Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-13 / 2. szám
fenséges sorait a Szent Koronáról. Egyet azonban nem lehet. Nem elismerni, hogy e tan a hatalom ellenőrizhetetlensége ellenében keletkezett. A mások feletti hatalom - ezt, azt hiszem megtanultuk - mérgező jellegű. Állandó kísértés forrása. Emberek sokasága felett uralkodni az embemem legnagyobb kihívása és próbája. A hatalom természetrajza nehéz, hosszú évek óta foglalkoztat. Szabadjon talán hozzáfűzni ehhez, hogy egyik utóbbi könyvemben is — „A későn született ember” - ez gondolkoztatott el. A Szent Korona tan a királyi hatalom korlátozásának legnagyobb kísérlete. A folytonos veszélyforrás, a visszaéléstől, a zsarnokságtól irtózó félelem alakította ki. Keletkezése felderíthetetlen. Ha végigböngésszük történelmünk forrásértékű műveit, olykor csak mellékmondatokban bukkan elő. Okleveleink tanúsága szerint az uralkodóosztály, fűurak, főpapok, már a középkorban eszmeileg eltávolítják a koronát a királytól, a királyi hatalom fölé tőle ered, a hatalmat csak átruházzák rá. Mi által? „Isten kegyelméből Magyarország királya” — a koronázással. Ezt a sajátos magyar koronajogot, egyedüálló királyi jogállamiságot és joggyakorlatot Werbőczi István írásban is megfogalmazza és 1517-ben jelenteti meg Bécsben, latin nyelvű Tripartitumában. Eszerint az ország teste a Szent Korona, a test tagjai pedig a bárók, főrendek, főpapok, nemesek, és az uralkodó. A birtok adományozása nem a király joga, hanem a Szent Koronáé. Hűtlenség esetén (vagy magvaszakadáskor) a birtok nem az adományozó királyra száll vissza, hanem minden hatalom forrására, a Szent Koronára. A magyar birodalom kialakulása során meghódolt, vagy meghódított területek - Halicstól Kunországig, Ladomériától Boszniáig — nem Magyarország, vagy a magyar birodalom uralkodójának a tulajdonai. Mindez a Szent Koronáé. Erdély egyenesen a Szent Korona „tagja”. Mikor Mária Terézia Magyarországhoz csatolja Fiúmét, ezt a Szent Koronához kapcsolt „különálló test”-nek nevezik. A Szent Korona „misztérium”, jogforrás, az ország, vagy középkorunk idején a birodalom tulajdonosa, mindenekfölött álló szentség, a magyarok iránytűje, megközelíthetetlen, láthatatlan, meg nem érinthető, megvizsgálhatatlan, valóságos lelki impérium. Ez a magyarázata annak, hogy uralkodóinkat évszázadokon át nyitott abroncskoronával ábrázolták, mert a rézmetszők, művészek nem tekinthették meg az eredetit. E sorok írója szerint a Szent Korona tan élő joggyakorlata késztette gyakori lopásokra, rablásokra a trónkövetelőket, trónigénylőkel, mert az ország azé, akié a Szent Korona. Pontosabban a Szent Korona a tulajdonosa e honnak. Akinél a korona, az válhat királlyá. Bárhol lapozzuk fel történelmünket, bármely forrásmű kerül elénk, a Szent Korona tan, ha nem is valóságosan, de fényeivel és árnyaival beborítja históriánk égboltozatát. van Magyarország” emelve azt. Az Árpád-kori oklevelekben ezért tűnik fel „a korona iránt tanúsított hűség”, vagy a „hűtlenné váltak a koronához” sajátos fogalma. A peres tanúkat „a koronával szemben kötelező hűségükre” kötelezik. Eddigi ismereteink szerint 1401 ennek a „demokratikus” koronatannak a születési esztendeje. Fogságba vetik a hatalmával visszaélt - vagy viszszaélőnek tekintett - Zsigmond királyt, s a királyi tanács tagjai pecsétet is nyomtatva, a „Szent Korona joghatósága nevében” kormányoznak. Három hónapig. A kor „miniszterelnöke” a „Szent Korona kancellárjáénak a címét viseli. A korona a mindenkori uralkodó tulajdona. Az ország „tulajdonosa” a Szent Korona. A jogokat a király a Szent Korona nevében gyakorolja. A hatalom nem Két fegyver a koronázási relikviák közül A korona, a jogar és az országalma A Szent Jobb ereklyetartója, melyet idén hosszú szünet után újra láthatott a közönség a Szent Jobb körmenet alkalmából a pesti utcákon Senki sem vetekedhet azokkal a leírásokkal, megközelítésekkel, felvillantásokkal és lelki mélységekkel, amelyeknek birtokában történelmünknek ezt az alaptörvényét a XVII. században Révay Péter két munkája (1613, 1659) elbeszélte. Révay volt talán leghősiesebb koronaőrünk, a XVI. és a XVII. századokban élt, s tőle való ez a két világító megfogalmazás: „Akinél a korona, az az ura az országnak”; „Ahol a korona, ott van Magyarország.” Itt van tehát Magyarország. S ott lesz, most nem Széchenyit, hanem Petőfit idézve, ahol „majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet...” RUFFY PÉTER HARANG 31
