Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-12-01 / 25. szám
B udapestet 1944 karácsonyán sűrű köd ülte meg. Kocsi, autó már kevés forgott az utcán, a villamosok délben leálltak. A varjak hirtelen elszaporodtak, a budai hegyekből egy-egy csapat átszállt a pesti oldalra is, és letelepedett a befásított közterekre. A mind gyakoribb légitámadások következtében az utcákon felgyűlt a szemét. A legsűrűbb köd a Duna mentén fejlődött. Itt, a pesti oldalon, a főkapitánysággal átellenes házban, egy keskeny mellékutca harmadik emeleti, szobakonyhás lakásában élt özvegy Ruskó Ferencné, ötvenkét éves fürdősnő, a Lukács-fürdő alkalmazottja. Három napja betegszabadságon volt; ez idő alatt köszvényes lába miatt csak egyszer ment el hazulról a piacra, karácsonyi bevásárlásra. Lányát s ennek vőlegényét várta ebédre. Hatalmas, ősz kontyú asszony,, kissé előreálló hassal, lába 44-es férficipőben, keze, karja vörös, kipállott, szeme incselkedőn, fiatalos jókedvvel ragyog. Már három gyermekét temette elfi még négy maradt életben: két lány, kik vidékre mentek férjhez, egy fiú a fronton s Évi, a legkisebbik, bentlakó tanítónő egy lányintézetben. Egy éve maradt magára már több mint két évtizede birtokolt szoba-konyhájában, mely nemrég egy Pinduri nevű kendermagos tyúkot is befogadott hirtelen megnőtt vendégszeretetébe. Pinduri lármás lakó volt, télen is másodnaponként tojt. A vendégségre az öregasszony a szobában terített meg. Évi s ennek vőlegénye, ugyancsak tanító, déli egy óra felé állított be. A lány kíváncsian, nevetve azonnal kiszaladt a konyhába, kezénél vonszolva maga után a kissé még esetlen, komor mozgású fiatal férfit.- Meglátja, János, csuda ebéd lesz - mondta, s nevetős kerek arca, melyet a tél eleji hosszú koplalás se tudott betörni, oly édesen és szelíden ragyogott az örömtől, hogy egyszerre kifényesítette az egész homályos konyhát-, olyan ebéd lesz, hogy! Érti? Hogy mi lesz, azt a mama persze, a világért sem árulja el... látja, máris elállja az utat a tűzhelyhez! Engedjen oda mama - könyörgött - hadd nézzem meg, csak fél szemmel!- Mars! - mondta az öregasszony,' s a hasa rengett a nevetéstől. Évi elhúzta az orrát. - Velem ne kiabáljon! - morogta. - Meddig koplalt, hogy összehozza ezt a díszlakomát, mondja meg!- Semeddig!- Egy hétig? - kérdezte szigorúan a lány. - Két hétig? Háromig? - Újra nevetett, olyan bugyborékoló, fel-leszálló édes gerlenevetéssel, hogy még a vőlegénye is - akinek öccsét aznap reggel fogta el a kémelhárító - elmosolyo-Déry Tibor KARÁCS C dott, s egy percre megkönnyebbült. - Az egész családot egy hónapig koplaltatta, János - közölte Évi, két apró öklét mérgesen egymásnak ütögetve -, minden karácsony előtt egy álló hónapig rántott levesen és puliszkán élt mind a nyolc tag, s úgy összement mind, hogy már a kulcslyukon is kivitt bennünket a huzat, az öregasszony meg csak gyűjtötte a sok pénzt a ládában, hogy karácsony estére pulykát s huszonnégy sor mákos-diósat rakhasson az asztalra... Mit, hogy nem igaz! - kiáltotta, s nevetve összecsapta a kezét! - Nézze, hogy rázza a kacagás a hasát! Mi meg addigra már úgy elgyengültünk, hogy egy falatot nem bírt enni egyik sem, csak néztük a teli asztalt, és zokogtunk. Ez sem igaz? Hát én hazudok? ... Mit koplalt ki mára, mondja? Nem enged a tűzhelyhez, hogy megnézzem? Hátha meghalok délig! Ne féljen mama, megbánja még, hogy így felizgatja a legédesebb lányát! Az öregasszony, hasán keresztbefont kezekkel ránézett. - Sz.. .s! - mondta, s a hasa újra meglódult a nevetéstől. Évi a szája elé kapta a kezét. E pillanatban egy falevélnyi malterdarab vált le a mennyezetről, lekoppant a tűzhelyre és szétporladt, mint a hó. A falon, a padlótól a tetőig egy ujjnyi széles hasadás nyílt. A fal mellett a konyhazsámoly, mint egy kis kecskegida, merőlegesen magasba ugrott, s lerázta a ráborított szitát. A konyhát úgy betöltötte a dörrenés vastag hanganyaga, mintha porfelhő lepte volna el: egy pillanatig - egyikük sem látott.- Mi volt ez? - súgta Évi elhalványodva, s mind a két kezével megkapaszkodott a pohárszékben. A z öregasszony a fülét tapogatta.- Már azt hittem, megsiketül / A tem - mormolta.-A. JL_ A zsámoly másodszor is a magasba ugrott, a mennyezetről sűrű maltereső hullt alá. Egy lábos lassan végigmászott a tűzhely lapján, s csörögve leugrott a konyha kőpadlójára. A fiatal lány megtántorodott, a falnak vágódott.- Szerencse, hogy csak víz volt benne - mondta az öregasszony, s felemelte a lábost. - Te, János, ugye nem volt légiriadó? 54 HARANG
