XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

OM.

forradalmárokat és sebesülteket is be kellett hozni a pártházba; később ezeket a személyeket kiengedték, mert sem ellátni, sem ott tartani nem lehetett őket.

Érdekes visszaemlékezni az akkor ott tartózkodó elvtársak morális állapotára, emberi magatartására. A politikai kiúttalanság maximális volt és azt mindenki látta, hogy itt messze nem forradalomról, hanem ellenforradalomról van szó. Ezzel együtt az elvtársak rendkivül nagy áldozatkészséggel, zúgolódás nélkül és teljesen önként vállalták azt, amit tettek. Tulajdonképpen utasitás arra, hogy kiknek kell benn maradni - ilyen nem volt, illetve azt tanácsoltuk, hogy az elv társnők menjenek haza és a férfiak közül is aki akart, hazamehetett.

Október 30. előtt felvetettem Mező elvtársnak, hogy indokolt lenne kiépiteni a párt illegális hálózatát, mert rövidesen elfoglalják az összes párt- és állami irányitó szerveket s ezt követően pedig egy alapvetően más politikai helyzetre és harcra kell felkészülni. Én mint fiatal és az ilyen munkában nem sok tapasztalattal rendelkező ember ezt fontcsnak tartottam és nagyon csodálkoztam, hogy a vezetéstől nem kaptunk olyan útmutatást, hogy egyáltalán mit lehet tenni egy ilyen politikai és társadalmi szituációban. Mező elvtárs egyetértett javaslatommal és kiküldött azzal, hogy mérjem fel néhány helyen a helyzetet. Kovács János elvtárssal, a PTO akkori vezetőjével, a VIII. kerületet "mértük fel". Ez azonban nagyon illuzórikus volt, mert nem egy alkalommal a Népliget környékén a legnagyobb golyózáporban kellett továbbjutnunk és a helyzet gyakorlatilag áttekinthetetlen volt.

Október 29-én Újpestre és Palotára mentem ki, hogy az ottani pártszervezetek helyzetét vizsgáljam meg. Mindenütt voltak elvtársak, akik tartották a frontot úgy a kerületekben, mint az üzemekben, sőt a körzetekben is. Gyakorlatilag azonban a pártra a teljes szétesettség és a kászosz volt a jellemző.

Október 30-án reggel igyekeztem visszajutni a Budapesti Pártbizottság épületébe, azt azonban az ellenforradalmárok már teljesen körülzárták és folyt a fegyveres harc. Miután többszöri kísérlettel sem sikerült bejutni a pártházba, a XIII. kerületi Pártbizottságra mentem, amely akkor még tevékenykedett. Biszku elvtársnál jöttünk néhányan össze és vitattuk a helyzetet,- 9 -