Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
hasznos tudnivalóig Érdekességek a fokhagymáról Trócsányi Zoltán - a régi magyar ritkaságok és furcsaságok tudós nyomozója - a következőket írja egy régi írásában: „A szegedi Néma Mester tudákos volt. értett lóhoz, asszonyhoz, bortisztításhoz és meg tudott gyógyítani midenféle betegségeket. Fő orvossága a fokhagyma volt, amivel úgyszólván mindenféle betegséget ki tudtak gyógyítani őseink, még a gyávaságot is. A régi vitéz Magyar Eleink mindenkor nagyra becsülték a fog-hagymát - írja a Néma Mester - kivált azért, hogy a vitézeket bátrabbá tenné és a részegségeket tartóztatná.” A szegedi Néma Mester bölcsességét S. E. jegyezte fel és adta ki 1803-ban. ahogyan a címlapon olvassuk kibővítve a „Magyar Nemzetnek javára”. A fokhagyma hasznát nemcsak a vitézek nevelésénél látta a Néma Mester, hanem konkrétabb betegségeknél is gyógyszerként ajánlotta: „Két-három fő fokhagymának gerézdeit megtisztítván, törd össze óhájjal, talpaidat és sarkaidat ezzel kenjed tűz előtt, hogy beigya jól.” De nemcsak a szegedi Néma Mester tulajdonított a fokhagymának bűvös gyógyító erőt. Nevezetesebb gyógyszer volt gróf Teleki veszettség elleni gyógyszere, amit 1835-ben Bonnban a természetvizsgálók és orvosok gyűlésén ismertetett. Az újságok szerte a világon ismertették a nevezetes receptet, melynek jeles alkotórésze a fokhagyma. Gróf Teleki - mint ahogyan a „Hasznos Mulatságok” II. 325. oldala alapján megtudjuk nem maga találta ki ezt a fokhagymás csodaszert, hanem egy Kovács Benjámin nevű kendői parsztkuruzslótól kapta a receptet, mely eleddig apáról fiúra szállt. De a fokhagyma világtörténetének is van jó néhány lapja: IV. Henrik francia királyról jegyezték fel, hogy amikor megszületett, elsőnek a fokhagyma illatát érezte meg. Elmosolyodott és megnyalta a száját. Nagyapja, aki a kis trónörökös születésének tanúja volt, ennek módfelett örült. Ebben a mozdulatban az életerő, a bátorság és a kitartás jelét vélte felfedezni. Lehet, hogy ez a történet legenda, de a kultúrtörténet tanúsága szerint ez az apró, felettébb „illatos” növény jelentős szerepet játszott az emberiség életében. A pusztai vándorlás során ezt hiányolták a zsidók, a Cheops piramis építői meg egyenesen sztrájkba léptek, amikor elfogyott a fokhagyma. A görög olimpiákon doppingszerként használták, Plinius pedig - az ókor jeles természettudósa - 61 különféle betegség gyógyszereként ajánlotta a fokhagymát. A modem kutatás is megvizsgálta ezt a túlságosan „szagos” növényt és bár nem osztja az ókori embereknek korszakokon át élő babonáit, mégis elismeri a fokhagyma fertőtlenítő, antiszeptikus hatását. A két világháború idején - más fertőtlenítőszerek hiányában - fokhagymafőzettel gyógyították a felcserek a vérmérgezéses eseteket és az égési sebeket. Claire Sterling egyik cikkében arról írt, hogy egy szovjet tudós 1954-ben megállapította, hogy a fokhagyma nedve három perc alatt a baktériumok egész tömegét képes elpusztítani. Az angol tudósok pedig 1973-ban egy olyan tartalmú közleményt publikáltak, amely szerint megfelelő adagolás esetén a cukorbetegséget is gyógyítja a fokhagyma. Természetesen a fokhagymának nem a patikában, hanem a konyhában van a helye. Nem csodaszer, hanem fűszer. A magyar, a francia, az olasz szakácsművészet el sem képzelhető nélküle. De az orosz, a spanyol, a görög vagy akár a legtöbb ázsiai nép konyhája sem tudja nélkülözni Ma már Amerikában elterjedt használata. A szicíliai paraszt olajba mártva fogyasztja, a toszkán fehér pirított paradicsommal eszi. A franciák híres eledele a fokhagyma leves, de szószt is főznek belőle. A csirkét és az éticsigát ízesítik vele. Marcel Boulertin híres francia szakácsművész a fokhagymaevés alapján osztotta fel a világot. Szerinte a „béke és a boldogság ott kezdődik, ahol fokhagymát használnak a főzéshez”. GAALPÉTER HARANG 37
