XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
yfí A szobatársak. Az egyik, mentőautó-soffőr volt. Nála nem lehetet tudni, hogy miért állt a túlsó oldalon. Azt hiszem 0 maga sem tudta. Talán azt sem,hogy mit akart. Ki akarta venni a részét " a buliból”, mint ahogy egyszer megjegyezte és közben érte - ha jól emlékszem - a karját a lövés. A kórházi ágyon szelid volt és leginkább a hazulról egy csinibaba által szállitott finom falatok érdekelték. A másik. Fiatal, 20 év körüli fiú. Valahol Csepelen dolgozott. Hős akart lenni, de ellőtték a lábát. E tény eléggé lelohasz- totta hősséválásának reményeit és a “forradalomba” vetett hitét egyre sűrűbben fejezte ki cifra káromkodásban melyben az égiek gyakran szerepeltek. A harmadik. Ágyszomszédom, a legérdekesebb figura volt. Ismertük egymást látásból. Ő volt az, aki a pártház óvóhelyén feküdt aki felett másztam át,amikor Várkonyinak kötszerért mentem. Megismert. Én is őt. Egyszercsak suttogva megszólalt. Érdekes javaslata volt. "Szomszéd” - mondta nekem - " ha kell, igazolja,hogy azért nincs személyazonossági igazolványom,mert amikor a katonák elfogtak a pártház kapujában elvették tőlem, cserébe én nem beszélek arról, hogy magánál géppisztoly volt". Iiyen kompromisszumot az adott helyaien el lele - tett fogadnif/A kompromisszum gyakorlati felhasználására nem került sor./ hiszen elvi engedményt nem kellett tennem. Ez az ember 50 körüli volt. Érdekelt a személye, ha már egyszer "régi ismerősök" voltunk és beszéltettem. A Köztársaság-téri támadásnál jelentős szerepe volt. Legalább is Ő szerinte. Katonai szaktekintély - mondta magáról némi büszkeséggel - ugyanis a háború előtt jutási altiszt volt Horthy hadseregében. Az ellaforradalom előtt a Zománcgyárban mint festő dolgozott. Elmondta,hogy neki a 45 utáni rendszerrel - ahogy Ö nevezte - semmi baja nem volt. Csak a normák ! A normák őt nagyon idegesítették.Ezért is fogott fegyvert. Csak a normásokra haragudott. Azokra viszont nagyon. Szinte fájdalom ült az arcára amikor a normákról beszélt. Vele kapcsolatban egy derűs epizód is volt. Egyik este - pontosan a napra nem emlékszem - volt az a bizonyos Mindszenty nyilatkozat a rádióban. Voltak akik gondoskodtak arról,hogy időben rCMBtoosuniMs]- 11. -
