Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-13 / 2. szám

Ahol a hit megmaradt

tam. Tizennégy-tizenhatan lehettünk a brigádban, idevalósiak. Amikor hétvégén hazajöttünk, mindnyájan beálltunk. Pedig a brigádvezetőnk párttag volt!- Nem beszélte le magukat?- Meg se próbálta. Ő is hallja a harangszót!- És lett-e bajuk a munkahelyen?- Nem mondtuk, hogy itthon mivel foglalkozunk. Igaz, nem is kérdezték.- Azt mondja, semmi hátránya nem származott a hitéből?- Egy segédmunkásnak? Én mindig meg mertem vallani a hitemet. Három évet szolgáltam a határőrségnél, tudták rólam ki vagyok, mert egyszer belenéztem a személyi lapomba, azt írták benne, klerikális reakciós. Hadd írják, gondoltam.- Gyerekeit járatta hittanra?- Hogyne, itt mindenki. Megkérdezte ugyan a tanácselnök, minek járatom őket. Azt feleltem, egyelőre én adok nekik kenyeret, nem ő. Még ministráltak is.- Mennyi idősek a gyerekei?- A fiam 38, a lányom 35.-Templomban esküdtek?- Természetesen.- Unokája van?- Van, meg vannak keresztelve, ha ez a következő kérdése.- Foglalkozik velük?- Az enyimeket felneveltem, velük most már foglalkozzon az apjuk, anyjuk. Leszázalékolt vagyok, beteg, elég dolgom akad a ház körül.- Maga szerint a mai fiatalok . ..- Ne is folytassa. Nem vagyok velük elégedett. Vasárnap délelőtt sokan inkább dolgoznak. A lustábbak, meg a kicsik tévét néznek. Akkor adják a gyerekműsorokat. Jól ki lett találva.

Orosz András nemzedéke a legfiatalabb, aki részt vett az építkezésen.- Tizennégy-tizenöt éves lehettem, hordtuk a követ, betont kevertünk. Kisebb koromban ministráltam és benne voltam a nagyzenekarban. Avval kísérték a misét, meg az ünnepi műsorokat.- Volt-e miatta bántódása az iskolában?- Annyiból, hogy a tanító kigúnyolt, 10 HARANG