XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
XK\ - ' K’H(j I Ó.O'-)1 T 2* n Q 8. december 9. ,LV MSZMP.Budapesti Bizottsága Juhász elvtársnak.________ K edves Juhász elvtárs! Elnézésed isérem, hogy a Budapesti Pártbizottsági ülés alkalmával történt megállapodásunkat késve teljesítem, a körülményeket nem akarom megirni, hogy miért. Megpróbálom a történtek sorrendjébe leirni mindazt, ami 1956. szeptember végétől október közepéig történt. Magad is tudod, hogy 1956. szeptember végén a Petőfi kör tevékenysége következtében megújulás jelszavával különbözp személyek - elsősorban az egyetemi ifjúság - a DISZ-en keresztül kapcsolatot keresett a gyári ifjúsági szervezetekkel, elsősorban a jelentősebb nagyüzemi szervezetekkel. A Csepel Vas- és Fémmüvek Ifjúig sági szervezetét több egyetemi hallgatókból álló csoport kereste fel: Közgazdasági Egyetem, Műszaki Egyetem Eötvös Lóránd Tudomány- | egyetem, stb. Az első időkben október lo-ig viszonylag normális /:helyesebben az akkori idő politikai helyzetét figyelembevéve:/ / beszélgetéseket tartottunk arról, hogy mi volt jó, mi volt rossz. Meghivták a gyári DISZ küldöttséget egy vitára - ha jól emlékszem a Közgazdasági Egyetemre - amikor a mi elvtársaink szót kértek / szektánsaknak, dogmatikusoknak nevezték őket. Különösen intenzív / agitációt folytattak a magyar ifjúság egységes szervezetének megi szüntetése mellett, amelynek következtében többször éles viták alakultak ki és nem egy diákcsoportot fizikailag távolítottunk ' el a gyárból. Körülbelül október lo és 2o között a Műegyetemi hallgatók egy csoportja a DISZ szervezet nevében kerestek fel bennünket, mint később kiderült önkezdeményezésből, mert a Műegyetemi DISZ akkori vezetői - Gérnyi elvtársék - ezt nem szervezték. A Csepel Vas- és Fémmüvek DISZ Bizottsága több alkalommal hivott egybe ifjúmunkás aktiva ülést, amelyen nyílt vitát folytattunk a műegyetemi hallgatók képviselőivel, sokszor nagyon szélsőséges A} hangvételben. Az alapvető érvelésük az volt, hogy mindaz ami tör— tént Magyarországon az hibás volt, s tulajdonképen a rendszer alapjait bírálták, a párt vezetőszerepét. Emlékszem feltettünk kérdéseket is több fiatal egyetemi hallgatónak, hogy mi lesz akkor ha a rendszer kerül nehéz helyzetbe, ők egyértelműen magyarázták, hogy erről nem lehet szó. Amikor azt kérdeztük, tudják-e, hogy ezzel a magatartásukkal az ellenforradalmárokat segítik, ezt sem látták helyesen és világosan. Az akkori fiatal egyetemi hallgatók közül többen ma párttagok, komoly tisztségeket képviselnek, az egyik fiatalember ma kandidátus, az egyik technikum igazgatója. Megkérdeztük, hogy mi lesz akkor ha téged is falhoz állítanak. Magából kikelve próbált bennünket rendre utasítani, mondanom sem kell, hogy majdnem tettlegességre került sor a munkásfiatalok és közöttük. Ahogy később 1957-ben értesültem róla a sors úgy hozta, hogy falhoz állt. Október 25-a után is érkeztek hozzánk egyetemi hallgatók, hasonló fogadtatásban részesültek, az utolsó csoport bennünket a gyárban 1956. december közepén keresett fel a Közgazdasági Egyetemről i __________________________—
