Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
A JETI hozzájárult Szabó Dezső először 1919 májusában megjelent bestseller sikerű regénye, Az elsodort falu. Szabó Dezső a parasztságot a magyarsággal azonosította, a falu és a föld mindenekfölöttiségét hirdette, s az ellenforradalom győzelmétől a parasztság forradalmi mértékű felemelkedését várta. A magyar faj letéteményesének, fenntartój ának, egyedüli bázisának a magyar parasztot tekintette. Reményeiben csalódva azonban hamarosan szembefordult a kurzussal, de a faj védelem mint pártok feletti „koreszme” hódított, s a hagyományos vallásos elv helyére került a „keresztény-nemzeti” ideológiában. 4. A „keresztény-nemzeti” gondolat históriai megalapozójáról, Szekfü Gyuláról kell még szót ejteni. 1919-ben írt, s szintén több kiadást megért Három nemzedék c. történeti munkájában a liberális elvektől elhatárolt Széchenyi-Tiszahagyományt emelte piedesztálra, s ezzel a társadalmi érdekellentéteket tompító konzervatív reformpolitika mellett tett hitet. (Egyébként Szekfű felesége zsidó volt, s a liberális nemzetellenességet a tudományban ostorozó Hóman Bálint igen jó barátai szintén zsidó értelmiségiek vagy nagytőkés családok voltak. A karrierizmusból írásaikban ugyan antiszemita történészek nagyon jól tudták, hogy a teljesen ingatag gazdasági helyzetben a nagytőke adja köteteikhez, folyóirataikhoz a pénzt.) „Az ellenforradalmi rendszer uralkodó ideológiája a gazdasági válság, továbbá a nácizmus németországi hatalomra jutásának hazai hatására bomlásnak indult. A bomlás fő iránya jobb felé mutatott, s ennek során a „keresztény-nemzeti” gondolatrendszer különböző irányai önállósultak, s ezzel egyidejűleg át is alakultak.” (Egy letűnt korszakról: 1919-1945. Kossuth, Bp. 1987. 86. o.) Nem tudom, hogy ezek után mennyire-mennyiben jogos ma Magyarországon Keresztény Kurzust emlegetni. Azt hiszem, a televízióban közvetített 5 perces vallási műsorok és a fakultatív iskolai hittanoktatás tervezése nem jelentenek nagy veszélyt a nemzetre... DEÁK KRISZTINA Eric Shipton 1951-ben a Timesban megjelent felvétele az állítólagos jeti lábnyomáról tieinhold Messner, a legújabb jetikutató 1986 júliusában Reinhold Messner híres dél-tiroli hegymászó és Antarktiszutazó egyedül, gondolataiba mélyedten gyalogolt a tibeti rengetegben, amikor a szálerdő zöldjében falstaffi méretű, sötét alakot pillantott meg. Kővé dermedten bámulta a sötétszőrű, bozontos, kétméteres monstrumot, de mire magához tért meglepetéséből és elővette fényképezőgépét, a jelenség eltűnt és csak lábnyomait hagyta maga után mintegy három kilométer hosszan. A nyomokról készített életlen felvételeket az otthoni tudósok gúnyos kételkedéssel fogadták, ezért Messner elhatározta, hogy újra elutazik és végére jár a jetikérdésnek. Idén ősszel közölte a sajtóval, hogy 1991 tavaszán a Tibettel szomszédos Bhutan királyságban végleg megoldja a rejtélyt. A Himalája népe már régen emlegeti a hegyi óriást, „akit” a serpák nyelve után neveznek jetinek. Jóindulatú, pajkos lénynek képzelik, aki szívesen megtréfálja az embereket. Rejtélyes, hogy eddig csak fehérbőrű hegymászók látták. Leírásuk gyanúsan illik a szóbeszédhez: a jeti magas és bozontos szőrű, óriási lábakkal és hatalmas, zongorabillentyűkhöz hasonló fogakkal. A bennszülöttek még sosem látták és nem is szándékozzák felkutatni, egyszerűen hisznek létezésében. A jetimánia 1951. december 6-án kezdődött, amikor a londoni Times közölte Eric Shipton felvételeit az óriás lábnyomairól, melyeket a Mount Everesten készített. Az elkövetkező években azután elharapóztak a jetivel kapcsolatos feltételezések, több tudományos társaság és sajtóorgánum - így a Daily Mail is - expedíciót küldött a Himalája vidékére a jelenség felkutatására. Ám a szenzáció elmaradt: az utazók semmi olyat nem találtak, aminek ne lett volna természetes magyarázata. Legtöbbször mohos sziklát, hófúvás okozta tömböt véltek jetinek. Sokszor csak a whiskysüveg okozta látomásaikat, mint például az ír Donald Whillans esetében, aki megesküdött rá, hogy sátrából látta a havasi embert, amint megdézsmálta az expedíció élelmiszerkészletét. A többnyire önjelölt jetiszakértők véleménye, hogy a primitív, emberszerű lény a gigantopithecus utolsó példánya, hatalmas előember, mely a papírforma szerint már egymillió éve kihalt, de néhány egyede mégis fennmaradt az örök hó védelmében. Volt, aki hamisítványoknak minősítette a lábnyomokat. Azok a tudósok, akiket nem fertőzött meg a jetiláz, olyan orangutánok vagy medvék nyomaiként magyarázzák, melyek visszahúzódva élnek az erdőkben és a fennsíkokon. A nyomok szokatlanul széles mérete szerintük a napfény következménye, a hó ugyanis mindig vízszintes irányban kezd olvadni. Messner maga is állati lénynek képzeli a jetit, a gorilla vagy az emberszabású csimpánz egyfajta mutációjának, de mindenesetre olyan állatfajnak, amit a zoológia eddig nem ismert, a felfedezés dicsősége tehát egyedül az övé. (Der Spiegel -fordította Korda Edit) HARANG 23
