Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 5. szám

úgy csináltuk volna a dolgokat, ahogy a legkevesebből kijöhettünk.” A szeretetotthonban nem ismeretlen a taka­rékosság. „Eddig fenn tudtuk tartani az ott­hont a gondozottak nyugdíjából - mondják az egyház csupán az alkalmazottak fizetését biztosította. Erre már nem futotta a nyugdí­jakból. Úgy gazdálkodtunk, hogy elég legyen a pénz. Nem mondom, hogy az idősek fény­űzően élnek, de igyekszünk mindent biztosí­tani nekik, amit a családban is megkapná­nak.” Az alkalmazottak fizetése a jelenlegi körülmények között, a fenntartási költség 50%-a, de ígéretet kaptak, hogy emelik a fizetéseket Erre bizony nagy szükség van, mert a tíz dolgozónak többsége alig kap öt­ezer forintot havonta. Ezért az alkalmazottak nem veszik ki a szabadnapot hanem túlórát vállalnak, hogy a családjuk valamivel több pénzhezjusson. Miért vállalják mégis ezt a lelkileg sem könnyű szolgálatot? Mert szeretik az öre­geket. „Azt mondom az öregeknek - nyi­latkozik az intézmény főnővére -, úgy örül­jenek egymásnak, mintha gyönyörű virág­csokrot látnának. Ne legyenek elkeseredve, hogy idáig éltek. Menjenek ki, sétáljanak, beszélgessenek egymással, örüljenek egy­másnak.” Az otthonban jó a hangulat: „Há­lásak vagyunk, hogy itt lehetünk, igét hall gathatunk, ki sem kell menni az épületből. Ahol én éltem - mondja az egyik gondozott -, ott a madár se járt, nemhogy látogatók jöttek volna. Itt meg mindig jön hozzánk valaki. Az adventista gyülekezetek évente eljönnek, ünnepélyt szerveznek és ajándékot hoznak. Ezek a szombatok hetekig éltetik az időse­ket. A hozzátartozók, már akinek van, na­gyon különböző módon viselkednek. Néme­lyiket hűségesen látogatja a család, mások­nak levelet írnak, telefonon keresik őket. Van azonban olyan idős ember is, akiről egyáltalán nem vesznek tudomást. Vannak harcias, követelődző rokonok. „Csak nem tudom, hogy miért, mert ha nem tudnak gondot viselni szüléikről, akkor miért paran­csolgatnak?” Nem csupán szociális intézmény ez, hanem lelki közösség is. Kápolna nincs, de az ebéd­lőben minden nap áhítat van, esténként szo­bánként imádkoznak, és szombatonként részt vesznek az istentiszteleten. Ilyenkor szóba kerülnek a jellemző lelki problémák: a személyes összeütközések, az időskor el­utasítása, a fiatalok iránti irigység és az öregkori önzés is. Ha a lelki vezetők védik a másikat, akire éppen panasz van, könnyen megkaphatják: pártolják a bűnt. Nem köny­­nyű igazságot tenni, ezért azt szoktuk mon­dani nekik: „mindig azt kell védeni,, akit bántanak”. Munkaterápiára alig van mód. A konyhá­ból kémek néha segítséget a gondozottak­tól, de csak azok szolgálatát fogadják el, akik nem támasztanak igényeket és nem követelnek speciális elbánást szolgálatu­kért. Az öregek többnyire olyan állapot­ban kerülnek ide, amikor már nem tudják ellátni magukat. „Ezért tanácsolom, hogy csak akkor jöjjenek ide az idősek, amikor már nem tudják ellátni magukat. Azok az öregek, akik ragaszkodnak a tevékeny élethez, előbb-utóbb visszamennek ottho­nukba. Az utóbbi időben gyakran történt ilyesmi.” Mit lehetne tenni? Bizonyára a családok­nak és a gyülekezeteknek kellene vállalni az idősek ellátását mindaddig, amíg nem kerülnek magatehetetlen állapotba. Mert ha az idős ember megszokta, hogy otthon magának főz, mos, takarít és hirtelen be­kerül egy ilyen kényszerű tétlenségbe, könnyen érezheti szűknek az otthon kere­teit. Nem azért, mert nem jó keresztény, hanem azért, mert elvették tőle a tevékeny élet lehetőségét. Mindebből nem sokat értenek azok, akik itt maradnak: ők azt mondják, nem tudták ellátni magukat, ezért eljöttek ide, ahol szerető kezek gondoskodnak róluk. SZILVÁSI JÓZSEF Megrendelőlap Megrendelem a HARANG című lapot.................. példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:..................................................................................................................... Címe:................................................................................................................város, község ..................................................................................................................................... utca, tér .........................hsz............................em............................ajtó.........................irányítószám Az előfizetési díjat a részemre küldendő postautalványon egyenlítem ki. Előfizetési díj: egy évre fél évre negyed évre egy hónapra 1482,— Ft 741,— Ft 370.50 Ft 123.50 Ft A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlapelőfizetési és Lapellátási Iroda Budapest 1900. Lehel út 10/a. 34 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents