Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
»n vagyunk könyvet. A larsaiin noha megkérdik, hogy tudok otthon tanulni, ha ennyien vagyunk? De hát a testvéreim is tanulnak... Borhála (11 éves, hatodikos): Én zenei pályára szeretnék menni, azt mondják, jól hegedülök. Én nem érzek megkülönböztetést, egyik barátnőmnek is hat testvére van... Máté (3 éves, édesanyja mutatja be): A család kedvence, vele mindenki foglalkozik, eleven, nagy fantáziáié. Sajnos, ha nem vigyázunk, el fogjuk őt kényeztetni... Önállóság Hogyan kezdték az életüket? Milyen anyagi körülmények közt születtek az első gyerekek?- Eleinte egy szobánk volt, társbérletben laktunk egy aranyos nénivel - mondja a családfő. - Ő később átadott még egy fél szobát, négy gyerekkel laktunk így. Akkor a néni meghalt és jött még két gyerek. A kis szoba volt az én dolgozószobám, a pianínóval, az egyik nagyszoba a kettőnké a feleségemmel és a mindenkori picivel, s ez volt a vendégfogadó is, a másik a gyerekeké. Évekig kerestünk nagyobb lakást, amíg végre megtaláltuk ezt a mostani négyszobásat, és cseréltünk.- A család élete gyakorlati tennivalókat is kíván, nem is keveset. Ebben mennyire van magára utalva az anya, illetve felosztja-e katonásan a teendőket?- Ahögy sorra jöttek a gyerekek, úgy éreztem, amennyi feladatot kap az ember, annyi erőt kap is hozzá, és mindent meg tudok csinálni - mondja az anya. - És volt egy elvem: a gyerekek azt érezzék, jó az, hogy sokan vagyunk, és ez ne váljon teherré. Most többnyire önállóan végzik a dolgukat, az íróasztalát mindenki rendben tartja, csak a mosogatást kell beosztani. Abban naposrendszer van. A vásárlásban segítenek, ha azt mondom, hogy vigye már le valaki a szemetet, mindig akad, aki valakinek érzi magát...- Mint alkotó embernek, még kellett-e alkudnia a családja miatt - kérdem újból az apát.- Nekem természetemből fakadt, hogy ha konkrét megrendelést kaptam, ami egyébként nem járt erkölcsi megalkuvással, csak mondjuk rutinmunka volt, annak nem tudtam ellenállni, és aláírtam a szerződést. De ezt nem a család növekvő létszáma hozta így. Van olyan ember, akiben becsvágy él, neki operát kell írni mindenáron, más pedig a kisebb feladatoknak is eleget tesz. Ha megalkudtam, azt nem írhatom a család számlájára...- Lehet-e a mai korban igényesen nevelni hét gyereket? - kérdem az anyát.- Lehet. És hinni is kell benne. Elsősorban a békesség, a nyugalom, a szeretet megteremtése a fontos, az, hogy szeressenek itthon lenni...- És szeretnek?- Remélem. A másik dolog: kicsi kortól igyekszem következetesen rendszeretetre, tisztességre nevelni őket, rávezetni arra, hogy fontos a tanulás, az érdeklődés... A nyugodt munkához mindenkinek megvan a maga kis szobasarka, a saját élettere.- Vallásosnak nevelték gyermekeiket?- Igen.- És egyforma bennük a hit iránti igény, vagy változó?- Változó. Egyikük érdeklődését inkább a világi dolgok kötik le, másikuk komolyabban átérzi a hitet. Igyekszünk őket befolyásolni, de nem gyakorolunk preszsziót.- És végül egy kérdés a muzsikushoz: okoz-e Önnek hiányérzetet, hogy egyik gyerek sem választotta a zenei hivatást?- Borbála a reménység - mondja az apa. - Éppen ma jutott be a budapesti zeneiskolák versenyén az országos döntőbe. De édesapámnál is, a tizenegyből csak egy gyerek lett muzsikus. Pedig mindenkit taníttattak. Bottal nem lehet zenészt csinálni, és nem is szabad. Nálunk is minden gyerek elkezdett valamilyen hangszert, és sok örömünk van abban, hogy együtt énekelünk. Karácsonykor és más alkalommal is. Ez is egy plusz, ami a nagycsalád öröme... SIKLÓS LÁSZLÓ FOTÓ: TAMASKA GYULA HARANG 21
