Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-07 / 6. szám

szépítő emlékek teszik, vagy valóban sima és felhőtlen pálya volt?- Igen sok szépség volt benne, 1940- től a Zeneművészeti Főiskola tanára voltam, korábban az Erkel Ferenc Ze­neiskola tanára, majd igazgatója. Huszonöt esztendeig volt Pécsi Se­bestyén a Szent István Bazilika orgona­­művésze. Minden hónap első vasárnap­ján hangversenyt adott öt esztendőn ke­resztül. Az ország legnagyobb orgonáin játszott. Különösen emlékezetes számá­ra a szegedi dóm csodálatos hangú orgo­nája, de megszólaltatott világhíres orgoná­kat Kölntől Passauig, Gdansktól Genfig, Ulmtól Luganóig sokfelé a világban... Pécsi Sebestyén magyar orgonaművész. A kevesek közül való, akik világhírt sze­reztek és még itt vannak közöttünk. Ahol egyszer odaült az orgonához és megszó­laltatta, oda visszahívták. Berlinben har­mincszor volt, Bécsben tízszer, Hamburg­ban nyolcszor, hogy csak néhányat említ­sünk sikereinek színhelyeiből. A kritikák dicsőítették, rendre azt írták, senki nem uralja úgy az orgonát, mint ő. Tamaska Gyula felvételei Ennek ellenére nem volt mindig könnyű hűségesnek maradnia az orgonához.- Volt olyan időszak, amikor felszó­lítottak, válaszút elé állítottak: vagy a templomi zene, vagy a katedra. De én nem tudtam és nem is akartam lemon­dani sem kedvenc hangszeremről, sem pedig a tanári hivatásomról. Önma­gamhoz lettem volna hűtlen, ha a mű­vészt megtagadom, vagy a tanítványai­mat hagyom cserben.- így lett mindkét pozíciót vállalva és megtartva nehéz időkben is, egyetemi ta­nár és Liszt-díjas érdemes orgonaművész. Ahogy itt ülünk a délutni csöndben, ebben a szó igazi értelmében meleget sugárzó, békességet árasztó otthonban, a harmónia vesz körül bennünket.- Kodály - mutat a falon lévő be­keretezett dedikált képre Pécsi Sebes­tyén -, igazi, jó barátom volt, nagy mű­vész, sokra becsültem. Amott, a másik szobában bekeretezve apostoli, pápai áldás. - A huszonötödik házassági év­fordulónkra kaptuk -, mondják szinte egyszerre feleségével, Wemer Mária énekművésznővel, aki egy legendás sze­relem és 44 évi boldog házasság után is önzetlen szeretettel vigyázza az idős művész minden mozdulatát. A hit és szeretet az összekötő kapocs, az elsza­kíthatatlan kötelék közöttük, mióta Pécsi Sebestyén egy énekvizsgán meg­látta a fiatal főiskolás leányt.- Innen nem lehet úgy elköszönni, hogy legalább egy kis kóstolót ne kap­junk Pécsi Sebestyén művészetéből. Az egyik szobában ott áll az öreg zongora, néma pedálos, orgonát utánzó hang­szerré alakítva. De a játék már nem megy. A kezek nem engedelmeskednek a lélek szárnyalásának. A mester odaül a zongora-orgona mellé, inkább csak vé­gigsimítja a billentyűket az ismerős, megszokott mozdulattal, aztán lezárja a hangszer tetejét:- Tudja, ma annak örülök leginkább, hogy az orgonamuzsika reneszánszát éli és a templomok csendjében, a néma áhítat perceiben, fiatal, tehetséges művészek szó­laltatják meg ma is és mindig, amíg hit és szépség lesz a földön, az egész zenekart pótló hangszert - az orgonát LEOPOLD GYÖRGYI HARANG 19

Next

/
Thumbnails
Contents