XXXV.24.b.1957 / 6. MSZMP XIX. Kerületi Bizottsága. 1957.01.11. - 1957.10.18. "Ellenforradalmi eseményekkel", munkástanáccsal, forradalmi bizottsággal kapcsolatos iratok, röplapok
Szabadságunk hajnala • A mi nagyszerű, gyönyörű magyar tör- világ felfigyelt rá ás az erkölcsi elisme- polgárai. Egyetemi és munkásiljak. Paraszténelmiinkben többször fordul elő, hogy rést kényszeritette i i. valljuk be nemcsak tok, munkások, katonák, bányászok, nők hasonlatosságot, azonos motívumokat talá- külföld, de sok honpolgárunk körében és férfiak, de drága gyermekeink is, mert lünk nemzeti sorsfordulatot jelentő olyan is eltemetettnek hitt iuag> arságunk haza- megérezték, hogy ez a hatalmas vihari eseményeink között, melyek az emberiség fiassága előtt. mely óriási károkat és mindig fájdalmas közös történelemkönyvében is méltán 1944-ben a nemzetet erkölcsi és hatal- veszteségeket hoz, melyért a legértákekerültek dicső oldalakra. más történelmi károka' okozó szakadékba sebből, a magyar vérből kell áldozatot Gondoljunk vissza a magyar lázadásokra, sodorták. A magyarság megdöbbentem hoznunk, meghozza a maga gyümölcsét, forradalmakra, nemzeti megmozdulásokra, lélekzetelállva, újra idegen hatalom presz- bár nagy árat kell érte fizetni. A tomboló melyek mind megmutatták a világnak, sziójának következtében, tehetetlenül volt orkán elcsitult. A felhők, az iszonyú hogy a magyar nem szolganép, hanem kénytelen végignézni a haza katasztrófáját. sötét felhők, melyek 12 évig borítottak szabadságra, függetlenségre, önálló nem- De 1956 október 2^-a megengedi azt a hazánk egét oszladozni kezdenek. Eló'törzeti létre hivatott történelmi tényezőerő. pusztán elvi jelentőségű véleményt, hogy nek a Szabadság sugarai, uj, egészséges Igen különböző módon, szinte minden amennyiben a germán hatalom kerül ki áramlatokkal, az annyira megszentségteidőben sajátosan, többször öntudatlan, de győztesként a második világháborúból, lenített szent szónak, a demokrácia és egészséges megérzéssel választotta ki esz- annak egyik szomorú Jtövetkezményekép- szocializmus megvalósításának ígéretével, közeit, a sajnos oly sokszor előadódott pen — a Gauleiterek által vezetett Ma- A nemzet szimbóluma ismét a régi, a fájdalmas korszakokban, hogy megmarad- gyarország — gyarmati tartománnyá süly- piros-fehér-zöld trikolór. Benne a Kossuth jón, s hogy beigazolja nemzeti létének lyedt volna. Emlékezzünk a Völkischer címerbe foglalt kettős-kereszt, melynek •^jogosságát Európa népeinek családjában. Beobachter cikkeire lés az illegalitásban nemcsupán vallási jellege, de a nemzet H^ia kellett a 250 esztendős passzív rezisz- dolgozó Bajcsy-Zsilinszky szürke könyvé- minden polgárának — aki velünk volt ^iteuciában generációkon keresztül őrizte ben az erre vonatkozó utalásokra. Akkor és van adja a szimbólumot, hogy a magyar és adta át nemzedékről-nemzedékre, hamu is eljött volna az óra, amikor vagy élet- haza tagjának lenni, az ezer év alatt — alatt szunnyadó parázs módjára a fáklya vagy a halál felkiáltással a nemzet letöri nagyon sokszor jelentette a kettős-kereszt meggyújtásához elengedhetetlenül szüksé- bilincseit. súlyának viselését. Az utóbbi években is ges pici szikrát. S ez a szikra, amely a 1944 után jöttek az évek, de milyen erre a kettős-keresztre akarták a nemzetet magyart, a magyarságot jelentette, soha évek ! A keserű esztendők, a szolgaság kifeszítem. Emlékezzünk a friss forranem aludt ki — hála Istennek. Nem azt jármát újra nyakunkba kényszerítő idő. dalmi harcokra ! Lélekben, tudom, legakarom ezzel mondani, hogy a világ lég- szak, a kirakatpolitika hazug korszaka, többen együtt voltunk. Emlékezzünk a értékesebb nemzete vagyunk, és öntöm- a modern bresciai hullák, az arcpiritó barikádokra, ahol a lehetetlen túlerővel jénezéssel vonjak dicsfényt őseink és ma- szónoklatok, a minist teljesen agyalá- szemben, sokszor csak egy benzines-üveg r" gUnk köré. Nem. Inkább szerény hangon, gyultnak néző kinyílik ozások, a melye- a kézben, s szemben a félelmetes harcmint ahogy 1848-ban Széchenyi István, két mind a mi nevünkben, kéretlenül kocsi, a tankcsaták mindenre elszánt, hőa legnagyobb magyar jelentette ki: „Egy ontottak a civilizált technika minden, söket kívánó, lőporral teli, émelygést nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. „Bár nem erre szánt vívmányán. kiváltó poklára. A kézitusák és észbontó a mai XX. századbeli miliőben túl sze- Ennek a szörnyű 12 esztendőnek is halálhörgések rettenetes óráira, amikor rénynek látszik Széchenyinek ez a nem- megvoltak a maga gyáva, meghunyász- ártatlan gyermekeink számára kenyérért zeti öntudatra ébresztése. Ugyanis kije- kodó, idegeneket kiszolgáló, hiéna jellem- sorbanálló, fegyvertelen magyar anyákba ^^lentésének történelmi háttere volt a hosz- mel felruházott olyan elvetemült alakjai, belelőttek, s utána csak sűrű, feketén H^szú, rendkívül nyomasztó, bresciai amilyeneket minden nemzetben megta- bordó vértocsa jelezte a halál diadaláthiénák vérengző korszakának és a kegyet- lálhatunk a zavaros években. Ezt soha, soha nem fogjuk elfelejteni len — raffinált Habsburg — maffiák idő. A nép, amelyet igyekeztek minden áron de az utókor sem 1 Az elveszettnek hitt A szakának elmúlt évtized-sorozata, amikor a munkás-paraszt — a mindig utoljára magyar ifjúság, élükön az egyetemistáka jogosulatlan nemzeti kisebbrendűségi értelmiség megkülönböztetéssel erőszakol- kai, a magyar katona, a munkás, a Nép érzés felszámolása megkívánta — amelyet tan szétválasztani, tűrte némán, csöndben, emelte fel a Szabadság zászlaját 1 egyesek igyekeztek terjeszteni is. Népünk mert megfélemlittek 12 év alatt minden Ezt a szabadságot most megígérték. De nemcsak összeesküvéseket, nemcsak bőr. nap eldördülő kivégzőosztagok sortüze, a harcot ugyanolyan elszántan folytatjuk, tönbiintetéseket és kivégzéseket tudott a zsúfolásig — legnagyobb részt ártatla- most már békés eszközökkel mindaddig, szó nélkül, befelé könnyezve, de ugyan- nokkal — teli börtönök ajtócsapása, a amig a demokrácia eszméi nem öltenek akkor fogcsikorgatva és ökölbeszorított beépített spiclirendszer, a betevő falatot teljes valóságot magyar viszonyainknak kézzel eltűrni sokszor, óh nagyon sok- is alig biztositó darab kenyér elvesztésé- megfelelően — híven elesett bajtársainkszor és mily sokáig eltűrni, hanem tudott nek lehetősége. Sötét korszak, nagyon nak tett eskünkhöz. nagy emberi eszméket megvalósítani, a sötét korszak volt ez.^ Feltűnő, hogy a Szabadságra tett igéhősök hadosztályai mellett .tudósok, mű- Aztán, ahogy teltek az évek, a gomolygó rétről beszélek ? Lehet, de engedjék meg vészek, kutatók és sportolók seregeit felhők egyre feketébbek, egyre sűrűbbek politikusaink, hogy az általános véleményt adni a világnak. lettek ! tükrözzem, a fentartás és bizonyosfokú A magyar föld szülöttei, a magyar ifjú- 1956. október 23-án a nemzeti szikra kétkedés jogos a nép részéről. Az elmúlt ság, s a magyar munkáskéz külföldön kipattant. Ugyanabban a pillanatban az időszak vezetőinek átkos öröksége ez a mindig elismerést szerzett. összetorlódott felhőből villám csapott ki* szkepticizmus. Rengeteget Ígértek már S az a szikra, amelyet az előbb cmli- s a két tűz, lángolva, dübörögve, magyar nekünk. Igaz, voltak szocialista vivmá. ^ tettem, 1956 október 23-án ismét lángra vérbe mártott tollal írta fel a menyboltra nyok, melyeket megvalósítottak s ame^^lobbantotta a fáklyát, s ennek a fáklyá- cikkázó betűkből a régi jelszót: „Talpra lyeket meg is kell tartanunk, de a legnak a lángja, melynek olaja a szent ma- magyar." lényegesebbet, a nekünk legdrágábbat, a gyár vér volt, felcsapott az égig ! Az egész Egy emberként fogtak össze a haza Szabadságot, csak hazudták ! , ' * f unt ^3
