Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-13 / 2. szám
már a napkeleti bölcsek vezérlőcsillagát ábrázolja. Gyakori, hogy a csillag köré J. H. S. jelet írnak, a Jesus Homo Salvator rövidítését, az emberré vált isteni üdvözítő nevét. Mert milyen név állhatna méltóbban e helyen, mint az, amely minden testi-lelki épség és üdvösség forrása. Ezek után józan paraszti ésszel nehéz lehetett belátni, hogy ha az egyház tudtával és beleegyezésével szabad felírni a háromkirályok nevét, s közéjük odailleszteni a boszorkányszög ábráját, akkor miért tilos ugyanennek a boszorkányszögnek az ábráját Luca-naptól karácsony estjéig kilencféle fából Lucaszéknek kifaragni. Ezt ugyanis az egyház kifejezetten megtiltotta, holott a nép úgy tartja, hogy mindkét cselekedet ördögűző erejű. „Miért hát a kétféle elbánás s lényegét tekintve ikertestvér két babonát illetőleg? - teszi fel a kérdést Katona Lajos. Hisz amikor a néphit azt tartja, hogy a Luca-székről karácsony éjjelén, az éjféli mise alatt a templomban, valahány boszorkánya csak van a falunak, azt mind föl lehet ismemi: akkor tulajdonképpen ezzel nem vall egyebet, mint azt a mélyen a leikébe nőtt meggyőződést, hogy először is vannak boszorkányok, másodszor pedig, hogy az ő bűbájosságuknál erősebb varázsszerekkel természetfölötti mesterkedésükön ki lehet fogni. Ezt pedig az egyház is tanítja és e tana éneimében jár el, valahányszor az ördögűzés (exorcizmus) szertartásához folyamodik.” A sors iróniája, hogy az idők változásával a késői utódok épp azok elcíl keresnek oltalmat, akikhez századokkal előbb őseik védelemért folyamodtak. Lucia egykor — mint görög istennő - a Diana, majd a rómaiaknál Juno nevet viselte. Jól szemlélteti ezt a változást egy német példa: Trudé valaha a germán Olimposz magasán csücsült, ma viszont már úgy tekintenek rá, mint minden boszorkányok ősanyjára. De térjünk vissza Lucához! Nem tanácsos elhanyagolni. Számos történet maradt ránk, ami épp arról szól, hogyan büntette meg azokat, akik híres napján fontak, szőttek, netán kenyérsütésbe, mosásba fogtak! Egy Borsod megyei elbeszélést idézek: „Luca napján egy asszony kenyeret sütött, a gyermeke bölcsőben feküdt. Luca beszólt az ablakon: Mit csinálsz, asszony?” „Sütök.” „No, csak süssé.” Felkapta a gyereket, hogy bevesse a kemencébe. Az asszony rákiáltott: „Gyere ki Luca pucca, ég Szodoma és Gomora.” Otthagyta a gyereket. Ezért nem szabad sütni Luca napján. Az említetteken kívül tilos volt például varrni, meszelni, de a gazdasszonynak e napon kifejezetten ajánlatos volt sokat egy helyben ülni, hogy a következő évben a kotlós is megmaradjon a tojásokon. És ezen a ponton meg kell említenünk, hogy Luca napján igen elterjedt volt a következő évre vonatkozó időjóslás - dióval, hagymakalendáriummal -, a termésjóslás, csíráztatott Lucabúzával. Ha a növény karácsonyra dúsan kihajtott és szárba szökkent, úgy tartották, jó lesz a következő évi termés. Luca napján tollas pogácsát sütöttek - minden pogácsába tollat szúrtak, megjelölték, hogy melyik kié, s akinek a pogácsájáról leégett a toll, úgy gondolták, hogy az új évben meg fog halni. A maradék pogácsákat, csakúgy, mint a karácsonyi asztalon maradt morzsát eltették, s a beteg, „megrontott”, megveszett állatokat ezzel füstölték. Luca-kalendárium Bódi József né felvételei A lányok körében népszerű volt a szerelmi jóslás: ki megy férjhez az új évben és ki marad pártában? Ezek a jóslások rendre megismétlődtek karácsony tájékán, szépen példázva azt, hogy a Luca-napi hagyományoknak szinte tükörképe volt a karácsonyi ünnepkör számos eseménye. A lányok Luca napján ugyanúgy piros almáról mosakodtak, almát ettek, mint karácsonykor, hogy szépek, kívánatosak és kelendők legyenek az új évben. Bálint Sándor tesz említést arról, hogy a lucapogácsa elfogyasztásának átvitt értelmet is adtak. Úgy tartották, hogy a család elhunyt és élő tagjait kultikus közösségbe fogja össze a lakoma, hiszen az esztendő leghosszabb éjszakája nemcsak a gonoszok, hanem a halottak ideje is, akik ilyenkor hazatérnek a családba. Illően kell fogadni őket. A halottkultuszra emlékeztet az is, hogy Csikmadarason ilyenkor szokás volt jól tartani a koldusokat. Ez a sok ágú-bogú Luca-napi hagyomány arra utal, hogy ősi, a kereszténységet időben jóval megelőző, különböző származású szokásrétegek egymásra rakodásáról van itt is szó. Ezért van Lucának annyi arca: ártalmas démon, lidércnyomásos álmok anyja, a jószág pusztítója, megrontója, ökörszarvakat viselő boszorkány, és Szent Lucia jótékony hatásának köszönhetően néhol jóságos is. Idővel tehát a mi Lucánk - mint germán, orosz, görög nővérei - maga is vészjósló, rontó-bontó nőalak lett. Ezzel magyarázható, hogy miért oly kevés a Luca keresztnevű leányka: attól féltek, hogy akit így hívnak, azt elviszi, korán meghal. Tápén odáig fajult az ijedelem, hogy akik december 13-án születtek, még azt is letagadták, hogy ekkor van a születésnapjuk. Luca tehát amolyan igazi tündér - változó, mint a tündéri nők általában. Jó észben tartani, jó megadni ami neki jár, de ha elmúlt furcsa-baljós napja, legjobb elfelejteni, és belemerülni a közelgő karácsony áhítatos édességébe, csillagszórós, emelkedett hangulatába. NAGYEMŐKE HARANG 33
