Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
séggel kisajátított szállást, ma, a nem kis áldozattal felújított és korszerűsített helyiségeibe fogadta a székesegyházi kincstár állandó kiállítását, csatlakoztatva a szemináriumi könyvtár reprezentatív bemutatóterméhez. Az épületet 1989. október 25-én Pataky Kornél megyéspüspök adta át rendeltetésének és a kiállítást Glatz Ferenc művelődési miniszter nyitotta meg. A stíluskorszakok kronológiai sorrendjét követő bemutató világos és áttekinthető képet nyújt a liturgikus felszerelések - kelyhek, úrmutatók, oltárkeresztek, főpapi öltözékek - stiláris változásairól, motívumkincseinek gazdagságáról, a technikai megmunkálás fejlődéséről, valamint a hazai és külföldi stílusáramlatok egymást kiegészítő kölcsönhatásáról. Az istentiszteleti célokat szolgáló tárgyak sokasága és kvalitása, a megrendelők hozzáértését, a mecénások bőkezűségét és a megőrzők felelősségtudatát dicséri. Sajnos a mai kincstár, amely a hazai hasonló gyűjteményegyüttesekkel összevetve, a rangos második helyet foglalja el, gazdagsága ellenére is csonka. A magyar nép vérzivataros századai nemcsak megtizedelték műkincsállományát, de oly mértékben megtépázták, hogy a Szent István korabeli alapítás éveiből még csak hírmondó sem maradt. Múltja összefonódott Győr város történetével: valahányszor a város elpusztult vagy ellenség fosztogatta, a kincstár maga is hasonló sorsra jutott. 1526-ban, császári rendeletre, tárgyi állományának csaknem a felét a királyi pénzverde szolgálatára kellet bocsátania, hogy a török elleni védelem megszervezéséhez a püspökség ezzel is hozzájáruljon. Zichy Ferenc nemcsak a székesegyházat és a szemináriumot építette újjá a XVIII. század derekán, hanem az egyházmegye központi templomát bőkezű ajándékaival is elhalmozta, megújítva és kiegészítve a megcsonkult felszerelési állományt. A XIX. századi gyarapodás elsősorban Simor János nevéhez fűződik, aki 1867-től, mint esztergomi bíboros érsek, a prímás! székvárosban megalapította a Keresztény Múzeumot. Simor, mint győri püspök megbízható tanácsadóktól inspirálva, jó érzékkel vásárolta meg a hazai és külföldi műkereskedelemben felkínált - főleg középkori ötvöstárgyakat -, de szívesen foglalkoztatta a jó nevű bécsi Anders műhelyt is a stílusutánzó neoromán, neogótikus felszerelési tárgyak kiegészítésében. Már az 1910-es évek közepén országos mozgalom indult meg a kallódó, elidegeníthető műtárgyak védelmére: a győri püspökség a székesegyház kincstárába gyűjtötte össze az egyházmegye területén fellelt értékeket. Az „élő” gyűjtemény azóta is gyarapodott felajánlások, adományok és hagyatékok révén. A jelenlegi kiállítás rendezője H. Kolba Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, számszerűen nem törekedhetett tárgyi teljességre, de olyan körültekintő és szakmailag igényes válogatást nyújtott a kincstár anyagából, hogy a korszerű tárlókban bemutatott tárgyak teljességgel reprezentálják a gyűjteményegyüttes évszázadokat átfogó fejlődését, sokoldalúságát és művészettörténeti jelentőségét. A kiállításon látható legrégibb műtárgy egy XIV. századi francia elefántcsont diptichon-töredék, amely miniatűr domborművein Szűz Mária temetését, mennybevitelét és égi megkoronázását ábrázolja. Ezzel egykorú az a Kéthelyről származó malachit oltárkő, amelyet vaslemezből mintázott indák szegélyeznek, négy sarkát az evangélisták jelképei díszítik és gót betűs, latin felirata hitelesít. A győri székesegyház kincstárának emlékanyaga még így, csonkaságában is, hazánk egyik legrangosabb középkori gyűjteményegyüttese. A XV. század elején készült a Csupor Demeter püspök címerével és vésett indákkal díszített, kék rekeszzománcos kehely. Magyar sodronyzománc technikával dolgozott az a mester, aki az adományozó, Telegdy Borbála nevét viselő kelyhet állította össze. A késő középkori magyar remekművek közé sorolható az a két filigrán díszítésű kehely, amely Mátyás király korának ötvösművészetét képviseli. Világot járt - európai és amerikai kiállításokon szerepelt - a XVI. század közepéről származó ún. Németjárfalvai Urmutató. Az egyszerűségével, szerkezeti elemeinek harmóniájával megragadó monstrancia fiálés, baldachinos oldalfülkéiben Szent Katalin és Szent Orsolya ezüstszobra áll, a több emeletes középtorony alsó szintjén a szenvedő Krisztus, felette Szent Erzsébet, legfelső, zárófülkéjében pedig a Madonna alakja látható. Napragi Demeter Gyulafehérvár, majd Nyitra után 1607-ben foglalta el a győri püspöki széket. Magával hozta a török pusztítás elől megmentett műtárgyak javát, így került a székesegyházba a Szent László fejereklyét magába foglaló páratlan mű a középkori herma, és a kiállításon bemutatott ún. Napragi-kehely. A barokk pompájáról vall Zichy Ferenc 1703-ban, Bécsben készült kelyhe, amelynek talpán és kuppakosarán három-három ékkőkeretezésű zománckép Jézus szenvedéstörténetét, a Passiót ábrázolja. Ezt a stíluskorszakot képviseli az a csipke finomságú, ezüst filigrán pásztorbotfej is, amelynek email betétjén a jó Pásztor alakja látható. Mind ez a bakulum, mind pedig a gyöngyökből tömör virágokat mintázó, gazdagon megmunkált felületű püspöksüveg (főpapi mitra) abból a műtárgyegyüttesből származik, amely mintegy két évtizeden át ismeretlen helyen lappangott, és a közelmúltban találtak rá a győri karmelita templom kriptájának egyik sírfülkéjében. A textíliák közül kiemelkedő jelentőségű az ún. Mátyás-címeres miseruha, amelynek anyaga XV. századi firenzei, aranyhímzéses bársonybrokát, gránátalma és bogáncsvirág motívummal. Ritkaságnak számít, a hazánkban csak elvétve található bőr miseruha garnitúra. Ennek barokk mintáit részben préselték, poncolták, részben arannyal-ezüsttel festették. A kincstár műtárgyait befogadó épület felújításán Benkovich Ferenc irodaigazgató fáradozott. A győri püspökség a székesegyház kincseinek bemutatásával nem földi javainak gazdagságát kívánja fitogtatni, hanem azzal a szellemi és kulturális örökséggel dicsekszik, amelyet az egyház és a nemzet történelmének szétválaszthatatlan egysége hozott létre, s amelyet,.annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” legalább töredékeiben megőrizve adhat át a jelen és a jövendő nemzedéknek. DR. FARKAS ATTILA 14 HARANG
