XXXV.28.b.1957 / 7. MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Bizottsága. 1956.10.30. - 1957.06.14. A csepeli központi és gyáregységek munkástanácsainak iratai

r ' - ------------------------­• i f V- 2 V ; ' , Í Az első 48 órás sztrájk alkalmával, amit a nagybudapesti munkás- tanács gyűlésének betiltása alkalmával indítottét meg, személye­sen fogalmaztam meg a felhívást a Csepeli Vas és Fémmüvek dolgo­zói nevében, amely elutasítja a sztrájkot és ez a felhívás meg­jelent a "Népszabadság” és a "Népakarat" Számaiban. v A nagybudapesti munkástanács feloszlatása előtti szombaton a csepeli központi munkástanácsban a leghatározottabban klá Utam a sztrájk ellen, ^yébként a csepeli közp. munkástanácsban ta­núsított magatartásomról tanúskodhat Arányi György, a Szovjet- unlóban végzett csőgyári mérnök, aki a szovjet katonai megfi­gyelők tolmácsa volt a tanácsüléseken. Amikor a nagybudapesti munkástanács feloszlatása után Csepelen a félrevezetett munkások mégis sztrájkolni kezdtek, a sztrájk első napján én fogalmaztam a csepeli hangos beraöndó számára a felhívást a munkásokhoz a sztrájk azonnali megszüntetésére, amely felhívás tartalmazta a sztrájkra uszítókkal szemben a leg- erelyesebb fellépést Is. A sztrájkot megelőző napon az Acélmű Igazgatóság** Martin dolgozók jöttek fel hozzám, megkérdezték • bejöjjenek-e dolgozni, többek között Szabó Károly öntődarus, a leghatározottabban kijelentettem nekik, hogy be kell jönni dol­gozni. A január 11-1 provokatív akció alkalmával személyes fellépésemmel raegaisadalyoztam, hogy az Aoélmü dolgozói résztvegyenek a provo­katívban, amit a sajtó és rádió Is nyilvánosságra hozott. Tehat ha XI. 17—e előtti egy—két napon a harci események után a további események még meg is tévesztettek, de semmilyen aktív módon nem befolyásoltam a dolgozókat XI.4-e után a sztrájkra, ezzel szemben XI. 17-től a legaktívabban és leghatározottabban - es úgy érzem igen eredményesen - hozzájárultam a munka megkezdé­séhez, elsőnek a csepeli üzemek között és a további időszakban is a rend helyreállítása és a kibontakozás érdekében a lehető legpozitivabban dolgoztam. ^ Az indokolás a továbbiakban azt Írja: "Az Acélmű területén bizottságokat szervezett, amely bizottságok feladata volt a kommunista vezetők azonnali hatályú elbocsájtása, a kommunista- vezetők kipellengérézése a dolgozók előtt és a személyzeti káder­anyagok kiosztása a dolgozók között, hogy a személyi ellentét a munkavállalók között minél jobban kiéleződjék." Szzel szemben az igazság az, hogy már X. 23. és XI. 4 között minden befolyásomat latbavetettem, hogy kommunista volta miatt senkit bántódás ne érjen. Tanúm erre Lengyel József a Martinmü üzemvezetője, aki XI.4-e előtt kijelentette előttem, hogy ő kommunista volt és az is marad és ezért egyesek leváltását kö­vetelik, mi az én álláspontom. A leghatározottabban kijelen­tettem. hogy ez nem lehet ok leváltásra és nem is engedtem le­váltani. Amikor a munkástanács Horváth János igazgató leváltását követelte, a munkástanács és annak elnöksége előtt - Horváth igazgató jelenlétében - kijelentettem, hogy megfelelő igazgató­nak tartom. Személyes fellépésemnek köszönhető, hogy az Acélműben egyetlen munkavállalónak sém mondtak fel a hivatalos racionali­zálásig, amit szabályszerűen bonyolítottunk le és a miniszteri biztos is teljesen szabályszerűnek minősített. Személyzeti káderanyagok kiosztásában semmiféle részem nem volt. ./. a o *___________________________________ i

Next

/
Thumbnails
Contents