Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
A MEGÉRTÉS HANGJAI A holnap eíéBe_____________________________________________________________ Másfél éve hogy mozgásba jött a politikai élet. Sorra alakultak a legkülönbözőbb pártok, szervezetek, sorra jelentek meg új kiadványok, hírlapok, folyóiratok. Egyre több vita zajlik, egyre több nézet ütközik meg egymással. Falak omlanak le, tabuk dőlnek össze. De hogyan vesz minderről tudomást az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, közismertebb nevén a Franka? Erről, és az iskola mindennapjairól szeretnék képet adni. A katolikus - és általában egyházi - iskolákban tanulókat két fő hatás éri. Egyrészt a tanintézetek szelleme határozza meg a viselkedést, másrészt a külvilágból beszivárgó rossz hatások. Az iskola az életre nevel, ezért tudjuk állandóan tapasztalni, hogy valójában csak Istenben és magunkban bízhatunk. A szokásos tanár-diák kapcsolatot itt sokkal közvetlenebb szellem hatjaát, mert sorsközösségben élünk, együtt érezzük meg az élet nehezebb és könnyebb pillanatait és együtt figyeljük a külvilágot is. A kollégiumban reggel 6 óra 10 perckor van az ébresztő, majd fél óra múlva kezdődik az imádság az osztálytermekben. Minden reggel van szentmise, a részvétel hetente kétszer kötelező. Napunknak fontos pillanata, amikor a templomban közös imádságra gyűlünk össze tanárainkal. A városból is sokan jönnek, főleg fiatalok, akik innen indulnak el iskoláikba. A reggeli és a hálórendezés után kezdődik a tanítás, ez általában fél egy, fél kettőig eltart. Négy óráig lehet a városba kimenni, ezután - a vacsora közbeiktatásával - készülni kell a következő napra. Más iskolákkal ellentétben nálunk szombaton is van tanítás. Vallási életünk fontos sarkpontjá a reg- . geli misék mellettacsütörtöki szentségimádás és a szombati gyónási lehetőség. A tanévben többször van lelkigyakorlat, de a legnagyobbat Szent Ferenc boldog halála előtti két napban tartjuk. Az általános hangulat a hétköznapokon is vidám, és életünk olykornagyobb, olykor kisebb intenzitással folyik. Az iskolában működő színvonalas énekkar sok versenyen vesz részt, és márciusban a rádióban is szerepelt. Alakulóban van az eddig mintegy ötven főt számláló cserkészcsapat is, mely rövidesen megkezd34 HARAMG heti a komolyabb munkát. Minden szombaton irodalomelméleti és filozófiai előadások vannak. Rendszeresen járunk színházba és tánciskolába, de részt veszünk a fontosabb városi eseményeken is, így például ott voltunk az 1956-os megemlékezésen és a fáklyás felvonuláson. Tavaly havonta voltak előadások a Katolikus Szemmel Klubban, ide hívták meg többek között Czakó Gábort, Gyökössy Endrét, Lőcsei Gabriellát, Szikora Róbertét és Bubik Istvánt. Mi diákok minden hónapban közmunkával segítjük az intézetet. Gyakran tanárainkkal együtt dolgozunk. Az élet kérdései főleg hittan-, közösségi és osztályfőnöki órán merülnek fel. Vallási, erkölcsi kérdések mellett rendszeresen beszélgetünk a politikáról is. Néhány ember kivételével mindenki érdeklődik a jelenlegi helyzet iránt. Élénken figyeljük a különböző, újonnan létrejött szervezeteket, csoportosulásokat. Közülük talán a legnépszerűbb a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum, ezután következik a Kisgazdapárt és a Keresztény Demokrata Néppárt. A leggyakrabban olvasott politikai lapok, a Magyar Nemzet, a 168 óra, a Hitel és a Kis Újság; és természetesen olvassuk a katolikus lapokat és folyóiratokat. A hazafias nevelést az osztályfőnökök saját elképzeléseik szerint végzik. A hazafias nevelés lényegét az egyik atya így fogalmazta meg: „A hazáját az szereti igazán, aki teljesíti kötelezettségét”. Aggodalommal tölt el bennünket az országban végbemenő néhány fejlemény. Bár örülünk a kibontakozó többpártrendszernek, azemberi jogok fokozottabb figyelembevételének, de annak még jobban örülnénk, ha a hangzatos szavak és az agyonbeszélés mellett cselekedetek is állnának. Jó lenne, ha a folytonos változások helyett komoly és meggondolt változások történnének. Nehezen képzelhető el, hogy politikai kultúránkat a tiltakozások és a képviselői visszahívások merítik csak ki. Sajnálatos az is, hogy minden vonalon megindult a koncért való harc, és ez egyre leplezetlenebb és erkölcstelenebb formákat ölt. Ilyen helyzetben alig lehet valakiben megbízni. Nagyon súlyos a helyzet erkölcsi téren is. Erkölcstelen és ízléstelen kiadványok zúdulnak az ország lakóira és különösen minket fiatalokat vett célba ez a propaganda. Ma már korlátlan számban jelennek meg pornó-, illetve szexújságok és videókazetták, valamint a megbízhatatlanságukról hírhedtté vált bulvárlapok. Egyesek a kedvező lehetőségeket kihasználva az erőszakot hirdetik, és az erőszakra buzdítanak. Azok, akik mindezt a szabadság nevében teszik, felelőtlenségükben nem is gondolnak arra, hogy a magyar ifjúság körében mekkora romboló hatást váltanak ki ezzel. A magyar ifjúságnak nem szabadelfogadniaezt ahamis értékrend alapján álló propagandát. Az ország válaszút elé került, itt a lehetőség, hogy az elmúlt négy évtized minden torzulásával együtt levesse magáról a „szocialista önzést”, és így alkalom nyíljon arra, hogy a nyugati társadalom önzését is elkerülje. Nagy feladatok hárulnak a most felnövekvő nemzedékre: új Magyarországot kell építenünk. A katolikus ifjúság is építő munkása akar lenni a jövőnek. Nekünk kell átadnunk a társadalomnak a kereszténység kétezer éves, ám örökérvényű értékeit. Ha ez sikerül, egyike leszünk a leggazdagabb társadalmaknak. Vissza kell adni a hazafiságnak is eredeti értelmét, mert az igazi hazafiság nem abban áll, hogy ki tud megrázóbb szavakat mondani, hanem hogy ki képes a hasznos cselekvésre, arra, hogy áldozatokat hozzon hazájáért. Mindenkinek ott kell helytállnia, ahová a sors rendelte, és ott kell dolgoznia az ország boldogulásán. Ahhoz, hogy ezt a munkát el tudjuk végezni, meg kell találnunk egymás iránt a megértés hangját. Békét kell teremteni a szívekben, a családokban, az országban, és békét kell teremteni a körülöttünk élő testvémemzetekkel. Egy kárpátaljai misszionárius szavaival élve: régebben a korlátok szorongattak minket, most a korlátlan lehetőségek. Szükség van arra, hogy ezeket a lehetőségeket minél jobban kihasználjuk, és ezzel hazánk felvirágzásán fáradozzunk. Hogy majd együtt mondhassuk a spártai győzőkkel: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. PETHŐ TIBOR GYÖRGY Ilk oszt. ferences gimnazista
