Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
HIT ÉS TERMÉSZET TUDOMÁNY Johannes Képiéi Túloldali képünk: Klaus von KUtzing professzor, 1985. évi fizikai Nobel-díjas a Max Planck intézetben levő laboratóriumában- Mi lehetett az oka, hogy hosszú ideig határozott gyanakvással tekintett egymásra a teológia és a természettudomány?- Az egyik ok, hogy a középkorban az egyház valóban szigorúan ellenőrizte a tudományokat. A tudománynak előbb az egyháztól, azután a filozófiától kellett elszakadnia, hogy független szaktudományok válhassanak belőle. Valamikor régen, még Arisztotelésznél is, de azután az egész középkorban, a tudomány az egységes világkép része volt. Ez a szép állapot azonban az elkülönült szaktudományok kialakulásával megszűnt. Az egyház viszont úgy érezte, s ez még a protestáns egyházakra is vonatkozott, hogy bizonyos, a világképre vonatkozó vagy világnézeti jellegű kérdésekben egyedül ő illetékes dönteni. Éppen a Biblia védelmében, s e téren is voltak konfrontációk. Itt nem is annyira a kopernikuszi fordulatra gondolok, az inkább még a középkori egyházat érintette, hanem például az evolúció kérdéseivel kapcsolatos amerikai majomperekre. Tehát az illetékesség kérdésében voltak komoly ellentétek. Most viszont annyira más a helyzet, annyira nem azon kell vitatkozni, hogy miből lett az ember, hanem azon, hogy mivé lesz, hogy most az összefogásnak sokkal jobban megvannak a lehetőségei, mint régen.- Olyannyira, hogy lehetőség van még a fogalmi különválásoknak és szakadékoknak az áthidalására is?- Szerintem igen. Mert ha az ember komolyan veszi a teremtést, ha komolyan veszi azt, hogy Isten a teremtésben eszközöket használt fel, akkor feltétlenül, előbb-utóbb el kell jutnunk a természettudományok területére. Már a Biblia első lapján olyan mondatok vannak, hogy „hajtson a föld füvet, maghozó füvet” tehát mintegy a földnek parancsolja meg az Úr, hogy önmagából hozza elő az élő világot. Vagy arról van szó, hogy „pezsdüljenek a vizek, az élő állatok nyüzsgésétől” - tehát a fokozatosság elve is érvényesül. Sőt, ha a Szentírást nem egyszerűen természettudományos tankönyvnek tekintjük, hanem kijelentésnek, ha tehát nem azt keressük benne, amit az ember előbb-utóbb úgyis magától is felfedez, hanem azt, ahova az ember önmagától sohasem képes eljutni, akkornem hiszem, hogy fogalmi zavarok akadályozhatják az együttműködést.- Tehát ha nem is mondhatjuk, hogy a tudományos megismerés elvezet az istenismerethez, azt semmiképpen sem kell mondanunk, hogy eltávolít Tőle. — Semmiképp sem. Erre a legjobb bizonyíték a sok mélyen hívő nagy természettudós. Nekem a legkedvesebb a régiek közül Kepler, az újakból pedig Max Planck. Hiszen tudom én, hogy Einstein vagy Heisenberg is hitt egy világrendben, s azt mondták, hogy ha ennek a világrendnek személyi jelleget adunk, akkor Istenről van szó, és elcsodálkoztak azon, hogy az ember által ellenőrizhetetlen, a napi tapasztalatok elöl elrejtett területeken is milyen csudálatos rend van. Kepler azonban személyes életében is megmutatta, hogy mimindenre képes hitéért és meggyőződéséért. Max Planck Rendkívül modem volt az ökumené területén is, egyszerűen nem fogadtad, hogy a katolikusok, a lutheránusok és a reformátusok között, ha egyszer valamennyien hisznek Krisztusban, alapvető ellentéteknek kell lenniök. így amikor Thübingenben, lutheránus területen katedrát, tekintélyes, tisztelt professzori állást kaphatott volna, ő azt nem fogadtad, hanem ahelyett a katolikus Habsburg-birodalom peremén vállalta a megtűrt udvari csillagász 24 HARANG
