XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
V _6_ jHf m j||| / A Párton belül kialakult helyzetre - arra, hogy a tüntetéseket nem verték elég komolyan, - jellemző hogy a Párt- apparatusok egyáltalán nem rendelkeztek fegyverrel, csak a 23-át követő napokban jutottak hozzá. A tüntetők viszont 2>-án több helyen fegyveresen jelentek meg és a Rádiónál használták is. A másik nagy tüntető csoport a Felvonulási téren gyülekezett, ahol a Sztálin szobrot döntötték le. A ledöntött szobrot autó után kötve, a városon keresztül a Népszabadság székhazához, a Rákóczi ut és a Körút kereszteződéséhez vontatták, a tüntetők nagy ovációja mellett. A budapesti lakosok még ezeket az eseményeket is közömbösen nézték, úgy tekintették, mint a személyi kultusz elleni harcot. Az én szamomra már a Bem téri tüntetés után világos volt, hogy ellenforradalom kezdődött, és ez a tudat világosan meghatározta az elkövetkezendő időre a tevékenységemet. Szén az estén a központi vezetőségi ülés elég hosszú ideig elhúzódott, a vezetők a késő éjszakai órákban jöttek vissza az Akadémia utcából* az apparátus bennmaradt tagjai szerveződtek arra, hogy ha esetleg a házat megtámadják, meg tudjuk védeni. A kora esti órákban két teherautó belső karhatalmista, tényleges katonai idejüket töltő kiskatonák jöttek, két tiszt vezetésével. A megtámadás veszélye akkor nagyon is reális volt, mert érkeztek olyan hirek, hogy a különböző kerületi Part Székházak előtt is tüntetések kezdődnek. Az apparátus munkatársai nem rendelkeztek fegyverrel, majd a késő esti órákban egy pár gyakorló ,,leventepuskaw került elő. A Pí'O munkatársai közül mindenki igyekezett sajat kerületével felvenni a kapcsolatot és tapasztalatot szerezni. Egy nagyon hosszú éjszaka igy telt el. 24-én - aktkor még nem volt kijárási tilalom - igyekeztünk a kerülettel felvenni a kapcsolatot. Olyan utasítást adtunk ki, hogy a pártapparatus és az üzemi párt- bizottságok legyenek a helyükön, gyűjtsék össze azokat a megbízható embereket, akikkel az ellenforradalmi támadást vissza lehat verni. Már ekkor felvetődött a munkásmilicia szervezése. Bár ezen a téren is sok vita volt, hogy kinek a kezébe adjanak fegyvert. A központi vezetőség ezekben a kérdésekben sem tudott határozott álláspontra jutni. így az apparátus és a munkások felfegyverzése nem órákat, hanem napokat késett.
