XXXV.9.b / 11. MSZMP IV. Kerületi Bizottsága. 1957.02.16. Feljegyzés az újpesti "ellenforradalmi" eseményekről

m

Felszólalások hangzottak el. Annus Miklós elvtárs felszólalásában öngyilkosságnak nevezte a sztrájkot és ellenezte annak megszavazását. Mások, sokan támogatták azt. Amikor Ambrus elvtárs felszólalt, beszéde közben a tömeg benyomult a terembe és először közbekiáltásokkal zavarták a felszólalást, majd elkezdték énekelni a himnuszt, melyet az ellenforradalmárok nem egyszer használtak fel céljaik elérésére. Itt is sikerült, a beszédet abba kellett hagyni. A himnusz után a Munkástanács úgy tüntetve fel a dolgot, mintha a deklasszált elemekből és még rosszabbakból álló "dolgozók" /hiszen a becsületes dolgozók az üzemrészekben, munkahelyükön voltak/ kívánságára tennék, elhatározták, hogy elmennek az üzemrészekbe és ott megszavaztatják a dolgozókat. Az általuk megszervezett elemekből álló tömeg egy része, akiknek ez előre kiosztott feladata volt, velük ment, hogy az üzemrészben hangoskodásukkal a becsületes dolgozók megfenyegetésével, megfélemlitésével biztositsák, hogy azok ne szavazzanak és igy ők megszavazzák a sztrájkot. A terembe betódult tömeg egy része pedig ottmaradt, körülvette Ambrus elvtársat és provokációs kérdéseivel zaklatta őt. Egyikük, nyakkendőjét megfogva kezdre rángatni, kiabálva, hogy "vegye le ezt a vörös rongyot, különben ezzel fojtják meg'.'

A többiek lökdösésére lépett csalt hátrább. Ezek az emberek is tudták azt, hogy december 8-án már nem tehetik meg azt, amit október 30-án megtettek. A bőrüket pedig nem szeretik kockáztatni, gyávább alt ők annál.

Közben az ujitó helyiség előtti térségen, az udvaron hasonló jelenetek játszódtak le. A kintrekedtek körülvették a

szovjet tiszt elvtársat és provokációs kérdéseket adtak fel neki.

I üfiíwLAÖOS LEVÉUÁft- 74 ^6