor úgy érzem, nincs értelme az életemnek. Mit ér a siker, ha az örömeimet, a bánatomat nincs kivel megoszszam? Hogy adhatna egy kitűnő szerep, egy kitüntetés, a vastaps akkora boldogságot, mint az, amikor azt látom, hogy a nagyobbik lányom egyre szebben zongorázik, vagy amikor azt látom, hogy a kilenchónapos Zsófi már majdnem képes egyedül is felállni? Lehet, hogy ez így nagyon patetikusan hangzik, de szerintem ennél nem lehet fontosabb dolog egy ember életében.

Éppen ezért igenis meg kell próbálni - akár egy pálya megszakadásának a kockázatát is vállalva — egy időre otthagyni a színpadot, a szakmát, hogy a családnak élhessünk. Ezért vállaltam még egyszer a szülést, mert úgy gondolom, hogy a családi életem alakulása csak tőlem függ, míg abban, hogy megkapok-e egy szerepet, nemcsak én döntök. Márpedig, ha egy rendezőnek eszébe jutok, akkor gyereknevelés közben is lehet dolgozni, csak meg kell teremteni hozzá a feltételeket.- Többször említette már az édesanyját...- Szerencsés vagyok, hogy az anyukám egészséges, és mellettünk van. Sajnos, ahelyett, hogy pihenhetne, szinte nap mint nap cl kell fogadnunk a segítségét, pedig nekünk kellene segítenünk őt. De ez nemcsak nálunk van így. Ha egy nő úgy dönt, hogy a pályájáról nem mond le a család miatt, akkor bizony komoly teher hárul a nagyszülőkre is. A férjem filmrendező. Amikor forgatás van, és nekem is játszanom kell, akkor csak a nagyszülők tudnak segíteni. Márpedig a munka miatt nem eshet szét a család.- Az életében — mint az eddigiekből kiderült - elsődleges szerepe van a családnak. Ön szerint a társadalomban milyen szerepet fog betölteni a család, az egyre nehezebbé váló helyzetben?- Évek óta a család válságáról papolnak a szociológusok és a sajtóban is állandóan erről lehetett olvasni. Ennek ellenére úgy látom, hogy akkor, amikor minden olyan gyorsan változik, amikor mindenről kiderül, hogy nem az, aminek eddig mondták, vagy mint hittük; amikor egyre nehezebb anyagi körülmények között kénytelének élni az emberek, akkor fel fog értékelődni a család szerepe. A háttér, amibe az ember viszszahúzódhat, hogy nyugalmat találjon. Persze ahhoz, hogy otthon békesség legyen, elsősorban idő, idő és idő kell. Hogy figyelni tudjunk nemcsak a saját bajainkra, hanem a másik gondjaira is.- De ehhez bizalomra és hitre van szükség...- Nem véletlen, hogy válságos helyzetekben felerősödik a vallás jelentősége. Persze akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a megvalósítás az egyénen múlik. És, hogy végül visszatérjek a családunkra, az összetartással, egymás támogatásával épp ezt akarjuk elérni és megóvni. Szerencsére - 17 évi házasság és két gyerek után nyugodtan mondhatom - eddig még sikerült.

(W. A.)

HARANG 31