Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-13 / 2. szám

m

m m

A cserkészet eszméje az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult. Nagyon nehéz volt olyan önfegyelemmel, áldozatkészséggel, rendelkező embereket nevelni, akiknek hívő gondolkodásmódja mindennapi tetteikben is megnyilvánul.

Az utóbbi időben egymás után alakulnak a cserkészcsapatok. Némelyikük már egyre hatékonyabban működik; de többségük még a kezdeti fázisnál tart, mint az óbudai Szentháromság Plébánián élő közösség is.

Nehézségeikről, örömeikről is szó esik, miközben vezetőjükkel: Hetves Béla káplánnal a mozgalom létjogosultságáról és fontosságáról beszélgetünk.- A mostani változó időiben, amikor a cserkészet is előtérbe kerülhetett, Ön szerint szükség van-e erre a mozgalomra?- Én ezt a kérdést a következőképpen közelítem meg: Van egy adott probléma: a mai magyar ifjúság. Erre válasz a múltból a cserkészel. Az ifjúság neveltségét katasztrofálisnak tartom, így sok a tennivaló. A cserkészet nagyon pozitív dolog, bár időnként kétségeim vannak a megvalósítást illetően. Léte vitathatatlanul hasznos, mert segít az elmúlt 40 évből kimozdulni, de nem tudom igazán erre lesz-c szükségünk. Nem tudjuk eléggé, hova akarunk eljutni, mert nincs megfogalmazva sem a mai magyar emberideál, sem a módszer. Ezért a gyerekek valamiképpen kísérleti nyulak. A cserkészet számomra is útkeresés. Én elsősorban embereket akarok nevelni, mert láttam nagyon sok elfuserált keresztényt. Arra nagyon vigyázok, hogy egészséges szemlélettel, mert nem engedem a gyereket álmisztikával, állelkiséggel nevelni. A gyereknél alapvetően fontosnak tartom a közösségélményt, de itt is vigyázva, hogy ne álközösséget alakítsunk ki.

Vannak nálunk sokkal jobban működő cserkészcsapatok is. De a mi kezdetleges próbálkozásunkat sem szabad leírni, mert bízunk abban - hogy bár-most sokat izzadunk -, néhány év múlva ragyogó csapatunk lesz.- Milyen problémákat, nehézségeket lát a megvalósításban?- A mai fiatalok roppant nagy nehézsége, hogy a 30-40 éves apukák abszolút céltalanul élnek. Nekik egyetlen reménységük a gyermekük, akikben a saját álmukat szeretnék megvalósítani, ezért agyonyomják. így igazában a cserkésze14 HARANG

tét sem lehet jól működtetni. Azért nem, mert a gyerek nem ér rá távlatban gondolkodni, ha pillanatnyilag agyonterhelt. Ezért hiába akarom felszabadítani a cserkészetben, nem tud játszani, mert szorong, hogy „itt vagyok, pedig helyette bukfenctanfolyamon kellene lennem”.

Ezenkívül a gyerek otthonról szinte semmit sem hoz. Pedig a cserkészet nem alapoz, hanem továbbfejleszt. Feltételez egy alapot, ami nincs. Ezért olyan alapvető - pl. viselkedésbeli - dolgokkal kell kezdenünk, aminek elsajátíttatása a szülői ház feladata lett volna. Roppant nagy ütközés a gyerek számára az is, ha más magatartásbeli elvekről hall, mint otthon. Számomra megdöbbentő élmény, hogy ahol a családban több testvér van, ott sincs igazi testvértudat, vetélytársak egymás számára. A mai gyerek nem érzi, hogy a testvér a melegség, akivel együtt van este a szobában, aki a félelmeit feloldja, aki az élet apró dolgait hangulatossá teszi. Ugyanakkor az az egyke, aki nincs tele önzéssel, és vágyódik a testvérek után, nagyon jól be tud illeszkedni a közösségbe.

Alapvető élményem itt Óbudán az is, hogy a férfi és a nő nem tud egymással „közlekedni”. A lányokban és a fiúkban nincs meg a másik nem iránt a legkisebb tisztelet sem. A nemi identitás hangsúlyozását pedig nagyon fontosnak tartom. Más hangsúlyai vannak a fiú- és más a leánycserkészeknek. Itt nálunk a lakótelepen kb. 80%-uk elvált szülők gyermeke. Számomra megdöbbentő, hogy a 30-40 éves nők nagyon jól megvannak önmagukban. A gyerekek ezt a természetellenes viselkedésmódot látják maguk előtt, s ezért nehéz meggyőzni őket, hogy ne elégedjenek meg önmagukkal. Meg keli ér

tetni, hogy nagyon nagy szükség van a másik emberre. A leánygyermekek (a csonka családban élők) gyakran hallhatnak férfiellenes megjegyzéseket. Ha cserkészfoglalkozáson azt látják, hogy pokróc a csapatvezető, mert gyakran rájuk szól. hogy üljenek, álljanak rendesen, ne nyafogjanak. . ., akkor azt gondolják, igaza lehet anyukának. Rengeteg a nevelési gond. Számomra tehát a cserkészetnél az a nagy dilemma, hogy olyan szerepet is vállalunk, amit nem nekünk kellett volna elsajátíttatni, alapozunk, pedig már egy följebb lévő szintet kéne építeni, így a cserkészet a gyereknek még nem eléggé élményszerű.- Módszerek tekintetében mennyire tudnak segíteni a nagy gyakorlattal rendelkező idősebb cserkészek? Vagy egészen más volt régen a történelmi, politikai, egyáltalán az élethelyzet, tehát nem is lehet összehasonlítani a néhány évtizeddel ezelőtt élő cserkészettel?- Az öreg cserkész önmagából indul ki; ha ő gyerekkorában felnőttek között volt, tudta, hogy csendben kell lennie, s nem idétlenkcdhetctt. Ezért meglepődik, amikor énekelünk, s egy 8-10 éves gyerek nyugodtan megzavarja a 30-40 tagú közösséget, s fel sem tűnik neki. hogy teljesen abszurd a viselkedése. Az öreg cserkész számára hasonló meglepetés, hogy a gyerekek nem ismerik, mi a napi jótett. Azt elfogadják, hogy nagyon sok ajándékot kapnak, de hogy valakinek rájuk van szüksége, nekik szinte ismeretlen.

Végül is az öreg cserkészek sokat tudnak segíteni, de nagyon nagy köztük és a gyerekek közt a korkülönbség, amit egyetemista korú fiatalok tudnak áthidalni. Ugyanakkor a ma gyerekénél nagy hiányosság, hogy nincs testvére, nem ismeri azt, hogy bátyám, nővérem. így a gyerek előtt nincs példa, nem látja, hogy mivé akar ő is fejlődni.- Mik azok az alapvető programok, célkitűzések, amelyeket jó lenne elérni?- A cserkészet az Isten-, Haza-. Embertárs hármas eszményét fogalmazza meg. Mind a három alapvetően aktuális a mai Magyarországon. Az Isten egyértelműen, mert a ma emberének nincs mértéke, nincs támasza, nem tanul meg határozott erkölcsiséget, és nem tud egyszerűen ember lenni. Fontos továbbá a magyarságtu-