Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
Kurzusideológia régen/most? A centrumpártokat az ellenzék oldaláról a közelmúltban többször megvádolták, hogy az újrakezdést a kimondottan nemzeti és keresztény alapokon képzelik el mindenfajta liberális erő kirekesztésével, vagyis egy új „keresztény kurzus” megvalósítására törekszenek. Talán az ellenzék soraiban nem mindenki hisz hazánk feltámadásában... („Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.”) Ezekkel a verssorokkal nyerte meg 1920-ban Papváry Elemérné azt a pályázati felhívást, amelyet egy magyar imádság megírására tűztek ki. A kis versikét azután az iskolai tanítás elején és végén közösen mormolták a gyerekek az új népiskolákban. Mielőtt elhamarkodott következtetésekre jutunk, és párhuzamba állítjuk az 1919 utáni Magyarországot a mostanival, érdemes lenne megvizsgálni, miben állt az akkori „kurzusideológia”. „A magyarországi katolikus egyház és a magyar katolicizmus, bár esetenként bírálta, beilleszkedett az 1919-1944 közötti hazai társadalmi-politikai rendszerbe” - írja Gergely Jenő Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten 1938. c. művében. Hogy ennek mi állt a hátterében, arra dr. Szántó Konrád négykötetes egyháztörténetében találjuk meg a választ: Az 1920. évi trianoni békeszerződést követően az új államhatárok alapvetően megváltoztatták a magyar katolikus egyház évezredes szervezetét is. Az egyházmegyék közül területét érintetlenül csak a veszprémi, a székesfehérvári, a váci, az egri és a pannonhalmi őrizte meg. Más egyházmegyék teljes terjedelemben a határokon kívül kerültek. Az egyházmegyék többségét pedig az új államhatárok több részre szabdalták. A lélekszámbeli veszteségekhez hasonló gazdasági, kulturális csapások is érték a magyar egyházat - földbirtokainak fele az utódállamokhoz került, pl.: mivel a hatalomra került Horthy-rendszernek az elcsatolt területek visszaszerzésére irányuló törekvése megegyezett a magyar egyház vezetőinek elképzeléseivel, ez is előmozdította a magyar egyház és állam közti viszony megszilárdulását. A Tanácsköztársaság megdöntése után az ellenforradalmi kormány az állam és az egyház kapcsolatában Serédy Jusztinján visszaállította az 1918. évi októberi jogállapotot, s ennek következtében az egyház visszakapta államosított vagyonát, iskoláit, intézeteit. A magyar püspöki kar mindezt örömmel vette tudomásul, és amikor Horthy Miklóst 1920. március 1-jén kormányzóvá választották, Csemoch hercegprímás a magyar katolikus egyház nevében üdvözölte a magyar állam új vezetőjét, habár a magyar HARANG 19
