Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 5. szám

A kereszténység egyetemes jele: a kereszt Szimbólumot^ nyomában A zsidóság körében ismeretes „tau” jelet Szent Pál nyomán a kora keresz­tények új értelemmel töltötték meg. Az isteni oltalmat jelentő „tau”-t fel­váltotta a kivégzési eszköz, a „sztau­­rosz” szimbolikus átértelmezése. A „sztaurosz” szó szerint póznát, a föld­be merőlegesen beállított faoszlopot jelentett, melyen köztörvényes bűnö­zőket végeztek ki. Az újszövetségi könyvek tanúsága szerint Krisztus kö­vetői nem azon tanításukkal váltották ki kortársaik gyűlöletét és megvetését, hogy Jézus feltámadását hirdették, hanem azzal, hogy Isten Fiát ilyen szégyenfán végezték ki. S Jézus törté­nelmi létének legodaadóbb hirdetője: Szent Pál ezt az ellentmondást nem is akatja feloldani - Jézus kereszthalálá­ban a bűn feletti egyetemes győzelmet látja s láttatja. A konstantini fordulat óta a legré­gibb Krisztusra utaló szimbólumok: a hal (ikhtüsz), a kenyér, a galamb és a horgony mellé a kereszt kerül, hogy változatos megjelenési formákban hamarosan kiemelkedjen közülük. A katakombák szarkofágjain újra előkerül az Ezekiel próféta által is használatos keresztjei: a tau. Ez az ún. crux patibulata vagy comissa. Mellet­te találkozunk a görög X és P-ból alkotott monogrammal: P formában. Egy vízszintes vonás alkalmazásával a monogramból keletkezett az egyenlő szárú vagy görög kereszt: +. „Görög­nek” azért nevezték, mert a görög ábé­céből származik. A legrégibb ilyen kereszt a II. századi Callixtus-kata-Nagy Konstantin császár a IV. század folyamán nemcsak engedélyezte a kereszténység szabad elterjedését, hanem annak egyetemes jelévé tette a Golgota botrányának eszközét: a keresztet. kombában található. Formája: körbe szerkesztett vonalas rajz, középen a feszület helyett a Jópásztor képével. A latin kereszt A IV. századtól kezdődően találko­zunk az ún. latin kereszttel. Csúcsán koszorúba foglalva a X és P-féle mo­nogram áll, a patibulum végén egy­­egy galamb található, törzse mellé pe­dig a nagy alfát és ómegát rajzolták. Néha a kereszt mellé helyezték a kín­zóeszközöket, s oldalánál katonák, az ítélet végrehajtói láthatók. A lateráni múzeum 164. számú szarkofágján már nem a megfeszített, hanem a feltámadt Krisztus jelével találkozunk. A latin keresztet rendszerint gemmákkal dí­szítve ábrázolták, s így az - értékénél fogva - a templom kiemelt, előkelő helyeire került: főleg az oltárra. A gemmás díszítés azonban nem öncélú dekoráció, hanem Krisztus istenségé­nek, méltóságának kifejezése. A S. Pudenziana 390-ből való híres apszis­mozaikján jelképes és koronás Kálvá­riából hatalmas gemmás kereszt az apostolok között trónon ülő, tanító Krisztus háta mögött emelkedik a ma­gasba. Krisztus a keresztfán legkorábban azokon az ábrázolásokon fordul elő, amelyek a Kálvária drámai jelenetét örökítik meg. Ezek között akad fafa­­ragvány, túlnyomó részük azonban HARANG 9

Next

/
Thumbnails
Contents