Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
„HISZEK URAM!” „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!” (Mk 9:24.) Sokszor átéli a hívő ember a „gettóélményt”, a leszűkített világ tehetetlenségi élményét. Sokszor csüggedünk el azért, mert nem merünk kilépni a szolgálatunk területére. A varsói gettó felszabadulásakor az egyik kormosra égetett tűzfalon a következő feliratot találták: „Hiszek a napban, akkor is, ha nem süt, Hiszek az Istenben, akkor is, ha nem látom!” Az igazi hívő embernek napi hitbeli élménye: legyőzni újra és újra kételyeinket. Sokszor a kételyek tégláiból építjük fel gettónk falát. Nem minden „hívő” hisz mindig töretlenül, állandóan. „Hívő az, aki hiszi, amit hisz. Hitetlen az, aki nem hiszi, amit bjsz” — írja valahol Osváth Ernő. SZ. J. „NÉKED ADOM...” „Légy hív mindhalálig, és néked adom az élet koronáját” (Jel 2:10) Azt üzeni nekem Isten, hogy nékem adja az élet koronáját. János első kis-ázsiai olvasói tudták azt, hogy csak az kaphat győzelmi koronát, aki igazságos harcban megküzdött érte a versenypályán, vagy az előadói emelvényen. Mégsem feltételesen mondja el nékünk Isten ezt az örömhírt. Nem azt mondja, hogy „megkaphatod”, vagy talán azt, hogy „megkapod majd ha”... hanem megfellebbezhetetlen biztonsággal kijelenti Isten: „Néked adom.” Ebben a dologban Isten az aktív, Ő ad, nekem csak el kell fogadnom. Hogyan? - kérdezzük Istent. Úgy, hogy mindhalálig hűséget fogadok annak, aki mindhalálig hűséges énhozzám. Nem nekem kell elkezdeni a hűséget. Nekem csak szemgyógyító írra van szükségem, csak azt kell észrevennem, hogy Ő előbb hűséges volt énhozzám. Számomra is készen van nála az életnek koronája. Ezt azért üzeni nekem Isten ezen az igén keresztül, hogy messze űzzem magamtól a félelmet és az aggodalmaskodást. SZ. J. HARANG 25 Hegedűs Miklós felvétele
