Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

Tavasszal - április 28-tól május 1-jéig - a legrégibb magyar város, Pécs tárta ki karjait a „bizalom za­rándokai”, az európai fiatalok felé. A pécsi vendéglátó családok szá­mára éppen úgy, mint Európa kü­lönböző országaiból idesereglett húszezer fiatal lelkében hosszú időre elmoshatatlan nyomot ha­gyott ez a találkozó. A hazai sajtó- az éppen akkoriban kibontakozó politikai frontok feszültségében - a Taizéi Szeretetközösség által egy magyar városba összehívott ifjú­sági találkozóban a különböző né­pek, nyelvek, kultúrák és történel­mek olyan testvéri egymásra talá­lását pillantotta meg, amire szíve mélyén minden ember vágyakozik, nemcsak az európai kontinensen, hanem szerte a világban: így kel­lene élnünk, hogy végre otthonunk és családi fészkünk legyen a Föld! „A találkozás rokoni élményé­ben részesülhetett ezekben a na­pokban a városi buszjárat sofőrje és a parkolóőr, a bolti eladó és a forgalomirányító rendőr is. Lehe­tetlen volt nem észrevenni ezt a rengeteg - az ország minden tájá­ról és Európa legkülönbözőbb or­szágából érkezett - hátizsákos fia­talt. Könnyű volt kontaktust terem­teni velük valamilyen - bármily törve beszélt - nyelven vagy a leg­közérthetőbb emberi gesztus révén”- olvashattuk egy beszámolóban. Európa keleti felében először Ljubljanában, Szlovénia fővárosá­ban kezdte a Taizéi Szeretetközös­ség lebontani a különböző ambí­ciókból és ellenszenvekből épült bizalmatlanság falait. Ott a hatóság és az akkori politika merevsége miatt csak négyezer fiatal találha­tott egymásra. Pécsett már - a taizéi testvéreken kívül - Nyu­gatról mintegy kétezer, Keletről pedig ezer-ezer keletnémet, cseh­szlovák, jugoszláv és háromezer lengyel ölelkezhetett, szorított ke­zet. és véshette szívébe a vendég­látó pécsi püspök szavait: „Ne kös­sön bennünket az anyag, a gazda­ság. az. érvényesülés vagy a politi­ka. Imádkozzunk azért, hogy minél több jóság és jótett ragyogja be az életünket. Minden lelki újrakezdés feltétele, hogy saját önzésünket és mások rovására történő érvényesü­lésünket eltemessük. Nyitottak akarunk lenni, a keresztények egy­ségét keressük elsősorban, de min­den ember és a családok egységét is, a fiatalok összefogását...” A bizalom zarándokútján most a lengyelországi Wroclawba hívja Európa fiataljait a Taizéi Szeretet­közösség: a december 28. és január 2. közötti napokra. Wroclawban és környékén is családok, egyházközségek és kü­lönböző keresztény közösségek fogadják a résztvevőket. Regge­lente a vendégek együtt imádkoz­nak a házigazda közösséggel, majd a helyi egyházi élet elkötelezett embereivel találkoznak. Minden nap két alkalommal lesz közös ima és elmélkedés a városközpont na­gyobb templomaiban, délutánon­ként pedig előadásokon, esz­mecseréken vitatják meg a fiatalok a harmadik ezredév küszöbén je­lentkező közös kérdéseket. Min­denekelőtt azokat, amelyek az „európai közös ház” otthonos be­­rendeszkedését érintik. Elsősorban 17-30 év közöttieket várnak a találkozóra. A 15—16 éve­sek csak csoportokba szerveződve vehetnek részt a találkozón, 20 évesnél idősebb vezető kíséretével. A részvételi díj hat USA dollár­nak megfelelő zloty, aminek fejé­ben szerény napi étkezést és a helyi közlekedésre jogosító bérletjegye­ket kapnak a résztvevők. A jelentkezési idő ugyan novem­ber 24-én már lejárt, de ha valaki az utolsó napokban gondolná meg magát, a plébániák és egyházkö­zösségek segítségével esetleg még csatlakozhatnak a magyar zarán­dokokhoz. A helyi szervezők szá­mítanak a jelentkezetteken kívül érkezőkre is. de ki-ki csak saját fe­lelősségére indulhat útnak, mivel a „léts/ámfelettiek” elhelyezési le­hetősége korlátozott. 22 HARANÜ

Next

/
Thumbnails
Contents