XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
l feküdtek mér a le y ilkolt katonák, pártmunkások holttestei, sorban egymás mellett. Volt, akinek az arca ielisrorh®tétlenségig össze volt roncsolva* Körülöttük örjÖn, ött a tömeg* Fők, férfiak köp-* kcdfcék,. rugdosták őket# Eszeveszett őrjöngés \»olt ez. Valahol talár* a pádlason piros zászlókat találtak, azt megnyujtották, körülugrálták, kiabáltak, átkozódtak. Engem egy nagyobb női cso«* port ismét elfogott. Körbefogtak. Különösen egy nő, Debrecenlné nevezetű vert nagyon, akiről később kiderült, hogy közönséges prostituált volt a Vig utcában. Állandóan lejárt az ottani italboltokba, vendéglőkbe, itt kereste az ismerettségeket. Ez a nő viselkedett a le ocsmányabbul velem. Lerángatta rólam szoknyám, nadrágom, szadista őrületében a hajamat tépte. Rugdosott és na- torsai segítségével földrt tepertők* ífceztemfbo?y elöntött a v r. űzájam felrepedt, fejem sebes lett* Akkor tényleg azt hittem, itt a vég, agyonvernek állati őrjöngésükben. Tudja, nem hittem volna soha,hogy legyerek emberek, akik ennyire kivetkőznek emberi mivoltukból. Gyengén,' tehetetlenül, védtelenül feküdtem ott a földön, Jfkét karomba rejtettem arcomat, fájdalmamban és szégyenembe. . Tudja, ott a földön fekve lemondtam már mindenről# Fera vártam kegyelhet. Hogy mire gondoltam akkor? Anyámra és két bátyámra# Fagyon szerettem őket* Különösen anyámat* Arra gondoltam, szegény mit fog szólni, ha meghallja a hirt,, hogy leánya, egyetlen leánya '\ meghalt. Borzalmas volt elgondolni azt,ho y többet soha ^nem látom anyámat. ; kkor éreztem,hogy valaki feleméi és visz ^lőre magával* Kinyitottam a oi és láttam,hogy egy mentőautó felé tolnak, így kerültem át a Koltói Anna kórházba* Itt e y olyan közös kórterembe tettek, ahol az ellenforradalom könnyebb sebesültjei < voltak, nők, férfiak vegyesen, Én voltam az első olyan sebesült, okit a Köztarsasag-térről vittek be#'Rögtön körülvettek, elkezdtek faggatni. Fiatal suharcok, goroszképü férfiak gyalaztak és röhögve n zegették szerencsétlen állapotomat* i.Iár kezdcek egész szem- n telerek lenni. Bejött az ápolónő, vagy orvos - nem tudom ki volt. Kértem tőle valami ruhát,hogy felöltözzem és hazamenjek, "‘ddig egyébként semmi injekciót, vagy nyugtatót, semmiféle kezelést en kaptam. Kérésemet megtagadta először*, de aztán hozt ak valami kimondhatatlan bűzös, szennyes ruhadarabot, amelyet érzésem szerint egy halottból húzhatták le, úgy ahogy volt, dobták oda nekem# Egyszer csak hallom, a nevemet kiabálni. Keresnek a kapuban* Két fegyveres frfi jött értem. Az orvosnő /vagy ápolónő/,mondom ■ ■---! _______________________________________________ _ _
