XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
% Egy sor ilyen beszélgetés volt, ami nagyon hatott ránk. Telefonáltak, hogy nincs tej, nem tudnak enni adni a gyerkeknek. A vége mindig az volt, hogy hagyjuk abba a lövöldözést. Hajesz Ida: Segítettünk, ahogy tudtunk. Rádióval üzentünk vidékre, értesítést küldtünk, hogy a hozzátartozók hogy vannak. Elhalmoztak bennünket ilyen kérésekkel. Nem tudtunk dolgozni emiatt. A Rádió már nem vállalta a közvetítést. Állandóan szóltak a telefonok, elv társak hívtak és figyelmeztettek, hogy itt vagy ott szervezkednek az ellenforradalmárok. Meg kellene mutatni azt is, hogyan bántunk mi a foglyokkal. Egy súlyosan sebesült embert, aki a mi kapunk előtt ért a golyó, a mi elvtársaink vittek be a kórházba. A Költői Annak kórház orvo sai nem voltak hajlandók első segítséget nyújtani. Egyedül egy Dimitrov nevű bolgár származású orvos jött el hozzánk, első segélyt nyújtott a megsérült embernek és beszállította a kórházba. Ezután megkértük Dimitrovot, maradjon nálunk. Mi már láttuk, hogy szükségünk lehet orvosra. Dimitrov vállalkozott arra, hogy első segélyhelyet rendez be a B? EB épületében. 3o-ig velünk is maradt. Egy pártonkivüli ember volt a ’soífőr. Eleinte arra gondoltunk, helyes-e az épületbe engedni, de más nem akadt, aki vállalta volna a sebesültek szállítását. Próbáltuk elkülöníteni, de az orvosnak szüksége volt rá. Velünk volt addig, amig Dimitrov. Érdekes, hogy elvtársaknak voltak illúzióik arról, hogy a pártház menedék. Talán ezért is voltak olyan sokan benn. Pl. Vadász Prigyes kérte, hogy feleségét és gyermekeit odavihesse. A józanabbik része az elvtársaknak azt tanácsolta neki, hogy ne vigye oda a családját . Eleinte a pártházban szigorú őrséget tartottunk. Csak Kelemen elvtárs vagy én adhattunk engedélyt a belépésre. Később már ezt sem tudtuk betartani.
