Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-13 / 2. szám

„Az anyám és én” (olaj, 1947.). Címe egy Ady-vers nyomán született. Két összefonódó kéz, két öszszetartozó ember indulásra készen. Arcuk bizonytalan, tekintetük riadt, mégis reménykedő.

„A lépcső, avagy Kompozíció a műtörténet alakjaival” (olaj, 1981.). A tér - mint sok más kompozícióján - az emlékezés tere, ahol időben és térben igen távol eső dolgok is találkozhatnak. A horizont nélküli, olykor rálátásos térben szabadon jönnek elő a képzeletbeli és valóságos figurák; mintha azt a gondolatot sugallná a művész, hogy az emberiség egyetlen hatalmas család, melyben életre kelnek a képzeletbeli alakok is. Többek között Greco, Brueghel, Dürer, Bosch, Manet, Watteau, Picasso, Degas, Tiziano alakjai, Szinyei Merse Pál léggömbje is, hogy bebizonyítsák: a művészet ott kezdődik, ahol a létezés kötöttségei véget érnek.

20 HARANG