Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
Sitke. Az aprócska Vas megyei falu nevét szinte csak a környéken élők ismerhették az elmúlt évekig. Mígnem egy nyáron idetévedt egy rockzenekar, s a fiúk elfáradva az őrségi barangolásban, az akkor még romos kápolna tövében vertek sátrat. A véletlen találkozásból szerelem lett, s az egykori szállóvendégek ma már éppúgy otthon érzik itt magukat, mint a helybéliek, s ebben különleges szerepe lett a pusztulás előtt álló picike kis parasztbarokk kápolnának.- Hogy jutott az eszébe egy sikeres rockzenésznek, az akkor még létező Korái együttes vezetőjének, hogy belefogjon a kápolna felújításába? - kérdezem Balázs Ferenctől, az idei kápolnafesztiválon.- Mielőtt Sitkére keveredtünk volna, a tévében láttam egy portréfilmet a Franciaországban élő zongoraművészről, Cziffra Györgyről, aki szintén talált egy lepusztult templomot, amit felújíttatott, s ott azóta rendszeresen komolyzenei hangversenyeket rendeznek. Innen „loptam” az ötletet, hisz amikor megláttam ezt a kápolnát, azonnal beleszerettem, s éreztem, hogy ezzel kellene kezdeni valamit: nem szabad hagyni, hogy teljesen elpusztuljon. Elhatároztam, hogy ehhez nyilvános segítséget kérek, így jött a rockfesztivál ötlete, majd ez bővült különböző képzőművészeti kiállításokkal.- Tehát elindult egy kezdeményezés jótékony célból...- Igen, s ahogy gyűlt a pénz, megkezdtük a felújítást. Még 1987-ben megalakítottuk a „Kápolnáért” Sport és Kulturális Egyesületet, s most hogy kívülbelül elkészült a templom, szeretnénk minél több és változatosabb programra idecsalogatni a közönséget.- Ezek szerint most már mint üzleti vállalkozás, „a gép forog”. De van-e valamilyen személyes kötődésed a kápolnához?- Elég erős vallásos nevelést kaptam otthon, sokat jártam templomba, ministráltam, énekeltem a kórusban... Ebből ered az, hogy a mai napig is csak hittel és lelkesedéssel vagyok képes bármit is csinálni, legyen az üzleti vagy szakmai vonatkozású dolog. Ha nem hittem valamiben, abba nem vágtam bele. így aztán szinte mentsvárként jött az életembe ez a kápolnafelújítás, akkor, amikor elvesztettem a hitem a könnyűzenei életben, azt a hitet, ami fiatalabb koromtól bennem élt a műfaj, a szakma iránt. így aztán amikor az együttesem felbomlott, minden energiámat, lelkesedésemet, szere tetemet erre a kápolnára összpontosítottam, hogy mielőbb rendbe hozhassuk.- És ez most sikerült...- Sikerült, és nagyon örülök annak, hogy részese lehettem egy olyan dolognak, amely a társadalom különböző rétegeit megmozgatta, hisz mindenhonnan áradt a segítség. Ebben a munkában én csak egy pont voltam, de közösen hozzájárultunk egy olyan ügyhöz, mely addig és azóta se jutott eszébe az államnak. Elindítottunk egy kezdeményezést, ami sikerült, s ez a magyar államnak egy fillérjébe sem került.- A te személyed, Balázs Ferenc köré csoportosultak itt művészek, zenészek segítő szándékkal. Évek óta szeptember első hétvégéjén idezarándokolnak a magyar pop-rock világ jelesei, s velük a fizető közönség.- Igen, mert személyemben szócsöve lett valaki egy ilyen kezdeményezésnek. De érdemes volna körülnézni ebben az országban, hogy hány ilyen gyűjtésre, jótékony koncertre lenne szükség ahhoz, hogy pusztuló értékeink, a múltunk megmeneküljön az enyészettől. A kápolna munkálatai befejezés előtt állnak, már csak a belső világítást kell bekötni, és a stációkat kell felrakni. Egyedül ezt nem tudtam volna megcsinálni, ez nem az én személyes passzióm volt. Ehhez összefogás kellett. S ahogy segített a sitkei falu lakosságától kezdve a szombathelyi tanácsig mindenki, úgy szponzorokat is találtunk a szombathelyi Rádius Hungaricus társaságában. Mindezt azért mondom el, mert ma csak azt lehet hallani, hogy mire miért nincs pénz. Nos. itt az ellenpélda, tessék idejönni, meg lehet nézni, csak tessenek már végre abbahagyni a nyavalygást, tessék elkezdeni csinálni végre valamit! Sitke, 1990. szeptember 1. A megújult kápolna tövében, színpadon áll meghatódva Balázs Ferenc. Előtte vagy tízezer ember, a kezében ernyővel a reménytelenül zuhogó esőben, s nem mozdul. Mit számít most az az eső, hisz itt vannak valamennyien, mind, akik ugyanazt akarták. S Fecó bőrig ázva, elcsukló hangon, remegve mondja a mikrofonba: - Köszönöm, srácok köszönöm! WEININGER ANDREA Rock a kápolna körül... HARANG 53
