Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 5. szám

Ferencz Józsefhez. Ő Kolozs­várott nagyapám osztálytársa volt, innen a bizalom. Apám mondta a püspök úrnak, itt ez a furcsa gyerek, mit lehet vele tenni? A püspök úr azt vála­szolta, az egyház nem zárja ki, hogy női lelkésze legyen. Vi­szont jó lenne egy próbaév, is­merkedjem a vallással, ez idő alatt legalább kiderül, komoly-e a hivatástudatom. Kolozsvár helyett Oxford-Apróbaévet hol végezte?- A magyarországi evangé­likus egyházzal van megállapo­dásunk, hogy az ő teológiájukra járhatunk, mivel ők állnak hoz­zánk a legközelebb. Elkezdtem tehát a tanulmányaimat. Test­véri szeretettel fogadtak. Majd egy év után, 1977-ben kérvényt adtam be a kolozsvári unitárius püspökséghez, fogadjanak. Ek­kor már csak rokonoknál le­hetett megszállni harminc na­pon túl, és a román egyházügyi hivataltól lakhatási vagy tartóz­kodási engedélyt kellett kérni. Még a nyáron oda utaztunk a szüleimmel, beadtuk a kérvényt és vártuk az engedélyt. Nem jött. November elején gyorsan összecsomagoltunk és vissza­utaztunk, mert félő volt, hogy elveszítek egy évet. így aztán az evangélikusokhoz jártam. A második év után a püspök úr úgy gondolta, mégiscsak unitá­rius képzésben kell részesül­nöm, és az egyház kapcsolatai révén Oxfordban szerzett egy helyet. Azóta is mondják ró­lam: Kolozsvárra nem enged­ték, így hát kénytelen volt Oxfordba menni... Ott ugyanis működik unitárius teológia is. Két csodálatos évet töltöttem el. Olyan egyetemi módszerrel ismerkedtem meg, és olyan légkörrel, ami életre szóló él­mény marad. A lelkészi diplo­mámat Oxfordban kaptam, a teológiait pedig itthon, az evangélikusoknál. 1980 októ­ber elsején szenteltek unitárius lelkésszé.- Hol kezdte a szolgálatot?- Egyházi és püspöki titkár voltam Ferencz József úr mel­lett, gondolom azért is, mert kinn szerzett nyelvtudásomat és nemzetközi kapcsolataimat így hasznosíthattam. Gyülekezeti munkám egy év után kezdődött, hittant tanítottam. Jelenleg ifjú­sági lelkész vagyok. Huszti Já­nos püspök úr pedig kinevezett külügyi titkárnak. A kis egy­házakban egyébként elmosód­nak a határok, sokfélét kell csi­nálnia egy embernek. Az én fel­adatom is szerteágazó: titkári teendőim mellett családokat lá­togatok, betegekhez, kórházak­ban járok, az erdélyi menekül­tekkel foglalkozom, istentisz­teletet tartok, és a püspök úrral vagy egyedül vidéki gyülekeze­tekhez is járok. Ateisták, menekültek- Miért csökkent az unitári­usok száma az elmúlt évtize­dekben?- Mindenütt más volt az oka. Polgárdiban például az unitári­usoknak külön temetőjük volt - mondja a lelkésznő. - A hatva­nas-hetvenes években a helyi tanács kitalálta, hogy KISZ-la­­kótelepet épít a temetőnk köze­lében. A KÖJÁL, megvizsgálta a helyet és úgy döntött, lakóte­lep mellett nem működhet te­mető. Lezárták, oda többé nem temethettek. A gyülekezet el­várta volna, hogy az egyház harcoljon értük. A püspök úr többször tárgyalt a tanáccsal, de azok győztek, hisz az egyház­nak nem volt erős pozíciója. A vallásos családok megbántód­­tak és gondolkoztak: ott feksze­nek a nagyszülők, a férj vagy a feleség, esetleg a gyermekük, és ők nem temettethetik mellé­jük magukat! Holott a drága sír­helyet is megvásárolták, sőt ott volt a márvány... Ez a tény erősen hozzájárult ennek a kö­zösségnek a szétzilálásához.- Hol van ma nagyobb val­lási élet?- A fővárosban három templomunk van, ez a Nagy Ig­nác utcai, a Hőgyes Endre utcá­ban és Pestlőrincen, a Szervét Mihály téren. Mi már régóta kértük a fővárost, nevezzék el a templom melletti kis teret Szer­vét Mihályról, de elutasították a kérésünket.- Megindokolták? Tudták, hogy ki volt?- Nem indokoltak. Mivel Szervét Mihály nemcsak vallá­sunk ojőfutára, harcosa, vérta­núja volt, hanem tudós is, aki a kisvérkört fölfedezte, kérésün­ket támogatta az orvostörténeti társaság is... Tavaly végül megtört a jég.- Érezhetők-e egyházukban a társadalmi változások?- Igen, hirtelen nagy lett az érdeklődés egyházunk és a val­lás iránt. Én ezt a hittantanítá­son keresztül tudom lemérni, szeptembertől megduplázódott a gyerekek száma. Olyanok is jöttek, akik nincsenek megke­resztelve, vagy a szüleik más vallásúak. És jöttek harminc­negyven évesek, az a generáció, amelyik szinte vallás nélkül, ateista mód nőtt fel, és kérik, szervezzünk nekik felnőtt hit­oktatást. Szeretnék megismerni a Bibliát is, mert egyetlen idézetről, példázatról sem tud­ják, mit jelent... ugyanígy nem értik a vallásos témájú-tartalmú irodalmat, a képzőművészetet sem! A klasszikusokat. A híres festményeket. Most ébrednek rá erre.-Említette a menekülteket...- Az erdélyi menekültekkel a kezdetektől foglalkozunk. A hitbéli együvé tartozás alapján jöttek, hiszen sok köztük az unitárius, másrészt rokonság révén fordultak hozzánk. A mai Magyarországon élő unitá­riusok nyolcvan százalékának a rokonai, esetleg a nagyszüleik is erdélyiek... Amikor még csak bujkáltak a menekültek, mi már bekapcsolódtunk, Budapesten is, Debrecenben is. A hirtelen ránkszakadt szociális feladat persze nem volt könnyű. Isten­­tisztelet előtt és után ruhaakció, megnyugtató beszélgetés, szál­láskeresés, segélyosztás... Ven­dégszobáink tele vannak mene­kültekkel. A halandó türelmetlen-Hol végzik a hitoktatást?- Mivel kis egyház vagyunk, csakis a gyülekezetben végez­hetjük, a templomhoz kapcso­lódva. A gyerekeken kívül most megszerveztük az ifjúsági fog­lalkozásokat, újból megalakul­tak a cserkészcsapatok, tagjai a csapaton belül jutnak lelki gon­dozáshoz. De jönnek egye­temisták, főiskolások, velük in­kább vallás- és vitaesteket ren­dezünk, egy bevezető áhítat után megbeszélünk valamilyen, őket érintő társadalmi témát...- Optimista egyházuk jövőjét illetően?- Én igen, csak a célok megvalósításához lelkészekre lenne szükség. Márpedig az utánpótlás nagyon nehéz ná­lunk is, Erdélyben is. Az utóbbi időkben a kolozsvári teológiára az állam egy fő felvételét enge­délyezte évente! Nálunk a 81 éves nyugdíjas püspök is úrva­csorát oszt az ünnnepeken. És vidékre hatvanöt éves lelkész utazik, vonatozik...- Egyházuk egyik alaptétele így hangzik: Jézus tökéletes em­ber volt. és mi is azzá lehetünk, legalábbis törekedni kell erre. Milyen vonzása van ennek a té­telnek? Egyáltalán, vonzó-e a mai fiatal generációknak?- Én hiszek abban, hogy a tökéletesedés az emberi élet célja. Talán jézusi szinten ez nem sikerül, hisz neki olyan transzcendentális erőt tulajdo­nítunk, amelyben az isteni erő és akarat tökéletes módon való­sult meg. Ez az emberektől nem igazán várható el. De az evan­géliumban sem azt hangsúlyoz­zuk, hogy később mit mondtak és mit nem Krisztusról, hanem azt az üzenetet, amit ő mondott és cselekedett. Az unitáriusok a cselekedetekre is nagy hang­súlyt fektetnek. Jakab apostol alapján valljuk: a hit semmit nem ér jó cselekedet nélkül. Az unitárius teológia hangsúlyozza az etikát, a magatartást. És a biblikus alapokon álló erkölcsi nevelésre ma igen nagy szükség van.- Csakhogy: van ennek ma realitása? A mai kor legfonto­sabb ismérve az etikus maga­tartás...?- A megvalósulás valóban nehezebb. Hiszen kimaradt negyven év tanítása, és a hirte­len jött demokráciában eljut­tatni az üzenetet... nehéz lesz. A történelmi egyházak ma még ilyen átgondolt-szervezett missziót nem végeznek. Esz­közük sincs hozzá. Illetve len­ne, de ma még nem működik. A rádió, a televízió, az írott sajtó nagy lehetőséget teremtenek. De ma még kegyet gyakorolnak velünk, hogy szerepelhetünk a rádióban, tévében. Nyilatkoza­tok már elhangzanak. De a val­lásos embernek nem nyilatko­zatokra van szüksége, hanem rendszeres, elmélyült áhítatra. Mi a rádióban évi hét alkalom­mal fél órát kapunk... Ez az én egyéni türelmetlenségem. Mi­vel az egyház örök. megvan benne a dolgok menete, az egy­háznak nem hosszú idő a válto­zás, a kibontakozás. Csak ne­künk, halandóknak tűnik las­súnak. SIKLÓS LÁSZLÓ Fotó: TAMASKA GYULA 12 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents