Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-12-01 / 25. szám
éltek Szent Benedek regulái alapján. Külön cellákban laktak, és csak a napi közös imádságok idején gyűltek össze. Még étkezésüket is szabályozták, így például nem fogyaszthattak húst, vagy bort. A rend tagjai a hitterjesztés, a tudományok és a művészetek, valamint a föld- és erdőművelés területén értek el eredményeket. A remeteszerzeteseknek hazánkban is több kolostoruk volt - egyet Esterházy Pál alapított landzséri várának közelében, egy másikat Jáklin Balázs nyitrai püspök a Nyitra melletti Zoborban. Hozzájuk csatlakozott a lechnitzi völgyi és a már említett majki - míg 1782-ben II. József császár híres-hírhedt rendeletében az ő működésüket is betiltotta. A majki kolostor mind vallás-, mind kultúrtörténeti szempontból egyedülálló - és sajnos kevéssé ismert - emlékünk. Az épületegyüttes jelenlegi állapotában is szemléletesen mutatja, hogyan éltek itt egykor a szerzetesek. Ami a többi kolostortól leginkább eltér: mindegyik szerzetesnek önálló, mind külső, mind belső elrendezését tekintve teljesen egyforma remetelakja volt, kis zárt kerttel, kápolnával, konyhával, lakótérrel. Az épületek határolta területen áll a közel negyven méter magas harangtorony, ahonnan ragyogó kilátás nyílik a Vértes és a Gerecse hegyvonulataira, sőt tiszta időben még a pannonhalmi apátságot is látni lehet. A torony melletti templomból mára már alig maradt valami. Kétszáz évvel ezelőtt égett le villámcsapás következtében, s miután nem építették újjá, köveit lassan széthordták a környékbeliek. Épségben maradt belső berendezései, gyönyörű faragású bútorai akkor a komáromi görögkeleti templomba kerültek. A kolostort a Majki Műemlékegyüttes Kft. és a Komárom-Esztergom Megyei Tanács állította helyre. A remetelakok egy részét a környék vállalatai vették meg dolgozóik részére, a többi pedig olyan látogatóknak szolgál pihenőhelyül, akik kedvelik a kirándulásokat vagy csendre, nyugalomra vágynak. HARANG 43 A majki kamalduli remeteség bejárata Kép és szöveg: ÁGG KÁROLY
