Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 5. szám

- Ha a természettudomány az emberi élet problémáit akarta megoldani a maga eszközeivel, akkor valóban adós maradt az ígéretek teljesítésével. Ha azonban szigorúan a saját körein belül maradt, akkor semmi adóssága nincsen. Hiszen céljait általában elérte, bizonyos részfeladatokat mindig kiválóan megoldott. A probléma abban rejlik, hogy jő célokat tűzött-e ki a tudomány. Carl Friedrich Weizsäckerre utalok itt, a világhírű atomfizikus-filozófusra, aki szerint a természettudomány egyedül képtelen megfelelő' célokat kitűzni önmagának. Mert az, hogy a közlekedési eszközök például gyorsabban haladjanak, hogy olcsóbban tudjunk iparcikkeket gyártani, hogy eljussunk idegen égitestekre, mindez igazában nem cél, ezek csak egy módszernek a részei. Arra a kérdésre pedig, hogy mire jó mindez, a természettudományokon kívüli választ várunk. Ha tehát a tudományon és a technikán belül maradunk, akkor kimondhatjuk, hogy van fejlődése, mi több, megállíthatatlan. De éppen ez a veszély, mert így alig ellenőrizhető és káros is. Önmagában ennek nem kell szükségképpen így lennie.- Tehát a globális válságtünetekért, az energiaforrások, a környezetpusztítás, az ellenőrizhetetlen nagytechnológiák gondjaiért nem a tudomány és a technika a felelős?- Szerintem nem. Én a természettudományt eszköznek tekinteném, s ha eszköz, akkor mindig az a felelős, aki használja. Ráadásul le sem mondhatunk erről az eszközről, semmiképp sem mehetünk vissza egy technika előtti világba, hiszen sem az élelmezést, sem az egészségügyet és még egy sereg hasonló dolgot aligha tudnánk ma már megoldani a tudomány és a technika segítsége nélkül. Csak hát az a gond, hogy a technikával való bánás is elvéthető.- Térjünk most át a hit kérdéseire. Milyen lehetőségük van a vallásos embereknek azoknak a problémáknak a kezelésében, amelyek a természettudományok és a technika mai állapotából fakadnak? Vannak-e egyáltalán lehetőségeik?- Az egyik ilyen lehetőség talán az, hogy ne várjanak mindent a természettudományok és a technika fejlődésétől. Tehát valóban lássák ezeknek az eszközt jellegét. A másik lehetőség, hogy tudatosítsák magukban is és másokban is a kezelhetőség, az ellenőrizhetőség tennivalóit. Ebben a felelősen gondolkodók mindenkivel kapcsolatot kell, hogy találjanak, mert ha valaki felelős, akkor már segíteni is képes. A harmadik lehetőség olyan értékrendszemek és erkölcsi normarendszernek a megtalálása, amely szabályozni képes a technikai fejlődést. Az értékek rangsorát végülis az dönti el, hogy „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall”. (Máté ev. 16, 26). Gyönyörű alapérték, hogy az ember többet ér, mint amit meg tud szerezni önmagának. Tehát te értékesebb vagy, mint a világ. Ha így irányítjuk a technika fejlődését, akkor nem lesz veszélyes.

Az értékekből következnek a normák, az erkölcsi törvények. Ezeknek pedig lételméleti, ontológiai alapjuk van, mi azt mondjuk, hogy Istentől származnak. Máskülönben puszta verseny- vagy játékszabályokká válnának. Ha az erkölcsi törvények jók, s ha van alapjuk, akkor az alapnak szintén jónak kell lennie. Egyébként a tudományos-műszaki fejlesztésben is legalább annyira meg kellene becsülni azokat a tudósokat, akik az alkalmazás normáit kidolgozzák, mint azokat, akiknek a kutatási eredményeket köszönhetjük. Mert szinte mindennél fontosabb, hogy ki használja a kutatás eredményeit, s hogy kik ellen, kik érdekében szabad használni.

Hadd említsek itt meg egy NSZK-ban élő egyetemi tanár lelkészt, Cseri Gyulát, a giesseni egyetemről. Nemrég tartott nálunk a Protestáns Közművelődési Egyesületben egy előadást a fejlett technika korának etikai problémáiról. Arról beszélt, hogy az NSZK-ban, ahol pedig elég fejlett a technika, mennyi mindent megoldottak már a technikai fejlődés szabályozásának és veszélyei elhárításának a kérdéseiből a jog és a filozófia közreműködésével. Nekünk is megvan a lehetőségünk, hogy jóval elmaradottabb technikánk fejlesztésével párhuzamosan szintén éljünk ennek a szabályozásnak a lehetőségeivel.- De az átlagember többnyire tart a technika hatalmától. Régebben az egyszerűbb világban talán könnyebben lehetett követni a krisztusi elveket. Azóta sok minden nagyon megváltozott. Meg lehet-e fogalmazni vajon mai tudományos-technikai világunk nyelvén is a szeretet, a jóság, a hűség, a becsületes munka, a: áldozatvállalás krisztusi mondanivalóit? Vagy pedig két külön világról van szó, semmi közük egymáshoz, s nem is szükséges egymással törődniök?- Azt hiszem, ha a krisztusi elveket nem lehet lefordítani mai világunk nyelvére, akkor nem is érdemes tanulmányozni őket. Krisztus maga adott példát a maga idejében arra, hogy azt a nagyon bonyolult mózesi rendszert, amely egykor jól szabályozta egy nomád népnek az erkölcsét, törzsszövetségi normáit, hogyan lehet egészen egyszerű, profán módon újrafogalmazni és elmélyíteni. „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azonképpen cselekedjetek azokkal, mert ez a törvény és a próféták”. (Máté ev. 7, 12). Csodálatos szabály, aranyszabálynak nevezi a teológia. Egyszerre jelent normatív és szituációs etikát. Vagyis, megvan a norma, a szabály, ahogyan cselekedjünk, ugyanakkor ez minden helyzetben sajátos, egyedi módon érvényesülhet. Az ószövetségi törvénynek ezt a krisztusi újrafogalmazását megpróbálták továbbvinni jelen korunkra is. Megfogalmazták már mint kölcsönösséget, mint felelősségérzetet, mindegyik hozott valami újat a maga nemében.

Ma talán azt kell hangsúlyozni. hogy ember és ember kapcsolatában a természet és a technika is fontos szerepet játszik. A szeretetet tehát nem csak az egyes emberek kapcsolatában kell gyakorolni, hanem igen gyakran közvetetten, a technika segítségével kerülünk kapcsolatba egymással is és a természettel is. Régen ebben a vonatkozásban pusztán arról volt szó, hogy jó hidat kell építeni, nehogy leszakadjon, s ezzel másoknak ártsunk. Ma már tudjuk, hogy jóval összetettebb ügyről van szó, arra is vigyáznunk kell, nehogy megzavarjuk a környezet biológiai egyensúlyát. Persze így is ember és ember kapcsolata rejtezik a háttér-Carl Friedrich Weizsäcker

ben, csak egy kissé eldologiasodva, a személyes jelleget eltakarja a technika.- Sokszor át sem tudjuk igazán tekinteni az egész bonyolult rendszert. A hit speciális mondanivalója századunkban ezért talán azt is jelentheti, hogy nőtt a hit és a tudomány egymásrautaltsága? Hogy ismerni kell a helyzetet, a teljes technikaiökológiai-társadalmi rendszert, hogy adott esetben tudjunk segíteni?- Erről van szó éppen. De ezt a szép programot csak úgy lehet megvalósítani, ha a hitnek a mondanivalóját nem csupán a teológusok képviselik, akik végül is nem műszaki és nem természettudományos szakértők. Előfordulhat, hogy valaki egy személyben mondjuk biológus és teológus vagy fizikus és teológus, mutatóként leginkább Nyugat-Európában találkozhatunk egy-két ilyen esettel, de nem ez a jellemző. A megoldás útja, hogy összefogjunk a hívő szakemberekkel, s különféle szakemberek egyeztetett véleményeként próbáljunk állást foglalni. Képtelenség, hogy mi teológusok laikusoknak, hozzá nem értőknek nevezzük a nem teológusokat. Mi vagyunk laikusok a technikai kérdésekben, a mi specialitásunk a teológiának, a Biblia mondanivalójának a hangsúlyozása. De hogy korunk számára hogyan fogalmazható meg ez a mondanivaló, ezt csak alapos természettudományi és technikai ismeretek alapján lehet eldönteni.

FODOR LAJOS ISTVÁN

24 HARANG