Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
Gondolatok 1989 karácsonyáról G. Márton (82 éves nyugdíjas): Úgy érzem, tisztább lett a politika égboltja 1988 karácsonya óta. Nagy reménnyel vágyakozok egy szebb, keresztényibb Magyar hazára. Személyes életem? Hál’ Istennek egészséges vagyok, de közelebb a 82-höz, mint a 81-hez. Mit mondjak még? H. Lajos és felesége (30 körüli, 3 gyerekes házaspár): Férj: Csupa közhely jut eszembe. Nyugalomra, békességre, egészségre vágyom. Arra, hogy sikerüljön az ünnepi halászlé: nyerjünk a Bongón. Szomorú, de ez az egyetlen esélyünk egy emberibb élethez szükséges pénz megszerzésére! Feleség: Jöjjön el az az idő, mikor nem kell gyerekeim minden kérésére azt mondani: NEM! B. László (17 éves segédmunkás): Karácsonyról a töltött káposzta jut eszembe. Aztán az, hogy mióta az eszemet tudom, mi díszítjük két öcsémmel a fát. Délutánfele osztjuk ki az ajándékokat. Nagyon szeretnék egy új farmert és sok fehér zoknit kapni (imádom a fehér zoknikat). Aztán még jó lenne annyi pénz, hogy megszerezhessem a jogosítványt. Az autókat is imádom! S.-né Ágnes (2 gyerekes vegyészmérnöknő): Családom számára a karácsony a legmcghittebb ünnep. Ilyenkor újra és újra átérezzük: összetartozunk, szeretjük egymást kisebb-nagyobb összezördülésünk ellenére is. A gyertyák fényénél énekelve, imádkozva köszönjük meg Istennek az elmúlt év minden örömét, bánatát. A gyerekek az ajándékoknak örülnek, mi pedig az ő boldogságuknak. B. Anna és Péter (testvérpár: általános iskolások): Péter: Nagyon szeretnék sok havat. A kicsit utálom, mert nem lehet belevetődni. És jó lenne egészségesnek lenni, mert például tavaly az egész téli szünetben betegek voltunk. Ha mindenáron betegnek kell lenni, inkább az iskolaidőt választanám, de igazán nem ragaszkodom hozzá! Anna: Nálunk karácsony előtt adventi koszorú is szokott lenni gyertyákkal. Mindig versenyezünk, hogy ki fújja el, de a Petya néha csal. Az igazat megvallva, néha én is! B. Péter (40 éves ablaktisztító): Nem várom, de tudom hogy úgy lesz: karácsony hónapjában feleségem megbolondul. Takarít, vásárol, süt, főz és számomra teljesen megszűnik. Ebben az ünnepben nekem az a legszebb, hogy egyszer vége van! P. Sándor (35 éves tanító): Felejtsünk el (ha csak egy kis időre is) mindent, ami rossz. Gondolkozzunk el azon, hogy egyszer régen ezen a napon született közénk az Isten Fia. Vajon Ő mit vár tőlünk 1989 karácsonyán? B. PETŐFI ÁGNES Karácsony Jézuska eljön minden évben. Örökzöld fenyőfákat állít a szobákba, s feldíszíti azokat: apró csöngettyűt, szaloncukrokat, csillogó díszeket, gyertyákat helyez rájuk gondosan. A kicsinyek nagyon várják Őt. Már jó előre számolják, hogy mennyit kell még aludniuk addig a titokzatos éjig. Minél kevesebb nap van hátra, annál nagyobb izgalommal találgatják: vajon mit rejtenek majd a csomagok a karácsonyfa alatt? A kis Ádám is az ünnepi készülődés nyugtalanságában él. Rendbe tesz maga körül mindent, s akár a többiek, ő is csodaszép játékokról álmodik: elképzeli a kisvasutak amint a szoba puha szőnyegén robog, a vadnyugat apró hőseit, akik műanyag paripán vágtatnak mini faházaik felé: ábrándjai közt most játékautók és pici harckocsik élnek. És eljött a várva várt pillanat! Jézuska óvatosan csönget a harangocskával, s a gyereksereg a csillagruhába öltözött karácsonyfa elé siet. A kis Ádámnak virul az arca, miközben a többiekkel énekli: ..Mennyből az angyal eljött hozzátok ...” Aztán együtt a fához mennek, s ki-ki megkapja nevére címzett ajándékát. Ádám két csomagnak is örülhet. Leül a szőnyegre, s az egyiket tenyerei közé szorítja. Megemeli, majd lerakja. Bontogatni kezdi rövid ujjaival. Nagy ajándék lehet ez, talán most megkapja azt, amit álmában látott ... mégsem; csak egy üres doboz - szülei nagy kapkodásukban elfelejtették beletenni a gyermeküknek szánt édességet. A kisfiú csak nézi a dobozt, s mintha az játék lenne, mosolyog hozzá. Aztán két kezébe fogja a másik csomagot, s ugyanúgy tesz, mint az előbb. Egy mesekönyvet, s egy tábla tejcsokoládét rejtett a papír. Ezt az ajándékot a gyermekotthoni nevelőktől kapja. A kis Ádám még mindig mosolyog. Belelapoz a könyvbe, harap egyet a csokiból, majd odahajol a dobozhoz - az aljára teszi őket. Ül doboza mögött, két kezével fogja azt, s egy kicsit még elnézegeti a felöltöztetett élő fát. PÉNZES ZOLTÁN HARANG 59
