Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
A kereszténység egyetemes jele: a kereszt Szimbólumot^ nyomában A zsidóság körében ismeretes „tau” jelet Szent Pál nyomán a kora keresztények új értelemmel töltötték meg. Az isteni oltalmat jelentő „tau”-t felváltotta a kivégzési eszköz, a „sztaurosz” szimbolikus átértelmezése. A „sztaurosz” szó szerint póznát, a földbe merőlegesen beállított faoszlopot jelentett, melyen köztörvényes bűnözőket végeztek ki. Az újszövetségi könyvek tanúsága szerint Krisztus követői nem azon tanításukkal váltották ki kortársaik gyűlöletét és megvetését, hogy Jézus feltámadását hirdették, hanem azzal, hogy Isten Fiát ilyen szégyenfán végezték ki. S Jézus történelmi létének legodaadóbb hirdetője: Szent Pál ezt az ellentmondást nem is akatja feloldani - Jézus kereszthalálában a bűn feletti egyetemes győzelmet látja s láttatja. A konstantini fordulat óta a legrégibb Krisztusra utaló szimbólumok: a hal (ikhtüsz), a kenyér, a galamb és a horgony mellé a kereszt kerül, hogy változatos megjelenési formákban hamarosan kiemelkedjen közülük. A katakombák szarkofágjain újra előkerül az Ezekiel próféta által is használatos keresztjei: a tau. Ez az ún. crux patibulata vagy comissa. Mellette találkozunk a görög X és P-ból alkotott monogrammal: P formában. Egy vízszintes vonás alkalmazásával a monogramból keletkezett az egyenlő szárú vagy görög kereszt: +. „Görögnek” azért nevezték, mert a görög ábécéből származik. A legrégibb ilyen kereszt a II. századi Callixtus-kata-Nagy Konstantin császár a IV. század folyamán nemcsak engedélyezte a kereszténység szabad elterjedését, hanem annak egyetemes jelévé tette a Golgota botrányának eszközét: a keresztet. kombában található. Formája: körbe szerkesztett vonalas rajz, középen a feszület helyett a Jópásztor képével. A latin kereszt A IV. századtól kezdődően találkozunk az ún. latin kereszttel. Csúcsán koszorúba foglalva a X és P-féle monogram áll, a patibulum végén egyegy galamb található, törzse mellé pedig a nagy alfát és ómegát rajzolták. Néha a kereszt mellé helyezték a kínzóeszközöket, s oldalánál katonák, az ítélet végrehajtói láthatók. A lateráni múzeum 164. számú szarkofágján már nem a megfeszített, hanem a feltámadt Krisztus jelével találkozunk. A latin keresztet rendszerint gemmákkal díszítve ábrázolták, s így az - értékénél fogva - a templom kiemelt, előkelő helyeire került: főleg az oltárra. A gemmás díszítés azonban nem öncélú dekoráció, hanem Krisztus istenségének, méltóságának kifejezése. A S. Pudenziana 390-ből való híres apszismozaikján jelképes és koronás Kálváriából hatalmas gemmás kereszt az apostolok között trónon ülő, tanító Krisztus háta mögött emelkedik a magasba. Krisztus a keresztfán legkorábban azokon az ábrázolásokon fordul elő, amelyek a Kálvária drámai jelenetét örökítik meg. Ezek között akad fafaragvány, túlnyomó részük azonban HARANG 9
