XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.02.12-1957.11.21. "Ellenforradalmi" események a kerületi üzemekben az eltávolítottak és ellenséges elemek névsorával
/ Mielőtt kitört volna a forradalom a kiképző felelős hadnagyomtól telefonon azt az utasítást toptam: - Kellemes elvtárs Ön kommunista, a fegyvereket és a lőszert Önre bizom, nagyon vigyázzon rá. Senkinek ki nem adni se nmit ! .. . Ez szeeet ütött a fejembe, mi készülhet itt ? - Hát megtudtam rövidesen. Nem vagyok szivbajos gyerek* Behoztam a gyárba, ezekkel a fegyverekkel alakítottuk meg az üzemi őrséget, a kommunistákkal*- Később rendes katonai tűzfegyvereket kaptunk, ügy, hogy a talonba kerültek. Ezekkel a kispuskákkal a forradalmárok nem lőttek. AhotJ a politikai dolgok változtak, úgy lehe t.me g állapítani, hogy ki is tulajdonképpen kommunista ebben az üzemben. Ha az akkori vezetőink egy kicsit is a sarkukra álltak volna, ezekeb a fegyvereket nem lett volna szabad a kezükből kiengedni. Egész másképpen alakult volna ki a helyzete a Gázgyári kommunistáknak. Az eredmény mi lett? Megalakult a munkástanács - felütötték fejüket a szocik. Egymás után váltották le a kommunistákat a vezető helyekrul, s azt az üldözést még az egyszerű dolgozók is átvették. Az igazgató mint rág i moz almi ember /ezek ellen nem tudott vagy.. ........./ É n megértem az ő helyzetét, hogy hozzászokott a jóhoz es feltette a helyét. Ha ő régi mozgalminak tartotta magát, miért nem adta csak egy kis jelét is annak, hogy velünk van. Egész más vágányra terelhette volna a reánk zuduló gyűlöletet* Nálam az üzemben mindjárt az volt az első, hogy nekünk ugrottak. Káderek vagyunk, megszűnt a párt, miért vagyunk még itten. Ezt a rohamot en mind kifogtam és mind addig a kam&a kezembe fogom tartani az irányítást, amig engem is utói nem ér a végzet..*, leváltás. Salnos. hogy ez bekövetkezett, de pártszempontból ez volt az igazi káderozás. Itt aztán kimutatták egyes nagyszájú párttagok, hogy ki mire használta fel a piros könyv védelmét. Én nem félek mint az igazgató, pedig ötöd magamraal vagyok. Megkezdtük a szervezést, mikor már többen voltunk, be lett jelentve a tanácsnak, hogy létezünk. Mint a méhek, úgy föl ajzottak, akiket megzavarnak. Hamar bire terjedt a gyárban. Amerre mentem, mindenhol azt kérdeztek - igaz az, hogy én / meg említették nevemet/ szervezem a pártot. Miért ne9 mondtam, csak néztek rám. Megtudták az üzemben az emberek, hogy nőm félek eS kicsit abba maradt a operálás, Eszre vettem a mi tanács tagunkban*azt^ hogy mikor tanács üléseztek, mindig utánna támadtak, Valami jó piszok klikk lehet odafent! Foízv kormányunk minden nemű intézkedései állandóan tért hódítanak, ebben ^Ságban úgy változna* m 8 az embere*. De én reeen vagyok 1 Jönnek már hozzám beszélgetnek, tudom, hogy miért félne*. Megmondtam én már akkor nekik a magamét, mikor a káderlapokat osztották Lstek mint a hiénák, mikor leültem az Íróasztalomhoz es szetnyitottam a dobiét. Mindjárt meglátták a fényképet, s hajoltak volna főiem, ^ogy rai is van abba beleírva. Ok ahogy megkaptak, de nem olyan terjedelmedet, *A i /I . J Forradalom alatti élményem az üzjeriben.
