Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
KARÁCSONY Jézus születése, egy új kor, a krisztusi béke és szeretet világának eljövetele, a születés misztériuma, a béke és a szeretet általános emberi vágya, a családi együttlét meghittsége évszázadok óta egyik legfontosabb témája a művészeteknek. Költők, zeneszerzők, festők szentelték művek sorát a karácsonynak - koronként fogalmazták, értelmezték újra. Összeállításunkban kortárs képzőművészetünk reprezentánsai vallanak szavakkal és művekkel az ünnephez fűződő élményeikről. (Molnár-C. Pálra, az 1981-ben elhunyt mesterre lányával, Évával emlékezünk.) Színes reprodukcióink a 40-41. oldalon BÉR RUDOLF Angyali üdvözlet „Falusi tájkép - a fantázia műve, utalva a biblikus témára. Az európai hagyományok, a kereszténység, a bibliai mondakör napjainkban éppen úgy alapjául szolgál a képzőművészetnek, mint régen. Örökérvényűek a témák, megfogalmazódtak korábban és újrafogalmazódnak ma is, mert ezek az ősi emberi dolgok - mint az általános emberi érzések, mély filozófiai gondolatok kifejezői -, halhatatlanok. Számomra a mai napig izgalmas kérdés és téma a születés és az elmúlás megfejthetetlen titka. Ezek gyermekkorom óta foglalkoztatnak. A tudományban megismertem számtalan újnak a születését, de továbbra is nyitott kérdés maradt számomra az emberi lét. E megfejthetetlen titok hatása alatt alkottam több biblikus témájú művet, többek között az itt látható Angyali üdvözlet címűt is. E mű befejezése után nem sokkal halt meg feleségem és gyermekem tragikusan, értelmetlenül. S talán többet sejtet az utólagos meditációnál az, hogy e művemen is érezhető az új megszületéséről hírt hozó angyalban az előre nem látható dráma.” FÁBIÁN GYÖNGYVÉR Születés „Sok bibliai témájú képet festettem. Számomra a Biblia nem a kereszténység szent könyve, inkább sok évezredes emberi viselkedéstan. Mindig, minden ember számára adott, illetve választható minta, „illemkódex”. Úgy érzem, bibliai tárgyú képeimmel a napi problémákra, aktualitásokra, örök emberi történésekre keresek megfeleléseket, s ezeket próbálom a magam képi nyelvén — sikerrel vagy sikertelenül - megfogalmazni, majd a nézőkben megértőkre találni. Képem címe: Születés. Mivel nő vagyok, s anya, nem tudok elvonatkoztatottan gondolkodni erről a témáról. Számomra a gyermek születése hatalmas várakozás, s a csoda akkor történik, amikor ebből valóság lesz, az ember meghallja gyereke hangját, meglátja valós lényét, megérinti puha-finom testét. Ez a kicsi emberke egy új világ, még minden lehetőség benne, előtte van. Nem hiszem, hogy van anya, aki gyereke születésekor ne telne el szeretettel, csodavárással mindenki és minden iránt. S ez a csodavárás, ez a tapintható szeretet a kisded születésével számomra a karácsonyt is jelenti. A karácsonyt, amely több szimbólumnál, s amikor - hiszem és remélem - mindenki megpróbál nemcsak szeretetet kapni, de adni is.” SZURCSIK JÁNOS Betlehemesek „A karácsony? Nem lehet gyermekkorom karácsonyait elfelejteni. Az ünnepeket meg kell élni. Vallásos környezetben nőttem fel Hercegszántón, szüleim istenhívők voltak. A karácsony nemcsak az évben, de az életben is az egyetlen olyan ünnep, amely melegséggel tölti cl lelkünket. A család, a béke, a szeretet szimbóluma. Sosem felejtem el a betlehemezést, magam is jártam a tanyákat. Ez az élő gyermekkori élményem inspirálta a Betlehemeseket. Sikerült ezt a szép hagyományt még a gyerekeimmel is megismertetni, s talán ennek a meghitt ünnepnek a varázsát is átörökíteni rájuk. A karácsony volt a legmeghittebb ünnep nálunk. Emlékszem, milyen sejtelmes volt, ahogyan apám az ablakon beszűrődő fénynél felállította a karácsonyfát. Mintha az angyal kezét láttuk volna. Este aztán jöttek hozzánk a szomszédok, vagy mi mentünk át, a felnőttek beszélgettek, a gyerekek pedig a meleg kemencéhez bújva éjfélig hancúrozhattak. Aztán lóhúzta szánnal mentünk az éjféli misére. A karácsonyi dallamok még ma is a fülembe csengenek. Kisebb rajzokon, grafikákon többször foglalkoztam már ezzel a témával, de szeretném gyermekkoromnak e csodás, melegséget sugárzó karácsonyait újra és újra megfogalmazni, az emlékeimet képpé nemesíteni.” HARANG 39
